Csigasportnap Borzival

Csigasportnap Borzival.

            Csigaváros lakóparkjában egy kis házas csiga kidugta a fejét, és álmosan nézelődött a szikrázó napsütésben. Pár perc elteltével észrevette, hogy kilenc barátja már futóversenyre készül a tisztáson.

            – Kimaradok az ébredés utáni első csigasportnapból! Ideje szedelőzködnöm! – gondolta, és kidörzsölte az álmot a szeméből. Felhúzta a trikóját, melyen egy nagy, vörös hármas szám díszelgett.

– Ma a hármas versenyző lesz az első! – reménykedett magában, és sietve a többiek után csúszott.

– Gyere gyorsan hármaska! – kiáltotta az edzőjük, aki egy piros mezben, a sorakozó csigák mellett várakozott.

– Azonnal ott leszek! – felelte a hétalvó, és gyorsabb tempót diktált magának. Alighogy odaért, az edző vigyázz, kész, rajtot diktált, és elkezdődött a verseny. A hármas sorszámú csiga a legutolsó helyen rohant, mert elfáradt, mire odaért a többiekhez. Kedvetlenül gondolt arra, hogy nem ér el semmilyen helyezést. Ekkor megjelent Borzi, és megszólította:

– Kapaszkodj fel a hátamra, és beszaladok veled a célba! – mondta. A kis versenyző arra gondolt, hogy csudajó ajánlatot kapott, és felkapaszkodott a borz hátára, aki rohanni kezdett vele, és meg sem állt a borzvárig.

– Miért nem tettél le a célban? – kérdezte tőle a csiga.

– Örülök, hogy elkaptalak! Miért tettelek volna le? – értetlenkedett Borzi.

– Azért, mert megígérted! Az lett volna becsületes, ha betartod, amit mondtál! – felelt a csiga.

– Jó. Nem vagyok becsületes. De akkor sem lettem volna az, ha leteszlek a célba. A futóversenyt nem nekem rendezték, hanem a csigáknak! Érted már?

– Fogoly vagyok a borzvárban? – kérdezte a csiga.

– Úgy tűnik, igen! – bólintott Borzi.

Amíg ők így beszélgettek, a kilenc kicsi csiga ijedten állt a tisztáson. Látták, amint a hármas a kis borz hátán elhúz mellettük, és eltűnik a borzvárban. Először nem tudták, mitévők legyenek, de aztán az edzőjük úgy döntött, hogy tanácsot kérnek Álomgombától. Siettek, ahogy bírtak, így egy óra elteltével az erdőben találták magukat.

– Üdvözöllek benneteket! Mi járatban vagytok? – kérdezte tőlük Álomgomba, mikor odaértek.

– Borzi elvitte a hármas versenyzőnket a borzvárba. Ki szeretnénk szabadítani! – hadarta a piros mezes edző.

– Elrabolta őt a csigasportnapról? Ez igazán nem szép tőle! – ingatta a fejét Álomgomba. A kalapja vöröslött a haragtól, a tönkje méregzöldre, a gombalemezek egészen sötétkékre változtak.

– Én úgy láttam, hogy magától kapaszkodott fel a hátára! – jegyezte meg az egyes számú atléta csiga.

– Én hallottam, hogy a borz azt ígérte, elviszi őt a célba! – tette hozzá a kilences.

– Szóval csalással akart nyerni! – mérgelődött Álomgomba. – Várjatok, elintézem ezt az ügyet! – folytatta, és hidegfehér fényt bocsátott ki a környezetére.

– Mi történt? – dugta ki a fejét a borzvárból a kis borz.

– Gyere ki onnan a hármas számú versenyzővel együtt! – szólt rá határozottan Álomgomba.

Borzi a hátára vette a csigát, és engedelmesen odasietett hozzá. Meglátta a kilenc versenyzőt és az edzőt, és azonnal tudta, hogy miről van szó.

– Nem akartam semmi rosszat! – mentegetőzött.

– Nem akartál, de mégis tettél. Elraboltad a hármast! – mondta Álomgomba.

– Csalással akart győzni! – felelte Borzi.

– Attól még te nem ejtheted foglyul! – vetette oda Álomgomba.

– Csak egy kicsit ráijesztettem! – hajtotta le a fejét Borzi.

– Szerettem volna első lenni, nem gondoltam át, hogy csalással nem érdemes nyerni! – szólalt meg halkan a csiga.

– Alig ébredtetek fel, és máris baj van veletek! – csóválta a fejét Álomgomba, és arra gondolt, hogy lesz elég dolga, amíg a kicsi csiga és a kis borz felnő. – Menjetek a dolgotokra, és próbáljatok meg békésen egymás mellett élni az erdőben! – folytatta.

– És a tisztáson! És mindenütt! – tette hozzá az edző.

A hármas kicsi csiga lemászott Borzi hátáról, és a többi társa mellé állt. Elköszöntek Álomgombától, és elindultak Csigavárosba.

Borzi néhány percig még állt Álomgomba mellett. Szerette volna kiengesztelni, de nem tudta, hogyan tegye.

– Haragszol rám? – kérdezte csendesen.

– Kicsit még igen – vallotta be Álomgomba.

– Ne haragudj, kérlek, nem ijesztgetek máskor csigákat, és másokat sem! – ígérte Borzi.

– Honnan tudjam, hogy most betartod az ígéreted? – kérdezte Álomgomba.

– Egyszer valóban nem tartottam be. Meglátod, hogy ilyen többet nem fordul elő! – állította Borzi.

– Elhiszem! – mosolyodott el végre Álomgomba, és arany fénnyel borította el a környéket.

– Te látod Csigavárost? – kérdezte Borzi.

– Ha akarom, igen! – felelte Álomgomba, és hirtelen hatalmasra nőtt. Fentről figyelte, ahogy a tíz kicsi csiga élükön az edzővel megérkezik, és mindenki az otthonába siet.

– Lefújták a versenyt! Mindenki hazament! – kiáltotta a magasból. – A hármas egyedül üldögél a kertben. Most odament hozzá az edző és nagyon komolyan beszélgetnek. Szerintem arról van szó, hogy borzháton be akarta vitetni magát a célba.  Úgy látom, a kicsi csiga jobb kedvre derült, biztosan megbocsátottak neki! – folytatta.

– Örülök, hogy minden elrendeződött! – mondta Borzi.

Álomgomba összezsugorodott, és kissé fáradtan bólintott.

– Pihenjük ki a mai napot! – ajánlotta, és búcsút intett a kis borznak.

            Borzi beszaladt a várába, és leült a kanapéra. Nagyon szerette volna, ha a következő napok, hetek, hónapok és évek nyugalomban telnek. De azt is tudta, hogy mindig akad valaki, aki hibát követ el, és nincs örökké a közelben Álomgomba, hogy elsimítsa. Úgy döntött, hogy ilyenkor segít másoknak megoldani ezeket a helyzeteket. Sokkal jobb érzés lesz, mint bajt okozni. Felállt, és besietett a gyerekszobába a testvéreihez játszani.  

Találkozás Álomgombával

Álomgomba és a mókusok

A süni, aki nem akart téli álmot aludni

Csigacsíny

A megmentett kismadár

Együtt a medvénél

Borzi elköszön, de érkezik valaki más

Álomgomba kérése

A biztonságos hely

A havas reggel

Karácsonykor, veletek

A süni ébredése

Álomgomba meséje Borzinak

Csigasportnap Borzival

Találkozzunk Álomgombánál

Erdőtündér mosolya