Csipke

Csipke.

Egyszer volt, hol nem volt, egy varázslatos, gyönyörű virágos rét. Itt mindenki vidáman, gondtalanul élt.

Mosolyogva, kedvesen beszélgettek egymással és mindennek, még a legapróbb dolgoknak is nagyon örültek. Ragyogott a sok-sok szarkaláb, a madársisak, a tűzpiros pipacs, a nadálytő, a búzavirág, az ökörfarkkóró, a napsárga koronafürt, a szellőrózsa, az imola, a pitypang és még sorolhatnám.  Nyüzsgő rovaroktól, csúszó-mászóktól, aprócska emlősöktől és énekesmadaraktól zsongott a rét. Ez a hely maga volt a paradicsom. Itt élt egy kismadár, Csipke. Minden nyáron a virágos réten, a napfényben fürdőzött. Ez tette őt boldoggá. Egyik nap éppen dalolva repült a réten, amikor meglátott egy kis bogarat, Barnabást, aki szomorúan gubbasztott egy levél alatt. Leszállt mellé. - Miért vagy olyan szomorú, Barnabás? - kérdezte Csipke aggódva. - Hiszen a rét  tele van élettel és szépséggel.

Barnabás szomorkásan sóhajtott fel. - Csipke, nekem nem jut részem a rét szépségéből. Nem tudok magasra repülni úgy, mint te, és félek, hogy elveszek a hatalmas virágok között. Így nem sokat látok belőle.

Csipke elmosolyodott, és megnyugtatta Barnabást: - Ne aggódj, Barnabás! Minden állatnak megvan a maga fontossága, erőssége, egyedisége és a rét adta ajándékok. - Ezekre a szavakra Barnabás szíve megtelt reménnyel, és újra előbújt a levél alól. – Mire gondolsz? – Gyere velem, mutatok valamit! – A rét egyik csücskében, ahol kevesebb volt a növény rengeteg kis bogár, pillangó és méhecske sürgött-forgott a virágok között. A mező tele volt élettel.  Barnabás tátott szájjal nézte. Szíve csordultig telt örömmel.

Csipke megmutatta Barnabásnak, hogy a rét látványát nemcsak repülve lehet élvezni, hanem a virágok között sétálva is. Megismertette vele az illatok világát, és megmutatta, hogyan gyönyörködhet a virágok színeiben és formáiban. Barnabás egyre inkább elbűvölve nézte a rét pompáját.

Egyszer csak egy hatalmas pillangó szállt el mellettük. Barnabás elámult a szépségétől és a könnyed repülésétől. Egyszer csak leszállt közéjük. Csipke mosolyogva szólalt meg: - Látod, Barnabás, mindannyian különlegesek vagyunk a magunk módján. Neked a talpad alatt van a rét szépsége, nekünk a szárnyainkban. De mindenkinek van helye és szerepe ebben a csodás nyári világban.

Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/