Csiga a zebrán


https://webshop.meskete.hu

            Az eső napokon keresztül áztatta a földeket. Csiga Csabi behúzódott a házába, és örült, hogy nem kell kimennie, mert korábban elég ennivalót szerzett be. Kitakarította az egész csigaházat, tudott olvasgatni, keresztrejtvényt fejteni, és sokat...

Kép forrása: pixabay.com

            Az eső napokon keresztül áztatta a földeket. Csiga Csabi behúzódott a házába, és örült, hogy nem kell kimennie, mert korábban elég ennivalót szerzett be. Kitakarította az egész csigaházat, tudott olvasgatni, keresztrejtvényt fejteni, és sokat aludt az álmosító időben.

            Egyik nap arra ébredt, hogy a napsugarak előbújtak a felhők mögül. Sétálok egy nagyot! Megyek a csigák parkjába, ahol várnak rám a többiek!- gondolta, és elindult. Körülötte sok-sok csiga rokona járkált, ők is alig várták, hogy levegőzhessenek a jó időben. Az utcán rohantak az emberek, a járdán és az úttesten egyaránt. -Vigyázzatok, nehogy valaki rálépjen a házatokra!- mondta Csiga Csabi minden társának, akivel találkozott. Igyekeztek nagyon, hogy a balesetet elkerüljék. Igaz, kötöttek biztosítást a házaikra, de mivel ők azt mindig a hátukon cipelték, nem szerették volna, ha igénybe kell venni, mert ha a ház megsérül, ők is megsebesülnek vele együtt. Sok csigaház sorakozott a fal tövében, szerettek volna, de nem mertek átmenni az úton.

-Nézzétek, amott egy közlekedési lámpa!- mutatta Csiga Csabi.

-Ha azt elérjük, akkor nyugodtan átkelhetünk a másik oldalra, mikor zöldre vált! Ott vár bennünket a csigák parkja! - folytatta.

A házas csigák bólogattak, és a járda széle felé igyekeztek. Közben figyeltek a cipőtalpakra, igyekeztek kikerülni őket. Sokszor látták a piros színt, a sárgát és a zöldet is, amíg végre odaértek. A járdaszegélyen szépen sorban álltak, mikor zöldre váltott a lámpa, elindultak. Igen ám, de alig jutottak el az első fehér csíkig, máris pirosat kaptak. Az autók berregve elindultak, ők pedig hanyat-homlok menekültek vissza.

-Mitévők legyünk? – kérdezte a társaitól. Azok szomorúan lehorgasztották a fejüket, azt gondolták, örökre le kell mondaniuk arról, hogy a csigák parkjába eljussanak. Amint ott álldogáltak, egy hang megszólalt mellettük:

-Nézd Apa, mennyi csiga van itt! Át szeretnének menni az úton! Segítsünk rajtuk!- hallották egy kislány hangját. Felnéztek, és látták, hogy ő egy rollert markol mind a két kezével.

-Hogy vigyük át őket? – kérdezte az apukája.

-Felpakoljuk a rollerre, én pedig áttolom őket a túloldalra!- válaszolt a gyerek.

Egyenként pakolni kezdték a csigákat, és mikor megtelt a jármű, a zöld lámpánál áthaladtak az úttest másik oldalára. A következő szabad jelzésnél visszamentek, és átszállították az ott maradt állatkákat is.

-Mennyi csiga van a zebrán!- mondta egy kisfiú, aki egy ott várakozó autó gyerekülésében ült.

-Nahát, én eddig ilyet még nem láttam! - felelt az apukája, és csodálkozva figyelte a rollert, rajta a sok házas csigával.

-Szeretném megnézni, hogy hová tartanak!- szólt a kisfiú.

Az apukája megállt az első parkolóban, kiszálltak, gyalogoltak egy kicsit, majd megálltak a lámpánál.

-Nézd, egy csiga itt maradt!- mutatott a kisfiú a járdaszegélyre. Csiga Csabi miután mindenkit felterelt a rollerre, ő maga lemaradt a fuvarról. A kislány kezébe vette, majd átvitte a zebrán.

Volt nagy öröm! A többiek már várták! Mikor észrevették, hogy nincs közöttük, úgy döntöttek, hogy nem mennek tovább. A kislány mikor meglátta a sok csigát, megkérdezte:

-Őt vártátok, igaz?

Azzal letette Csiga Csabit közéjük.

-Indulhatunk!- vezényelt Csiga Csabi. A kisfiú és a kislány az apukákkal együtt követték őket.

A csigák parkja pár lépésre volt, de ők nagyon lassan haladtak, így megint igénybe kellett venni a rolleres szállítást. Mikor végre megérkeztek a park legnagyobb pihenőhelyére, már ezer csiga várta őket. A két gyerek sosem látott még ennyit együtt. De az apukák sem!

-Eső után mindig sokan vannak, ennyit összegyűlve ritkán lehet megfigyelni!- mondta a kisfiú apja.

A csigák nagyon hálásak voltak a segítségért, ezért nem bánták, hogy velük maradnak az emberek egy darabig. Egy nagy vetítővászonra filmeket vetítettek, ezek az ő életükről szóltak. Minden évben megnézték, amikor együtt voltak. Azután vacsoráztak, majd beszélgettek, fényképeket készítettek. Megállapodtak abban, hogy itt, a csigák parkjában ezután is rendszeresen találkozni fognak.

-Menjünk haza, Anya vár bennünket!- szólt Apa a kislányának.

-Mi is induljunk!- mondta a kisfiú apukája.

Mikor elhagyták a csigák parkját, beszélgettek a látottakról.

-Ezt nem hinné el nekünk senki!- mondta az egyik apuka.

-Akkor ne is beszéljünk róla!- válaszolt a másik.

-Hogy mennek majd haza a csigák a parkból?- kérdezte a kislány.

-Éjjel kicsi a forgalom, akkor kikapcsolják a lámpákat is, reggelre haza tudnak menni a találkozóról.- felelte az apukája.

A két szülő telefonszámot cserélt. Úgy gondolták, a hét végén az egyik délutánt együtt töltik.

            Mikor hazaértek, a kislány anyukája megkérdezte:

-Hol voltatok ilyen sokáig?

-A zebrán segítettünk átmenni a csigáknak a csigák parkjába!- felelte a gyerek.

-Nagyon összetartanak! Minden évben találkoznak, pedig nehéz eljutniuk oda!-folytatta.

-Jó volna, ha mi emberek is gyakrabban találkoznánk a barátainkkal! Nekünk könnyebb, gyorsabbak vagyunk!- felelt Anya.

A kisfiú anyukája már nagyon aggódott.

-De jó, hogy itthon vagytok! Féltettelek titeket!- mondta.

-Egy csiga majdnem lemaradt a találkozóról, mert a többieket figyelte, magára nem is gondolt! Segítettünk neki utolérni a társait!- felelt a kisfiú.

-Milyen önzetlen csigával találkoztatok!- válaszolt az anyukája.

-A többiek megvárták!- felelt a kisfiú.

-Szép dolog az összetartás.- mondta Anya.

            A vacsoránál minkét apa elmondta, hogy hét végén szeretnének találkozni az új barátaikkal. A kisfiú és a kislány alig várta, hogy a szombat eljöjjön. Mikor végre együtt voltak, a szülők éppen olyan hamar összebarátkoztak, mint a gyerekek, és ezentúl rendszeresen együtt töltötték a szabad idejük egy részét.

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!