Kép forrása: kepguru.hu
Delelés.
Apám kimerte a kis lila tejeskannába az ebédet. – na indulj Pici. Keresd meg a teheneket, már biztosan éhes a bátyád. Tudva levő a kisebbik bátyám nagy állatbarát volt. Iskolaszünetekben szívesen dolgozott az állatok körül. Azon a nyáron a tehenek legeltetésében vállalt munkát. A városi emberek reggel kiengedték a kapun a teheneiket. Kinek egy, kettő, három, vagy több tehene volt. Aztán ahogy ment az utcába a gulya, úgy csatlakoztak hozzá. Amikor begyűjtötték az állományt, elindultak a Rába-hídon át a város melletti legelőre. Itt őrizték a gulyások, na meg a bátyám az állatokat, azok meg csak legelésztek. Dél időben amikor már erősen sütött a nap, a hűvös fák közé egy nyitott karámba terelték őket. Itt delelt a csapat, na meg az őrzők is. Na ide kellett nekem hozni az ebédet minden nap. Elindultam az utcánk túlsó oldalára. Szaladni nem szaladtam, mert akkor kilötyögött volna az ebéd. Az utam a szedresen át vezetett. Ezt nem tudtam kihagyni, mivel nagyon szerettem ezt a finom édes gyümölcsöt. A kiskannát a fa tövébe tettem. Aztán már fönt is voltam a fán. Egy alkalmas ágra leültem és jóízűen belakmároztam a sárga finomságból. Ha egyik fán nem találtam megfelelő termést, akkor felmásztam a másik fára. A szedres olyan volt, mint egy kis liget, sok szederfával. Igazi csemege paradicsom. Amikor már nem kívántam többet enni, lemásztam. Aztán fogtam a tejeskannát és tovább álltam. Mire megláttam a gulyát már a delelőben voltak. Az állatok lepihentek a nagy melegben. A hűvös fák tövében pihentek az őrzők is. Mire odaértem a bátyám nagyon megörült nekem. Biztosan nagyon éhes volt. Jóízűen falatozott a kannából. Én meg tisztes távolságból elnézegettem a teheneket, meg a kis borjúkat. Közelbe nem mertem menni, mégiscsak hatalmas állatok, legalábbis hozzám képest. Aztán lassan enyhült a nagy meleg. Én meg hazafelé indultam az üres kannával. Már esteledett amikor a jóllakott állatokat hazaterelték a megszokott úton. Minden gazda a kapuba várta a saját tehenét. Aztán elkezdődhetett az esti fejés.
A bátyám nagyon jól főz. Már rég nem viszem neki az ebédet. Megöregedtünk mind a ketten, de vajon miért nem szereti a forró ételt? Talán nem szokott hozzá?
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Bedőcs Magdolna amatőr meseíró
Nyugdíjas vagyok, két felnőtt gyermek édesanyja és két kislány nagymamája. Témáim a gyermekkoromat idézik, az ötvenes és hatvanas évek világából. Szeretném az akkori életformát megmutatni a családom és az olvasók számára. A meséim a "Mama igaz meséi" sorozat részei.