Csillagvarázslat (a testvérekkel szenteste)

Csillagvarázslat (a testvérekkel szenteste).

            A kislány szótlanul állt az ablak előtt, és figyelte a hóesést. A háta mögött egy csodás karácsonyfa pompázott, ágait rengeteg csillogó dísz húzta. Alatta a kibontott ajándékok hevertek.

            – Valaki jár a kertben? – kérdezte a testvére.

– Nem, dehogy. Csak a hóesést figyelem. Jó, hogy fehér karácsonyunk van! – fordult meg a kislány.

– Vajon mit látnak a csillagok Szenteste napján? – nézett rá kérdőn a bátyja.

– Azt mi nem tudhatjuk! – suttogta a kislány. A csillag, mely épp az ő házuk fölött világított, elmosolyodott. „Milyen kíváncsiak ezek a gyerekek! Tulajdonképpen megmutathatom nekik, hogy innen a magasból milyen a városuk, hiszen karácsony van” – gondolta. Minden energiáját összeszedte, és drágakőként kezdett fényleni az égbolton.

– Nézd! Ott a csillagunk, aki egyszer elvarázsolta a kertünket! – lelkendezett a kisfiú, és szélesre tárta az ablakot. A téli hideg szél besurrant a szobába, körbejárta a színes gömböket, elfújta az asztali gyertyákat, és bebújt a gyerekek ruhájába.

– Fázom! Vegyünk fel kabátot, azután menjünk ki és onnan nézzük a csillagot! – javasolta a kislány, és mindketten úgy tettek, ahogy kigondolta. Mire kiértek az udvarra, ugyanaz a csodás fény árasztotta el a környéket, amit korábban már láthattak. A fák csupasz ágain megjelentek az aranyfalevelek, és szinte hívogatták a gyerekeket, hogy jöjjenek közelebb. Mindketten odaléptek, és letéptek egyet-egyet belőlük. Ahogy belenéztek, felülről látták a házukat, az utcájukat és a játszóteret. Minden aprónak tűnt, de azért jól látszott.  

– Milyen békés most az utcánk! – sóhajtott fel a kislány.

– Lehetne mindig ilyen csendes! – bólintott a kisfiú.

A két aranylevélben változott a kép. Az ablakokon át látszott a házak belseje, ahol a családok megpihentek a karácsonyfáik alatt.

– Minden gyerek játszik a karácsonyi ajándékokkal! – állapította meg a kisfiú.

– Nem mindenki kapott. Nézd, az a kissrác milyen szomorú! – suttogta a kislány.

– Igen, már látom. Az anyukája ott áll mellette, és vigasztalja. Jó lenne mosolyogni látni őket! – vágyakozott a kisfiú.

– Két könyvet is kaptam. Az egyiket vigyük el neki! – javasolta a kislány.

– Rendben. Van két piros autóm, az egyiket becsomagolom! – jutott eszébe a testvérének. Pár perc múlva kezükben az aranylevéllel és egy szatyor ajándékkal megrakodva elindultak, hogy megkeressék a szomorú kisfiút. A csillag bevilágította az útjukat, így kis idő múltán ott toporogtak a kicsiny ház előtt. A jól ismert fények, melyeket már korábban megcsodáltak, játszani kezdtek az ablakon, a fák törzsén, és a homokozóban. A hinta mozgásba lendült, a libikóka lesüllyedt és felemelkedett.

– Anya nézd, csillagvarázslat! – hallották a gyerekek egy kisfiú vékonyka hangját. A gyerek kiszaladt a zsebkendőnyi udvarra, és annyira bámészkodott, hogy alig vette észre a kapuban állókat.

– Vendégeink jöttek! – szólt be a házba felvillanyozódva, és elébük szaladt. Mikor odaért hozzájuk, a testvérek elmondták, hogy Szenteste napján egy gyerek sem maradhat ajándék nélkül, az csak valami tévedés lehet, hogy ebbe a házba az angyalok nem hoztak semmit. Az a kisautó és mesekönyv, ami náluk van, csak arra vár, hogy itt maradhasson, és törődjön velük valaki. Mire ideáig jutottak a mondandójukban, feltűnt az anyuka, és behívta őket. Leültek egy pár percre, és beszélgettek. Kérték, hogy másnap menjen el hozzájuk a kisfiú, és kísérje el őt az anyukája. Ezután elköszöntek, majd a csillagfény és aranylevél segítségével hazatértek. Otthon a szüleiknek beszámoltak a cselekedetükről. Szerették volna megmutatni a gyémántként fénylő csillagot, az aranylevelet és a rendkívüli fényeket, de sajnos, nem sikerült, mert a csillagvarázslat már nem látszott a környéken.

A következő délben nagy izgalommal várták a vendégeket. Karácsony első napján Anya húslevest és pulykasültet készített, mákos és diós bejglit sütött.

A kihalt utcán két alak haladt egy aranylevéllel. Folyton beletekintettek, figyelték az utat, amely az újdonsült barátokhoz vezette őket. Megálltak a ház előtt, ahol a testvérek laktak, és óvatosan megnyomták a csengőt. A háziak mind a négyen eléjük jöttek. Először kicsit megilletődötten ülték körbe a nagy asztalt, de hamarosan oldottabbá vált a hangulat. Néhány perc elteltével úgy érezték magukat, mint akik mindig ismerték egymást. Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy észre sem vették, amikor besötétedett.

            A ház felett egy csillag erős fénnyel világított. Bekukucskált az ablakon, és elégedetten figyelte a két családot. „  Ez az igazi ajándék, mikor barátokra találnak a gyerekek! Bár azért olykor-olykor szükséges ehhez egy aprócska csillagvarázslat”– gondolta.