Barion Pixel

Csiga Csanád és a tündérek tánca


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Egyszer történt nagyon régen, tó felszínén, hold tükrében. Kivárosnak nagy tavánál, homokos és fás partjánál. Velence környékén esett meg az eset, mit most verses formában elmesélek nektek. Sokféle teremtményről szólhatnék, főszereplőm lehetne gém, vöcsök, süllő és szárcsa, azonban kinek történetét elmondom most már mindegyiknek barátja.

Képzeljétek, élt a környéken egy csigacsalád, kiknek legkisebb gyermeke volt Csanád. Csanád mindig egyedül baktatott, kicsiny háza nem volt nagy, de annál inkább kopott. Mindenki előtt titkolta, hogyan lett a háza ilyen otromba. Nekem viszont megsúgta a titkot, hegyezd füled, most te is megtudod. Egyszer nem figyelt kellően oda, mikor reggelit vadászott a bozótosba. Miközben a finom falatok után nyújtózott, nem vette észre, hogy túl alacsony zugba csúszott. Ahol a feje könnyedén átfért, ott a háza valami keményet elért. Nagyot koppant a lak teteje, csigafiú legnagyobb rémületére. Azt gondolta a hatalmas robajt hallva, oda lett a kedves, szeretett otthona. De szerencséjére, éppen csak a vakolat kopott le. Így is szégyellte magát, mert ő volt az a csiga, aki nem tudta megóvni házát. Minden csigagyermek csúfolta érte, sajgott ezért a piciny csigaszíve. A család is sokszor elmondta neki:

  • Csanád, a házad nem nézhet így ki! Tessék szépen kifényesíteni az otthonod, így nem jöhetsz velünk a nagy eseményre, te kis konok!

Ugyanis különleges műsorra készült a tóvilág, ezért volt illatos minden csiga, mint a gyöngyvirág. Este lépett fel először táncával a tündércsapat, azt beszélték, egyikük még szóló táncot is bemutathat. Izgatott volt Velence minden élőlénye, hiszen nem mindennapi történésnek néztek elébe. Különlegesnek ígérkezett az este, tündérek táncáról csacsogott minden fecske.

Csanádot azonban senki nem látta szívesen, bele is törődött, hogy neki ott keresni valója nincsen. Szánalmas pillantásokkal illeték a csigát, kiközösítették, számára nem jutott barát. Kopott házát hiába fényesítette, ahogy dörzsölte, még ócskább lett meszes felülete. Bánatában lehajtott fejjel csúszott az avarban, mikor Tündér Panka szólította meg halkan:

  • Miért szomorkodsz csigabiga? Hajlékony tested miért olyan fura? Szemed miért szeged le? Én büszke lennék a helyedben az izmos testemre.

Csanád erre hirtelen felkapta a fejét, nem tudta, hogyan reagálja le a tündér viccét. Szája a bútól még jobban lekonyult, szeméből még pár csepp könny is kicsordult. Társai mindig gúnyos tréfát űztek belőle, most meg tessék, egy kis tündér is nevetségessé tette. Panka szájához kapott meglepettségébe, mivel Csanád a dicséretét félreértette teljes egészébe. Nem akarta őt megbántani, valóban irigyelte erejét, ezért szerette volna bátorítani. Nagy bajban volt ugyanis a kislány, gond gyötörte őt is, nem látott tisztán. Egész reggel ideges volt, hiszen nem volt olyan, aki a műsorához passzolt. Tündér Pankáról ugyanis azt kell tudnotok, ő volt az est szuperfellépője, ezért is volt annyira izgatott. A különszámának mindenképpen emlékezetesnek kellett lennie, neki pedig semmi felejthetetlen ötlet nem jutott eszébe.

  • Hogyan tudnám a táncomat feldobni? Lehet, hogy az eseményt el kellene halasztani? Gyorsan ki kell találnom valamit, elmegyek sétálni, hátha eszembe jut egy terv odakint.

Panka a nagy gondja miatt örült ennyire a találkozásnak, gondolta Csanád tökéletes lenne a produkcióhoz, részese lehetne a varázsnak.

Mosollyal a száján megszólalt félénken, és odafordult Csiga Csanádhoz szépen:

  • Csiga Csanád, figyelj jól rám! Nem űztem gúnyt belőled, az nem az én formám. Tényleg felnézek rád és az erődre, pont egy ilyen derék csiga kellene nekem estére. Gondolom te is hallottad, fellépünk a tónépének, amikor elbújt már a nap. Elmondok egy nagy titkot is neked, én leszek a szólótáncos, de ehhez szükséges a te segítséged. Nincs, aki a hátán bevinne a színpadra, végig csúszna a békalencse-úton engem tartva. A te házad masszívnak tűnik, és a mérete is pont megfelelőnek látszik.

Elámult a hallottaktól a csigagyerek, ez nagyszerű lehetőség, nem akart hinni a fülének. Elmehet ő is a műsorra, pedig nem szokták beengedni az efféle bálokra. De nem is mint néző, hanem mint egy fontos szereplő, ilyet álmában sem kívánhatott volna a kis kesergő. Örömmel vállalta a fontos feladatot, majd Tündér Panka ezután mindent részletesen elmagyarázott. Megbeszélték a fellépés részleteit, azután elköszöntek egymástól, hogy az este előtt pihenjenek kicsit. Csanád otthon senkinek sem mondta el, hogy hiába hagyják egyedül, nem fog aludni az éjjel. Ott lesz ő is a műsoron, de kicsit később indult el, hogy ne lássák, ahogy oson.

Mire Csanád a helyszínre érkezett, kezdett összegyűlni a nézősereg. A tóparton akkora már apró lépések zavarták fel a vizet, gyékények lágyan ringtak, talán egy tücsök is ciripelhetett. Csalóka csend honolt tova, a levegő izzott, készülődött a tavi világ apraja-nagyja. Fel-felbukkant egy halfej néhol, egy ezüstkárász pár kicsit távol, buborékot fújt az állóvízbe, kacsa család arra úszva nézte. Eljöttek a réti héják, barna szárnyukat csapkodva behúzták, egy kóbor farönkön pihenve, készen álltak a műsor kezdetére. Apró szentjánosbogarak ugráltak a vízen, kicsiny fényük ragyogóan csillogott a sötétben. Aztán ott volt még a csigafamília, Csanád testvérei, édesapja és anyja. Ők is a színpadot lesték türelmetlenül, de ezzel az érzéssel nem voltak egyedül. Egyre jobban morajlott a korábban nesztelen színtér, hiszen nyugtalanná vált a megtelt nézőtér, mindenki örült a másiknak, de sokkal inkább a fellépő csapatnak. 

Egy aprócska felhő mögül sustorgás hallatszott, ott készülődött a tündércsapat ruhájuk csücske éppen kilátszott. Apró tündérlábak toporogtak izgatottan, ismételgették a lépéseket fejben, szépen sorban. A feszültséggel teli levegőbe hirtelen, egy pacsirta szólója indult el kellemesen. Mindenki tudta előre, ez lesz a műsor eleje. A fülbemászó dallam messze szállt a tavon, vízi siklók úszva hullámoztak a kihalt strandon. Becsatlakozott a dalba a kecskebéka kórus, andalgott a nádas, hiszen ismerős volt a ritmus. Szépen lassan előbújtak a táncosok, megvilágították őket a mosolygó csillagok. Lépteikkel felborzolták a vizet, belekezdtek táncukba, a tömeg sosem látott még ilyet. Rebegtették fénylő szárnyaikat, szivárványszínben pompázó apró hátukat, meg-megvillantották mozgás közben, fényjáték sziporkázott az éterben. Csillogó testükkel alakzatokat rajzoltak az égen, hol szívecske, hol virágforma tükröződött a vízfelületen. Illegtek-billegtek a tündérek jobbra és balra, varázslatos hangulatot teremtve a mesebeli tóra. Aztán a földöntúli lények szétrebbentek, elhalkult a szél, szinte csend lett. Apró fénycsóva jelent meg a partról, egy sötét alak kúszott elő a bokorból. Ahogy a békalencse szőnyegre rálépett, a vakító fény megmutatta az ágak tengere kit rejtett. A hallgatóság legnagyobb meglepetésére, Csiga Csanád lépett ki a színre. Haslábával büszkén becsúszott, Tündér Panka pedig a hátán egyensúlyozott. Tempójuk nem volt gyorsnak mondható, de Panka számára ez volt a legjobb bevonuló. Csanád házának tetején mutatta be, hogyan szökken hol egyik, hol másik lába az égbe. Akrobatikus mozdulatait tátott szájjal követték, szinte egyszerre lélegzett Pankával a tóvidék. A csigafiú eközben végig remegett, félt elejti az aprócska tündértermetet. Izzadtságcseppek csepegtek hullámzó testéről, koncentrált erősen, de a nézők mit sem láttak ebből a feszültségből. Araszoló mozgásával Csanád, jól leplezte, hogy belül átélt egy kisebb drámát. Ettől eltekintve örömmámorban úszott a csiga, úgy érezte, bár benne is van hiba, megláthatta mindenki az este, milyen tündöklő, ha őt szeretet veszi körbe.    

A különszámuk bámulatosra sikerült, még a kritikus csigacsalád is egészen felderült. A szülők sosem gondolták volna, hogy kisfiuk a bevonulást ilyen jól megoldja. Csanád kopott csigaházát, ilyen csillogónak még sohasem látták. Szívüket elöntötte a szeretet, örömmel ölelték át a műsor után csigagyereküket. De mások is gratuláltak a fellépőknek, Csiga Csanádnak és minden tündérnek. A tánc okozta mámor elvakított mindenkit, hiszen errefelé nem mindennap látnak ilyesmit. Az előadás tele pakolta boldogsággal a szíveket, vidáman nyugovóra intve az egybegyűlteket. A performanszot követően elúsztak a halak, a kacsák, a békák, egy állat sem maradt. Csak a nádas fütyült még egy utolsót, aztán csend lett, hiszen a vízi nép aludni vonult. A tündérek ezután elégedetten, elbújtak a sötét fellegekben.

Egyedül Panka maradt még egy picit, dobott a társainak egy megérdemelt pacsit, majd megköszönte a nem mindennapi segítséget, úgy gondolta a csigának köszönheti a hatalmas dicsőséget. Csanád kezet rázott barátjával, hiszen hálával tartozott neki, hogy kitűnt társai közül a bevonulójával. Nem volt többé a kopottas házú száműzött, büszke volt a teljesítményére és lelkileg is megerősödött. A csigafiú ezután örömittasan kúszott haza, képzeljétek mi várta otthon, ünnepi lakoma. Volt ott sok finomság: spenót és káposzta, Csanád dörzsölte a szemét, azt hitte mindezt álmodta. Pedig nem képzelgés volt a sikeres fellépése, családjának ő lett a legnagyobb büszkesége. Este fáradtan bújt bele az ágyába, éjszaka ismét színpadra lépett, de most tényleg álmába.

Másnap Tündér Panka egy ötlettel kereste fel, lépjen fel minden este a magánszámmal vele és a tündérnéppel. Azt tervezték, hogy fellépésük sikerén felbuzdulva, előadásukat megismétlik nap-nap után sorba. Csanád lelkesen vágott bele a dologba, úgy érezte a színpadra termett és a porondra. Boldogan járt gyakorolni és a próbákra, így egyre ügyesebb és bátrabb is lett a showkra. Ha nem hiszitek el, amit meséltem, hallgassatok rám, nem csak a levegőbe beszéltem. Ezt követően, ha arra jártok este, lessétek meg a tündérek táncát tó szerte. Csiga Csanádot is láthatjátok, higgyétek el, otthona nem kelt utálatot. Olyan szép házikója egy haslábúnak sem lehet, mit Tündér Panka lába megérinthetett. Ámuljatok ti is a csodálatos műsoron, ahogy két jó barát táncol a velencei tóparton. 

Nagy Dóra, amatőr író

Ezt a mesét írta: Nagy Dóra amatőr író

Útkeresés örökös időhiánnyal a nyomomban. Röviden így jellemezném magam. Hobbyként élem meg a betűvetést és falást, mely gyermekkorom óta az életem része kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Édesapámtól kaptam az írás szeretetét, aki költőként fejezi ki a benne lakozó érzéseket, édesanyámtól pedig az olvasásét, akit kislány koromban mindig könyvvel a kezében láttam megpihenni. Egy határozott kisgyermek anyukájaként, ...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!