Találkozás Mormota lánnyal

Találkozás Mormota lánnyal.

            A havas hegycsúcsok között élt egy kedves mormota család. A telet a földalatti járatokban töltötték, de ahogy közeledett a tavasz azonnal kimásztak onnan, és friss hajtásokat keresve megkezdték föld feletti életüket.

            Mormota kislány már elmúlt egy éves, de nem emlékezett az első hónapokra, amikor még nagyon kicsi volt, nem tudta, hogy mit evett akkor. Érdeklődve nézelődött a környéken, megtapogatott minden növényt, megszagolta az összes virágot, kóstolgatta őket, egészen addig, amíg jól lakott. Talált egy szép, nagy, lapos követ, felült rá, és összegömbölyödött. Miközben a nap cirógatta a bundáját, ő tele hassal, mozdulatlanul élvezte a szabadságot.

– Nézd Apa, ott fekszik egy havasi mormota! – hallotta egy kisfiú hangját.

– Menjünk óvatosan közelebb, hátha nem szalad el előlünk a sziklák közé! – javasolta az apukája.

Lábujjhegyen lépkedett a kisfiú és az apukája, Mormota kislány félig kinyitotta a szemét.

– Mit szeretnétek tőlem? – kérdezte, mikor karnyújtásnyira értek.

– Megengeded, hogy megsimogassalak? – érdeklődött a gyerek.

– Nem is tudom. Talán biztonságosabb, ha nem jössz közelebb hozzám! – felelte a Mormota kislány.

– Jól van, akkor innen nézlek! – ígérte a kisfiú.

Pár perce álldogáltak ott, mikor az apukája megszólalt:

– Milyen jó volna itt egy Mormota parkot létesíteni!

– Minden kövön mormoták ülnének? – kérdezte a kisfia.

– Ülnének, állnának, feküdnének, ahogy megmintázzák őket! Nem minden kövön, csak egy néhányon! – felelte az apukája.

– De jó lenne! Annyira aranyosak ezek az állatkák! Biztos mindenkinek tetszenének! – lelkesedett a gyerek.

– Te aranyosnak találsz engem? – kérdezte a Mormota kislány.

– Hát persze! És kedvesnek is! – felelte a kisfiú.

– De nekem nagyok a fogaim! – ellenkezett a Mormota kislány.

– Ó, az nem baj! Azzal együtt vagy nagyon cuki! – mosolygott a kisfiú.

– Akkor tervezhetek ide egy Mormota parkot? – szólt közbe az apukája nevetve.

– Igen! Most azonnal, légy szíves! – felelt a kisfiú.

– Jól van. Kérlek, segíts nekem! – mondta az apukája.

Leültek Mormota kislány melletti kőre, és az apuka a nedves földbe rajzolni kezdett egy vékony faággal.

– Ide tegyünk egy álló mormotát! Oda egy ülőt! Távolabbra még egy állót! – mutogatott a kisfiú a rajzon.

Mormota kislány feszülten figyelte őket. Az járt a fejében, hogy ezek az emberek annyira szeretik őt és a rokonait, hogy meg fogják mintázni őket és parkot neveznek el róluk! Talán segíteni kellene nekik!

– Nézzétek, így fest egy álló mormota azon a kövön! – szaladt át a szomszédos fehér kőre.

– Ó! De jó, hogy megmutattad! – mondta a kisfiú.

– Igen, így könnyebb lesz tervezni! – bólintott az apukája.

Mormota kislány nagyon büszke volt magára. Ő most fontos része egy park tervezésének! Komolyan vette a munkáját. Ha kérték állt, ha kérték leült, ha kérték balra és jobbra fordult vagy elnyújtózott a kövön.

Hamarosan készen lett a rajz. Apa lefényképezte a telefonjával, és azt mondta, hogy otthon papírra veti. A kisfiú Mormota lány felé fordult, és megkérdezte:

– Nem vagy éhes?

– De igen, tudod én a téli álom után nagyon sokat szoktam rágcsálni, szinte egész nap eszem! – hangzott a válasz.

– Akkor hozok neked sok zöldséget és gyümölcsöt! – ígérte a kisfiú, és elkérte az apukájától a slusszkulcsot.

Elszaladt a közelben parkoló autóhoz, és a teljes készletet betette egy szatyorba, majd néhány perc múlva visszatért vele.

– Egyél nyugodtan, nem megyek közelebb hozzád! – mondta, és letette tisztes távolságban tőle.

Mormota lány ráemelte a tekintetét és így szólt:

– Gyere közelebb nyugodtan! Már tudom, hogy nem fogsz bántani! Simogasd meg a bundám!

A kisfiú oda ment hozzá, egy kicsit sem félt attól, hogy az éles mormota fogak megsértik. Többször megsimogatta a puha hátat, majd letette a kezét Mormota lány elé a kőre, és szeretettel így szólt:

– Ha akarod, ráteheted a kezed a kezemre!

Mormota lány megérintette a kis fehér kezet, és öröm járta át a szívét. Arra gondolt, mekkora szerencse érte őt, hiszen együtt dolgozott ezzel a kisfiúval, aki hozott neki ennivalót és most az érintések nyomán elválaszthatatlanok lettek.

– Legszívesebben hazavinnélek! – szólt a kisfiú.

– Nekem itt jó, a magas hegyekben. Havasi mormota vagyok! – felelte Mormota lány.

– Majd eljövök Apával ide, amikor a Mormota parkot építik! – mondta a kisfiú, aki már indulni készült.

– Én és a családom várunk titeket! – intett Mormota lány.

            Így történt, hogy egy kisfiú, egy apa és Mormota lány közös tervezése elindította a havas hegyekben egy Mormota park építését, mely az évek során sok örömöt szerzett gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Valahol, valamikor, mindannyian megnézhetitek!