Csupi és a fogalmazás

Csupi és a fogalmazás.

Csupi a kis medvebocs az iskola előtt várta barátját Tóbiást a teknőst, aki visszaszaladt a füzetéért amit a padban hagyott. Ekkor megállt mellette egy autó amiben két róka ült.

-Szia Csupi! Gyere hazaviszünk.

-Sziasztok. Ez nagyon kedves tőletek. Köszönöm.

Már nyitotta volna az ajtót, amikor Tóbiás visszahúzta és így szólt.

-Köszönjük, de inkább busszal megyünk.

Ekkor elhajtottak.

-Ezt most miért kellet? Kocsival hamarabb hazaértünk volna. A busz mindenhol megáll, nem szeretem. Csak azért megyek azzal mert nem jött még meg az új biciklim.-mondta mérgesen

-Ismerted őket?

-Nem, de nagyon kedvesek voltak, csoki is volt náluk, meg tudták a nevem.

-Jó, hogy tudták, rajta van a pólódon! Tudod mennyien eltűnnek az iskolából jövet?-mondta szigorú tekintettel Tóbiás

-Nem tudtam. Senki sem mondta. 

-Pedig így van.

Másnap a suliban az első óra irodalom volt.

-Remélem mindenki megírta a fogalmazást mára. Csupi te kezdessz, állj fel és olvasd fel hangosan!-mondta a tanár Hugó a bagoly

-Tanár úr én nem a kedvenc szabadidős tevékenységemről írtam, hanem másról-mondta lehajtott fejjel 

-Mondtam, hogy aki más témáról ír mint amit megadtam az egyest kap!

-Tudom tanár úr, de vannak olyan dolgok amik ennél fontosabbak, amiről muszáj beszélni, amit mindenkinek tudnia kell.

-Akkor is ha egyest kapsz?-kérdezte Hugó meglepődve

-Igen. Felolvashatom?-kérdezte remegő hangon Csupi

-Látom ez fontos neked, úgyhogy halljuk.-sóhajtott fel a tanár 

Csupi nagy levegőt vett és a fogalmazást azzal kezdte ami tegnap történt vele. Beszélt, hogy mire kell figyelni. Arról , hogy ne bízzunk az idegenekben. Ne menjünk sehova egyedül. Ne fogadjunk el semmit olyantól akit nem ismerünk és minden esetben szóljunk a szüleinknek és hallgassunk rájuk.

Csupit mindenki csöndben hallgatta.

Amikor befejezte még Hugó is alig találta a szavakat, végül így szólt.

-Azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy ez a fogalmazás ötöst ér. Köszönöm, hogy megosztottad velünk és szégyellem magam azért amiért erről nem beszéltem. Megosszuk az írásod a suli újságban is, ha beleegyezel. 

-Persze. Szeretném, ha mindenki tudna erről, hogy többet ilyen ne fordulhasson elő. Köszönöm szépen.

-Mi köszönjük-mondta meghatódva Hugó 

Csupi ezután visszaült a helyére, odafordult Tóbiáshoz és ezt mondta

-Köszönöm, hogy tegnap megmentettél. Nagyon szeretlek ❤️ 

-Én is nagyon szeretlek ❤️