Kép forrása: pixabay.com
Egér hálósapkában.
Bársonyos csend ölelte körbe a kertvárosi házakat. A kert virágai elégedetten illatoztak, a locsolás teljesen felélénkítette őket. A hatalmas diófa megértően álldogált, neki is jól esett a hűvös levegő, amit az este hozott. A gyerekszoba ablakán beszűrődött a csillagok fénye.
A testvérek, két szőke kislány és egy barna hajú kisfiú már mélyen aludtak. A paplan alól mindenkinek kikukucskáltak a lábujjai. A játékpolc előtt néhány zokni szunnyadt. Két kék, két fehér és egy rózsaszínű. Az egyik kék zokni megrázkódott álmában, és maroknyi port szórt szerteszét maga körül.
– Hapci! – tüsszentett egy nagyot a fehér, mire az összes zokni mozgolódni kezdett.
– Gyertek, menjünk ki a kertbe, és rázzuk meg magunkat! – indítványozta a rózsaszínű.
Felkerekedtek, és elindultak az ablak felé. Felugrottak a párkányra és onnan ki a kertbe. Jól megrázták magukat, körülöttük csak úgy szállt a sok homok, alig lehetett látni tőle. Mikor megkönnyebbülten észlelték, hogy több már nincs bennük, leültek a diófa alá.
– Nem láttátok a párom? – kérdezte a rózsaszínű zokni.
– Én a homokozóban láttam utoljára a kislány lábán! – felelte a fehér.
– Én láttam, mikor lehúzta, de nem figyeltem, hogy hová tette! – tette hozzá a kék.
– Vajon hol lehet? Szétnézek! – mondta a rózsaszínű zokni, és elindult a homokozóba. A többiek úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha utána mennek. Öt zokni kutatott a kertben, keresték a rózsaszínű zokni párját. Nézték a homokozó környékén, nézték a hinta alatt, nézték az ugráló várban. Nem találták sehol. A nagy mászkálásra a cirmos cica felébredt és álmosan hunyorogva figyelte a két fehér, két kék és a rózsaszínű zoknikat.
– Ébredj kiskutya! Nézd, öt zokni kutat a kertben! – szólt be a kutyaházba.
A kiskutya morogva nyújtózott egyet, majd kíváncsian kilesett a házából. Mulatságosnak találta a zoknikat, amint keresgélnek a homokban, és vakkantott egyet. A zoknik megriadtak, és kővé dermedve megálltak.
– Egy páratlan van köztetek! – állapította meg a kiskutya.
– Igen, éppen a páromat keressük! – felelte a rózsaszín zokni.
– Láttam egy hozzád hasonlót, az egérlyuk felé szaladt! – ugatta a kiskutya.
Az öt zokni megörült, elindultak a kamrába, ott rátaláltak az egérlyukra. A rózsaszínű zokni bekukucskált, és látta, hogy a kisegér az ágyában fekszik, hálósapkával a fején.
– Ez a hálósapka nekem nagyon ismerős! – mondta a rózsaszínű zokni.
– Engedj oda, had nézzem meg! – szólt a kék zokni, és bekukkantott az egérlyukon.
– Én is, én is! – kiáltotta a fehér zokni, és elé furakodott.
– Ez épp olyan, mint te! – kiáltotta a kék és a fehér zokni a rózsaszínűnek.
– Megvan már! Azért ismerős, mert ő az én párom! – rikkantotta a rózsaszínű, a hangos szóra felébredt az alvó kisegér, odaszaladt az egérlyukhoz, és kinézett rajta. Meglátta az öt zoknit, és felkiáltott:
– Öt hálósapka érkezett nekem!
– Nem vagyunk hálósapkák kisegér! Add vissza azonnal a páromat! – kiáltotta a rózsaszínű zokni.
– Vedd el, ha tudod! – incselkedett a kisegér, és futkározni kezdett az egérlyukban. Az öt zokni bebújt hozzá, kergették egy darabig, majd a rózsaszínű zokni leugrott a fejéről és odasúgta a párjának:
– Futás haza!
A rózsaszínű zokni és párja kirohantak az egérlyukból, utánuk szaladt a kék és fehér zoknipár. A kisegér kiszaladt az egérlyukból, a kertben már várta a cirmos cica, majdnem el is kapta, erre megijedt és iszkolt vissza az ágyába.
A gyerekszobában a fehér zoknik a pici kislány, a rózsaszínűek a nagyobb kislány, a kékek a kisfiú lábára felugrottak. Úgy gondolták, így egy pár maradnak örökre. Mikor a gyerekek reggel felébredtek, elcsodálkoztak, hogy zokniban aludtak. Le is húzták a lábukról, és az ágy elé tették őket.
– De jó, hogy megvan minden zokni párja! – örült meg az anyukájuk, mikor bejött a szobába.
A kék, a fehér és a rózsaszínű zoknik mosásba kerültek. A szárítón egymás mellett fújta őket a szél. A kisegér folyton azt figyelte, hogy mikor esik le a földre az egyik, mert nagyon megszerette a hálósapkazoknit. De mindegyik zokni ragaszkodott a párjához, ezért senki sem látott ezután egeret hálósapkában. Vagy tévedek? Van közületek valaki, aki látott ilyet?
https://meskete.hu/mesek/iro/kovacsne-demeter-monika-iringo/2056
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Kovácsné Demeter Monika Iringó meseíró
Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...