Első bálos királylány


https://webshop.meskete.hu

     
            Két tenger ölelte félszigeten állt egy díszes palota, melynek királya jószívű és igazságos ember hírében állt szerte a világon. Jól bánt országa minden alattvalójával, a nép elégedett és boldog volt. A királynak három lánya született. ...

Kép forrása: Werling Ildikó https://www.facebook.com/werlingildikoakvarell

     

            Két tenger ölelte félszigeten állt egy díszes palota, melynek királya jószívű és igazságos ember hírében állt szerte a világon. Jól bánt országa minden alattvalójával, a nép elégedett és boldog volt. A királynak három lánya született. Kettőt már férjhez adott messzi földre, ahol férjeik mellett ülhettek a trónon. Elérkezett az idő, hogy a legkisebbet is bevezesse a társaságba.

            Ez a lány nemcsak bájos és csinos, hanem okos is volt. Sokat olvasott, nagyon szerette a rejtvényeket, fejtörőket, érdekelte a zene, sokat énekelt és több hangszeren játszott. Egyszer éppen zongorázott a palota nagy zenetermében, mikor az apja hívatta őt.

– Kislányom, szombaton bált rendezek, úgy készülj, hogy bemutatlak a szomszéd országok hercegeinek! – szólt a legkisebb királylányhoz.

– Szívesen megyek apám, nekem ez lesz az első bálom, izgalommal várom! – felelte a lány.

– A tánctanárod azt mondta, nagyon ügyesen keringőzöl, remélem, lenyűgözöd vele a társaságot – válaszolt a király.

– Választunk neked egy különösen szép ruhát a királyi ruhatárból! – ígérte a királyné.

A királylány egész héten gyakorolta a keringőzést, valóban nagyon jól ment, csak úgy repült a parkettán a dallamok ritmusára. Kiválasztották a ruhát is, aminek rózsaszínű csipke anyaga nagyon jól állt szőke, hullámos hajához és nagy, sötétbarna szeméhez. A ruhát sok-sok fehér selyemvirág díszitette, igazán csodálatosa nézett ki benne.

A palota konyháján sütöttek-főztek, különleges süteményeket, tortákat készítettek. A cukrász külföldről érkezett, az ő tudománya fiatal kora ellenére lenyűgözte a fél világot. Ez a fiú gyerekkorában az édesanyjától tanult meg különleges finomságokat sütni. Mivel szegények voltak, már nagyon fiatalon a szomszéd ország királyi cukrásza lett, így kereste a kenyerét. Ott pár hét alatt kinevezték udvari főcukrásznak. A királyné a bál előtt különböző országokból hozatott édességeket, megízlelte őket, és úgy döntött, hogy megkéri a szomszéd ország királynéját, adja kölcsön a bál idejére őt, mert az általa készített süteményt találta a legfinomabbnak. A fiú, mikor megérkezett a palotába, meglátta a legkisebb királylányt a zeneteremben zongorázni, és ettől fogva nem ment ki a fejéből a gyönyörű lány. Hát még mikor a táncterem ablakán bepillantott, és a királykisasszony csak úgy suhant a parkettán, mint egy álomkép! Teljesen lenyűgözte őt. Elhatározta, hogy az első báljára olyan tortát készít, amilyet még soha senkinek nem sütött.

Elérkezett a nagy nap. A vendégek szebbnél szebb hintókon érkeztek, mindenki nagyon kíváncsi volt a legkisebb királylányra. Az összes meghívott a bálteremben állt, mikor bejelentették az első bálos királylányt. Ő szerényen lépkedett a hosszú lépcsősoron, pedig mindenkinek elállt a lélegzete, úgy ragyogott. Táncok sora kezdődött, rengeteg királyfit megismert, szívesen beszélgetett is velük, de az érdeklődését különösebben nem keltette fel egyik sem. A nagy lakoma végén felszolgálták az édességeket. Nagyon sok finom süteményt kóstoltak meg a vendégek, de a legnagyobb meglepetés a hatalmas, téglalap alakú torta volt.

Ennek tetejére a királylány képét mintázta a cukrász, egy olyat, melyen zongorázik, és egy olyat, amelyen táncol.  Ez a megmintázott két figura olyan tökéletes mása volt az első bálozónak, hogy csak úgy ámultak a vendégek. A torta rózsaszínben pompázott és fehér rózsákkal díszítették.

A királynak annyira tetszett a képes torta, hogy azonnal magához hívatta a készítőjét, aki meglepetten indult a bálterembe. Ekkora megtiszteltetésre nem is számított. Mikor belépett az ajtón, azonnal találkozott a tekintete az első bálozó lányéval. Érdeklődve figyelték egymást. A fiú nem mozdult az ajtóból, csak állt ott, mint aki szoborrá változott. Amikor a király magához intette, akkor ocsúdott fel.

– Olyan különleges édességet készítettél a lányomnak, hogy szeretném ezt meghálálni neked. Adok annyi aranyat és gyémántot, amennyit el bírsz vinni! – szólt a király.

– Uram, királyom, nem kérek én aranyat és gyémántot, sokkal többet szeretnék! – felelt a cukrász fiú.

– Ó, hát ilyen telhetetlen vagy? Üsse kő, mondd, mit szeretnél! – szólt a király.

– Engedje meg jó királyom, hogy a lányát felkérjem egy táncra! – válaszolt a fiú.

– Ha ez minden kívánságod, menj, és kérdezd meg őt, táncol-e veled! – mondta a király.

A cukrászfiú odalépett az első bálozó lány elé, meghajtotta a fejét, és válaszra várt. A lány örömmel elfogadta őt partnerének, és a keringő hangjaira körbe táncolták a báltermet. Mikor már nem szólt a zene, ők akkor is táncoltak, mintha soha többé nem akarnák abbahagyni. Nagy nehezen aztán elengedték egymás kezét, és a cukrászfiú elment. A bál hamarosan véget ért, a vendégek haza indultak. Mikor kialudták magukat, a király magához hívatta a lányát.

– Kislányom, melyik királyfi tetszett neked legjobban? – kérdezte.

– Mindegyik nagyon kedves volt! – felelte a lány.

– Akkor úgy igazán senki sem nyerte el a tetszésed – mondta a királyné.

– De igen. Csak ő nem királyfi – felelte a lány.

– Hanem ki? – kérdezte csodálkozva a király.

– Aki a tortát készítette. Annyi szeretet volt abban a két képben, amennyit egyik királyfi sem adott nekem – szólt a lány.

A király és a királyné visszavonultak megbeszélni a dolgot. Arra jutottak, hogy nekik az a legfontosabb, hogy a lányuk boldog legyen. Érte küldtek hát a fiúnak, aki már épp elindult vissza, a másik országba, erősen szomorkodott, hogy többé nem láthatja a kis királylányt. Azonban a király lovasai megállították fél úton, és visszavitték a palotába. A királylány éppen a palota kertjében olvasott, mikor megérkezett. Ahogy őt meglátta, odafutott hozzá.

– Ugye nem mégy el innen soha többé? – kérdezte.

– Nem, nem szeretnék. Apád hívatott, most megyek elé – felelt a cukrász.

A király már várta őt.

– Látom, megszerettétek egymást! Megkapod tőlem a cukrászok királya rangot, remélem, méltó párja leszel a lányomnak! – mondta.

            A fiú boldogan ígérte meg, hogy boldoggá teszi a legkisebb királylányt. Mikor visszament hozzá a kertbe, elmesélte az örömhírt, hogy itt marad, és ő ezentúl a cukrászok királya. A királylány olyan boldog lett, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. Eltelt egy néhány hónap, jól megismerték egymást, mindketten sokat tanultak a másiktól. Egy szép napon a király kihirdette, hogy hamarosan megtartják az esküvőt. Ők mindketten alig várták már ezt a napot. Mindannyian olyan boldogok voltak, hogy boldogságukból jutott az egész országnak.

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!