Timó a teknős nagy kalandja

Timó a teknős nagy kalandja.

Történt egyszer kisvilágban, teknőscsalád otthonában. Felcseperedett egy újabb lurkó, óvodába igyekezett, üres lett utána a kunyhó. Timó volt a becsületes neve, apja-anyja féltette, óvta, védte. Lassan indult útnak aznap, izgult a pára, nem tudta, mi várja majd a híres állatbazárba.

Az óvodához érve majdnem visszafordult, édesanyja noszogatta, de ő meg sem mozdult. Végül az ajtón belépve félénken, bekukucskált és megleste, vajon ki köszönti őt szépen. Eli óvó néni várta hatalmas elefántöleléssel, fülével átkarolta őt és zavarát oldotta folyamatos fecsegéssel. Azonnal behívta a gyerekek közé, akik kíváncsian várták, egybegyűltek köré. Volt ott ugrándozó majom, és gágogó libaifjú, egy halom. Oroszlánbébi mosolygós szemekkel, iázó szamár bojtos fülekkel. Egér, malac, zebra, mindegyik boldogan játszott csapatba. Megszeppenve állt Timó a szobában, amikor tompa kiabálás hallatszott kintről a nádasban. Eli néni szólt a gyerekeknek:

• Indulunk úszni, gyülekezzetek!

Felsorakoztak az aprólábúak sorban, egymás kezét fogva lépkedtek egy vonalban. A tó irányába haladtak együtt, közben lágy szellő süvített mindenütt. Ahogy közeledtek a víz felé, az óvó néni Timót odahívta maga mellé.

• Kedves Timó, te drága lélek, segítenél nekem, ha megkérlek? Szeretnék egy úszásórát tartani, de néhány mozdulatot neked kellene bemutatni. A vízben locsolni nagyon tudok, de a mellúszásba sajnos mindig belebukok. Te, mint vízparti csodalény, mutasd meg a többieknek, hogy az úszás micsoda élmény.

Timó megijedt a hallottaktól, azt nézte, merre futhat el a feladattól?! Nem is ismeri a társait, biztos látni fogják a kínjait. Lámpalázas lett a szerepléstől, és tudta, nem fog ez elmúlni a megszokott, vizes közegtől. Hiába tartják jó úszónak a teknőst, nem szeretne magából csinálni már az első ovis napon hőst. Mégis minden bátorságát összeszedve, beugrott a hűs, mélyvízbe. A tavacska kellemes vize, páncélját finoman simogatni kezdte. Egészen ellazította az érzés, vidáman lebegett, mintha nem lenne nézőközönség. Pedig ovis társai az óvó nénivel, ámulva nézték, ahogy a tóban remekel. Elefánt néni a kicsik felé fordult:

• Láttátok, Timót, milyen szépen mozdult? Apró pici kezeivel, a vízben csodás hatást ér el. Minden mozdulata szabályos, fegyelme a vízben rendkívül tanulságos. Gyerünk gyerekek, be a vízbe! Ma mindenkit megtanítunk úszni egykettőre. Menjetek ti is utána, egyesével, csak szépen sorjában.

Az apró állatok egymás mögött, lépkedtek a vízben, miközben Eli néni gyönyörködött. Büszke volt a bátor csoportra, és arra, hogy az úszáshoz kedvüket Timó meghozta. Bár a többség csak ismerkedett a tóval, az óvó néni bemelegítésbe kezdett nyomban. A tornához Timó is csatlakozott, vidáman viccelődve társaival, egészen feloldódott. Átmozgatták minden izmukat, majd átbeszélték a vízi szabályokat. Mikor mindezzel kész voltak, Timó megmutatta az alapokat a porontyoknak. A libák a lábtempót egyből elsajátították, de a majmok, ők az úszást elbolondozták. Büntetésként tókört futottak, mindezt duzzogva, csak az orruk alatt makogtak. Az oroszlánbébik kicsit ügyetlenkedve, viszonylag gyorsan átjutottak a túlpartra, fürge lábukat bevetve. A szamárfiú végig sírt a vizes közegben, iá-iá, kiáltotta a hullámok közti vergődésben. Az egerecskék villám gyorsan, szinte futottak a vízfelszínen a távolban. Eli nénit azonban nem tudták becsapni, békalencséken ügetve próbáltak cselezni. A zebrák kecses mozdulatokkal, úsztak és úsztak mosollyal az arcukkal. A malacok elfeledkeztek a feladatról és az iszapban dagonyáztak, olyannyira, hogy nem láttak előre a sáros orruktól. Teljesen szétesett a csapat, így Eli néni jobbnak látta, ha mindenkit magához hívat.

• Nagyon ügyesek voltatok, emiatt teljes örömmámorban úszhatok. Timó munkáját külön kiemelném, és mindenki előtt dicséretben részesíteném. Hálásak vagyunk a mai oktatásért, remekül beilleszkedtél, nem is kívánhattunk volna jobb újoncot társként. Örülünk, ha ezután minden nap, erősíted az ovit, amíg nem lesz szünnap.

Hatalmas tapsviharban tört ki a siserehad, éljenezték a kis teknőst, aki mindig mindent szerényen fogad. Megszeppenve köszönte meg a remek fogadtatást, boldog volt, hogy óvodás lehet és hogy senkitől sem kapott bántást.

Ezután összeölelkezve örömködött a társaság, levezetésként táncoltak egyet, nem látszott rajtuk a fáradtság. Ezután az elefánt óvó néni, ormányával lezuhanyoztatott mindenkit, majd visszaindultak az óvodába, nem hagytak hátra senkit. Visszaérve már várta őket a gőzölgő lakoma, még szerencse, hiszen minden ovisnak korgott a gyomra. Az utolsó morzsáig mindent megettek, nem kellett söpörni se a takarító néniknek. A finom ebéd után jóllakottan feküdtek be az ágyba, Timó boldogan csukta be a szemét, mivel ez a nap már nem volt hiába: befogadta őt a kis csapat, biztos, hogy holnap is idelátogat.

            Ébredés után Timót édesanyja várta, nem győzte mesélni a teknős, hogy mi történt az óvodába. Végig csacsogta a hazavezető utat, alig várta a következő napot és az újabb ovis kalandokat.