Darabokból összerakva

Darabokból összerakva.

            Sok vendég érkezett Petiékhez, mindenki hozott valamilyen ajándékot. Sokáig nézegette az egyik dobozt, aminek a tetején hőlégballon szállt a levegőben. Tudta, hogy ez egy puzzle, ezért nem akarta felbontani, mert a darabokból összerakni a képet hosszabb ideig tart. Félretette, és elhatározta, hogy akkor veszi elő, ha már mindenki hazament.

            Mikor elbúcsúztak a vendégek, ő felment a szobájába, vitte magával a dobozt is. Felbontotta és kiborította a tartalmát szőnyegre. Hatalmas, színes darabokból álló kupac állt előtte, hirtelen úgy tűnt, hogy ezekből nem fogja tudni összerakni a képet. Nekiveselkedett, gondolta, hogy megpróbálja. Többször látott már az égbolton színes hőlégballont, integetett is neki, mikor fölötte szállt. Remélte, hogy a benne ülők látják őt. Sokszor elképzelte, hogy a kosárból kinéz. Fölötte a hatalmas piros - fehér - kék - sárga felfújt csepp alakú ballon, körülötte a végtelen kékség, alatta a kis házak, terek, zöld lombú fák, vöröslő pipacs mezők, patakok és lankás dombok. Nézte a képet, és keresgélte a kirakó darabjait. Próbálgatta, hová, melyik illik. Egészen gyorsan haladt. Mire Anya elkészítette a vacsorát, már készen állt a mű.

– Anya, Apa, nézzétek! Kiraktam a hőlégballont! – kiáltotta. A szülei bementek hozzá, leültek mellé, és megcsodálták a képet.

– Nagyon szép lett! – szólt elismerően Apa.

– Nehéz volt kirakni? – kérdezte anya.

– Nem, gyorsan ment. Pedig sok darabból áll. Tetszik nagyon a kép, igyekeztem, hogy gyorsan készen legyen – mondta Peti.

– Igen, ha az ember, érdeklődéssel csinál valamit, akkor könnyebben megy – jegyezte meg Apa.

Lementek vacsorázni, azután lefekvéshez készülődtek. A kirakott kép ott maradt a szőnyegen, nem szedték szét, még nézegetni szerették volna másnap is. Peti nagyon fáradt volt, ezért amint letette a fejét a párnára, szinte azonnal elaludt. Mikor Anya benyitott a szobájába a mesekönyvvel, látta, hogy az esti mese aznap elmarad. Majd holnap bepótoljuk! – gondolta.

A sötétben a hőlégballon mocorogni kezdett. A maci, aki eddig a polcon ült, bemászott a kosárba. A nagy színes ballon életre kelt.

– Szálljunk ki az ablakon! – kérte a maci.

– Nem lehet. Hajnalig várnunk kell. Éjszaka nem közlekedhetek – felelt a ballon.

– Jól van. Akkor idehozok egy kispárnát, és itt alszom a kosárban! Nehogy itt hagyj engem, amikor indulsz! – válaszolt a maci.

Mikor a Nap első sugarai elérték a Földet, a hőlégballon szusszant egy nagyot. Ez olyan zajjal járt a nagy csendben, hogy azonnal felébredt Peti. Látta, hogy a macija ott fekszik az indulásra kész kosárban. Úgy, ahogy volt, pizsamában ő is bemászott mellé.

– Indulhatunk? – kérdezte a ballon.

– Várj, kinyitom az ablakot! – mondta Peti.

–  Majd én! – felelt a felfújt csepp. Két karja hosszan előre nyúlt, és már nyílt is az üvegtábla!

Kiröppent a hajnali napsütésbe, és szállt, szállt egészen a rózsaszínbe játszó felhőkig. A szabadban a piros szín élénkebb, a fehér vakítóbb, a kék csillogóbb, a sárga fénylőbb volt a ballonon.  A maci a távolba mutatott:

– Nézzétek, ott száll egy csomó hőlégballon!

– Igen, mi is arra tartunk! Ilyenkor szoktunk találkozni! – mosolygott az ő ballonjuk.

Peti azt kérte:

– A lila és a narancsszínű felé szálljunk!

– Megpróbálom! – válaszolt a ballon.

A sok csepp alak színesen függött az égbolton. Minden kosárkában ült egy– egy gyerek. Volt, aki a nyusziját, volt, aki a babáját hozta magával. Miközben a ballonok beszélgettek, az utasok csodálták az eléjük táruló messzeséget. A felhők színe folyamatosan változott, fehér, narancs, piros és bordó színekben játszott a kék égen, ahogy a napnak kedve volt megvilágítani őket. Egy ezüstösen csillogó repülő szállt felettük. Minden gyerek kiabált és integetett a pilótának. Észrevette őket, és ő is intett feléjük. Madarak repkedtek körülöttük, rátelepedtek a ballonok tetejére. Egy kislány babája kiáltott Peti macijának:

– Nem jöttök át hozzánk egy kicsit beszélgetni?

– De, én szeretnék! – szólt a maci.

Peti engedett a kérésnek, és ölébe vette őt, majd átugrott a másik ballonba. Ez lila-fehér- aranyszínűre volt festve.

Az arany szín alatt egy hosszú, szőke hajú kislány ült. Nagy, barna szemei elbűvölten nézték a sok csodás cseppet, amik tartották a kosárkákat. Peti megállt mellette.

– Te mikor készítetted el a hőlégballonodat? – kérdezte.

– Egy hete kaptam a születésnapomra. Még aznap este darabokból összeraktam, elaludtam, és hajnalban már utaztam vele. Azóta minden nap kijárunk ide napfelkeltekor. Látod, mennyien vagyunk? – mutatott körbe.

– Igen, itt az egész osztály! – mosolygott a kisfiú.

– Bizony, és mindjárt jön anya, hogy menjünk reggelizni! – tette hozzá a kislány.

– Valóban, eltelt az idő! Visszamegyek a saját ballonomba, aztán találkozunk az iskolában! – mondta Peti.

Bemászott a sokszínű cseppbe, aki már várta őt.

– Nyomás, siessünk! – kiáltotta a ballon. Szálltak hazafelé, gyorsan, hogy otthon legyenek addigra, mire nyílik az ajtó, és Anya belép rajta. Mikor berepültek az ablakon, Peti gyorsan bebújt az ágyba, behunyta a szemét, a piros– fehér– kék– sárga hőlégballon a szőnyegre feküdt, pont oda, ahonnan elindult.

– Ébresztő Peti! Kész a reggeli! – lépett be Anya a szobába. Peti kinyújtózott, majd engedelmesen elindult a fürdőszobába.

Az iskolában szünetben beszélgetett a kislánnyal.

– Időben hazaértél? – kérdezte tőle.

– Igen, persze – felelt a kislány.

– Átjössz ma délután hozzánk játszani? – kérdezte Peti.

– Ha megengedik a szüleim, akkor igen.

Délután a kislány a szüleivel átment Petiékhez. Hoztak ajándékba egy kirakható hajót. A gyerekek azonnal összerakták a képet.

– Mit gondolsz, ma éjjel hajózunk? – kérdezte Peti.

– Én nem tudom, mit fogunk álmodni! – válaszolt a kislány.

– Álmodtuk? – csodálkozott Peti.

– Mit? – kérdezte a kislány.

– Azt, hogy találkoztunk hajnalban! – felelt Peti.

– Nem, nem álmodtuk, de nyolc óra nem hajnal – mondta a kislány.

Peti már értette. Ezek szerint reggel találkozott a kislánnyal, az iskolában. Aztán úgy gondolta, nem számít, hogy álmodta vagy nem a hőlégballonos találkozást. Az a fontos, hogy most itt vannak, és jól érzik magukat.

            Este megint korán elaludt. Mikor hajnalban a hőlégballon és a hajó mozgolódni kezdett, ő nem tudott választani, melyikbe üljön be. Így aztán úgy döntött, egyikkel sem utazik. A másik oldalára fordult, és reggel az anyukája hívó hangjára ébredt.