Csigabiga virágot szed

Csigabiga virágot szed.

            Csigabiga egy erdőben lakott, apró házikójuk a legnagyobb fatörzs tövében, magasra nőtt, zöld fű között állt. Csiga Papának és Csiga Mamának egy nagyobb, Csigabigának és testvérének egy kisebb szobája volt, a nappali ablaka a szomszéd tölgyre nyílt, melyet rendszeresen Harkály Bácsi kopogtatott.

            Egy reggel Csigabiga nagyon korán ébredt, a testvérkéje még mélyen aludt, ezért kiszállt az ágyból, felhúzta a papucsát és kiment a nappaliba. Az étkezőasztal közepén állt egy váza, melyben tegnap még egy csokor vadvirág díszelgett, de mára elhervadtak. Csigabiga azt gondolta, talán kevés vizet kaptak, gondolta, hogy tölt még nekik egy keveset, hátha attól felélednek. Hozott egy kancsó vizet, beleöntötte a vázába, várt néhány percet, de sajnos a színes növények nem keltek életre.

– Az lesz a legjobb, ha most elindulok, és szedek egy csokor virágot, hogy mire az anyukám felébred, friss virág várja! – gondolta, és sietve megmosakodott, felöltözött, és kilopódzott a házból.

Elindult az erdei úton, de nagyon lassan haladt előre. A harkály meglátta őt, és köszöntötte:

– Hová mégy ilyen korán Csigabiga? – kérdezte.

– Virágot szedni megyek az anyukámnak! – felelte büszkén, mert úgy érezte, ez nagyon jó gondolat.

– Ó, ez szép dolog tőled! – felelte Harkály bácsi, és egy kicsit bepárásodott a szemüvege, levette hát és megtörölgette, majd így folytatta:

– Tudod, hogy hol vannak a legszebb virágok?

– Igen, a patakparton! – válaszolt Csigabiga.

– Akkor azt is tudod, hogy az nagyon messze van! Elvigyelek? – szólt Harkály Bácsi.

– Tudom, hogy messze van, de egyedül szeretném elintézni! – felelte Csigabiga és tovább haladt.

– Ejnye, ez a fránya szemüveg, már megint meg kell törölni! – bosszankodott a madár, és levette a bepárásodott szemüveget, hogy megtisztítsa.

Csigabiga sietett előre, és nem nézett egyszer sem hátra, szeretett volna minél hamarabb hazaérni a virággal, hogy meglepetést szerezzen, de a patakpart még akkor is nagyon messze volt, mikor a nap már magasan járt.

– Valamit ki kell találnom, hogy sikerüljön a tervem! – mondta magában, és abban a pillanatban meglátott egy piros autót, amint az erdei út szélén álldogál. Odament hozzá, és megkérdezte:

– Merre tartasz, ha nem zavarlak a kérdésemmel?

– Mint látod, most éppen itt álldogálok! – felelte morcosan az autó.

– Anyukámnak szeretnék virágot szedni a patakpartról, én arra tartok! – mondta kedvesen Csigabiga, mit sem törődve a másik udvariatlanságával.

A piros autó megenyhült, és így válaszolt:

– Ez nagyon szép dolog tőled! Épp arra megyek én is, vizet hozunk a patakból, úgyhogy ha megvárod, amíg a gazdám visszajön, akkor jöhetsz velünk!

Csigabiga megköszönte, és felkapaszkodott az autó csomagtartójára, és mire ezzel végzett, addigra már fel is berregett a motor, indultak előre.

Ezerszer gyorsabban haladt az autó, mint Csigabiga, de a csigák a lassúságukról híresek, ebben az első helyezettek, így ezen ne csodálkozzon senki emberfia. Hamarosan feltűnt a csörgedező patak, körülötte a sok szép sárga, piros, kék virág, és az autó megállt közöttük. A sofőr kiszállt belőle, megtöltött egy nagy korsót vízzel, és lepihent a parton.

Csigabiga tüstént lemászott a csomagtartóról a fűbe, és a legszebb vadvirágokból szedett egy csokorral. Volt benne piros, kék, sárga és lila, közötte apró fehér színű, mind frissek és csodaszépen mutattak.

– Hogy örül majd ennek Anya! – gondolta Csigabiga, és visszamászott a csomagtartóra.

– Elmegyek veletek egy darabon! – szólt az autónak, aki nem felelt semmit, csak bólintott.

Mikor elindultak, csak akkor jutott eszébe a kis csigának, hogy nem kérdezte meg, merre tartanak.

– Jaj, mi lesz, ha éppen a városba mennek, egy hétig tart, míg onnan visszamászok az erdőbe! – gondolta, de annyira fáradt volt, hogy nem tudta nyitva tartani a szemét, és hamarosan mély álomba merült. Harkály Bácsi szavára ébredt:

– Milyen szép virágot szedtél! És milyen ügyesen megoldottad a problémát! Igazad volt, nem kellett neked ehhez az én segítségem! – mondta.

Csigabiga megnyugodva vette észre, hogy a Piros Autó éppen a legnagyobb tölgyfa előtt állt meg, melynek tövében az ő házuk van. Lemászott róla, szépen megköszönte a fuvart, és elbúcsúzott tőle. Még látta, ahogy az erdőből kifelé, az országút irányába indul, és felsóhajtott:

– Milyen szerencsém van, hogy éppen erre jött!

Azután bement a házba, ahol Csiga Mama már nagyon várta, és így szólt:

– Hol jártál Csigabiga? Nem is reggeliztél! Aggódtam érted!

Csigabiga felé nyújtotta a vadvirág csokrot, és mosolygott, mikor átnyújtotta.

– Tessék, neked hoztam a patakpartról! – mondta.

Csiga Mama meghatottan vette át, gyorsan beletette a vázába, és azt kérdezte:

– Miért hoztad? Hiszen nincs ma ünnep!

– Azért szedtem neked, hogy örülni lássalak! – felelte Csigabiga.

            Harkály bácsi benézett az ablakon, és látta, hogy Csiga Mama szeme könnybe lábad a meghatottságtól.

– Mennyi szeretet fér ebbe az egy csokor virágba, és a kis Csigabiga szívébe! – gondolta, és már meg sem lepődött, hogy ismét meg kell törölnie a szemüvegét.