Csipke a cirkuszban

Csipke a cirkuszban.

A Csicseri csoport ma ellátogatott a cirkuszba. Csipke is odajárt.

-Vajon milyen lesz a cirkusz? Hallani már hallottam róla, de nem voltam ott még sosem. Jaj, olyan izgatott vagyok! – morfondíroztam magamban. Az óvó nénik, s a dadus néni kíséretében felszálltunk a buszra. Minden nagy, egy kicsi mellé ült. Az óvó nénik és a dadus néni becsatolták az öveinket és hátra dőltünk. A sapkát le lehetett venni és még a kabátot is kicipzározhattuk. Persze volt, akinek segíteni kellett. Csendesen beszélgetni kezdtünk a szomszédunkkal, és közben nézelődtünk. Először autópályán mentünk, majd Budán keresztül át a hídon, míg végül Pestre értünk. Mennyi új dolgot láttunk! Volt, akinek az utazás is új volt, mert még sose ült buszon. Amikor megérkeztünk a cirkuszba hangosan köszöntünk, mert így illik. Ezután a ruhatárba betettük a kabátunkat, sapkánkat, persze segítséggel. Ha leesett, szó nélkül fölvettük. Ezt követően leültünk a helyünkre és azon nyomban elámultunk.

- Produkció! Világszám! – kiáltotta a porondmester.

 - Ó, de óriási ez a cirkusz! Zene szólt és villództak a fények. Nagyon szép! - ámuldoztam magamban. - A porondmester köszöntött minket. Jé, a nézőtéren még több óvodás csoport is van! Olyan sok a gyerek, hogy meg se lehet számlálni- tűnődtem. Egyszer csak elkezdődött az előadás. Sötét lett, aztán fokozódtak a fények.-  Nézd, a függöny mögött állnak a tornászok!- súgtam a társamnak. Aztán el is csöndesedtem, hisz ilyenkor nem illik beszélgetni, ahogy enni, inni, és telefonálni sem. Milyen szép a ruhájuk! - hüledeztem.

Tapsvihar szállt és nőttön- nőtt a hangulat. Szálltak, pörögtek az artisták. Mily kecsesen mozogtak! Jé,  néma csönd lett! Mindenki visszafojtott lélegzettel figyelt, elképedten tátotta a száját - persze én is. Szállt a tapsvihar és egyre felfokozottabb lett a hangulat. Jé, gyerekek is vannak köztük! Biztos élvezik a dolgot, hisz kis koruk óta megszokták a porondot. De jó lehet nekik, hisz mindig együtt van a család apraja, nagyja! Mily csodálatos lehet, olyan, mint egy szép álom, feldobva a levegőben, szállni, pörögni,- s én nézőként, tátott szájjal csak mélázom! Nézd, ott a bohóc, zenebohóc, olyan vicces! Úgy kacagtam, hogy alig bírtam abbahagyni. Aztán a lélegzetem is visszafojtottam, hiszen a levegőben, éppen egyensúlyozott a kötéltáncos. Tapintani lehetett a csöndet.

- Hatalmas tapsvihar csattogott. Úgy sajnálom, hogy vége lett! Még maradtam volna. Ahogy élményektől dagadozva mentünk ki:

- Produkció! Világszám! Tessék, csak tessék! - kiáltotta a porondmester az arra járóknak. A hazaúton még a buszon kibámulva is a porondot láttam magam előtt és nagyokat sóhajtottam. De jó volt! – Aztán megérkeztünk az óvoda elé. Apukám már várt. Tágra nyílt, sugárzó szemmel meséltem el élményeimet apukámhoz fordulva. - Apukám, veszel nekem bűvész dobozt? - Drága, Csipke!- nézett komolyan a szemembe. – Sajnos nem tudok venni neked, mert arra nekünk nem telik. Megérted ugye? Viszont, ha szeretnéd, megmutatok neked egy bűvésztrükköt, amit még az én apukámtól tanultam. Ha gondolod, meg is taníthatom neked. Mit szólsz hozzá? – Igen, jó lesz! – mondtam boldogan.

Hát így történt.