Domi és a piros traktor

  • 2022.
    dec
  • 13

https://ggwebsite.com
 
Teljes pompájában bújt elő a Nap a pár napja még szomorkodó felhők mögül. Búcsút intett a hideg tél, nem maradt itt egyetlen hófoltocska sem.     
A kert türelmetlenül várta, hogy meglátogassa barátja, aki nem volt más, mint egy hatalmas, piros szí...

Kép forrása: google.com

 

Teljes pompájában bújt elő a Nap a pár napja még szomorkodó felhők mögül. Búcsút intett a hideg tél, nem maradt itt egyetlen hófoltocska sem.     

A kert türelmetlenül várta, hogy meglátogassa barátja, aki nem volt más, mint egy hatalmas, piros színű, Taki nevű traktor. A gép nagyot nyújtózva ébredt álmából, s már gurult is kifelé, hogy mielőbb előkészítse a talajt a tavaszi vetéshez. Az első két kereke sokkal kisebb volt a hátsó kettőnél, a kormány meg jó magasan helyezkedett el az ülés közelében. Ilyennek született és így volt ez jó.

Ügyes gazdája hamar útnak indult vele, s máris elkezdődött a szántás. A kert egyre jobban érezte a vidám felfrissülést, s boldogan várta, hogy legutolsó kis szeglete is átforgatásra kerüljön. A férfi megszomjazott. Pár percre leállította járművét, hogy a magával vitt kulacsból kedvére kortyolhasson. Ekkor odaszaladt hozzá a kisfia.

  • Apa! Vezethetem én a traktort? – kérdezte.
  • Te kicsi vagy még, így nem vezetheted, de ha nagy leszel, akkor már igen. Gyere, ülj az ölembe, és együtt vezetjük! De előbb ismerkedj meg vele közelebbről! A nevét már tudod.
  • Szia Taki! Én Dominik vagyok. Tetszik a színed. Szeretem a pirosat. Látod? Olyan színű vagy, mint az én kabátom. Vezethetlek?
  • Tütüttűűűű! – dudált egyet a traktor. Azt akarta mondani, hogy „Igen, örömmel adom neked oda a kormányom!”

Beszélni nem tudott. Apa mégis megértette, hiszen ő minden kis zörejt felismert már Taki hangjaiból.

  • Gyere Domika! Szálljunk fel! – mondta, s ölében a gyermekkel egy pillanat múlva a traktorban ültek. Na, indítsuk be! Kicsit hangos lesz, de ne ijedj meg tőle! A motorja adja ezt a zajt. Tudod, a legtöbb jármű és gép motorral működik.
  • Az autónk is. Meg a fűrészgép is. Ugye?
  • Igen.
  • De a bicikli az nem. Meg a roller sem.
  • Milyen okos az én kisfiam! – állapította meg apa, majd hamarjában felléptek a magas kislépcsőn.

Domika, apja ölében ülve izgatottan várta, hogy végre elinduljanak. Együtt fogták a kormányt. 

  • Na, akkor folytassuk a szántást Taki! – szólt apa.
  • Folytassuk, folytassuk! – lelkendezett Dominik.
  • Tütüttűűűű! – válaszolt a traktor.

Elindultak. Lassan és óvatosan. Nyomukban gyönyörű látványt mutatott a frissen forgatott föld. A fákon tanyázó madarak vidám csiripeléssel adtak hangot tetszésüknek.

Miután az egész kert felfrissült, Domika, apa és Taki pihenni tértek.

  • Nagyon jó volt vezetni veled apa! – kiáltott fel elégedetten a gyermek, majd megkérdezte: A traktornak lehet kisfia? Olyan, amivel játszhatnék. Amibe egyedül is be tudok szállni, amit egyedül is vezethetek, ha te nem érsz rá.
  • Hát…nem is tudom! – válaszolta apa.      

Kezet mostak, majd leültek a konyhában, hogy elfogyasszák az anya által főzött finom vacsorát. Aztán sokáig beszélgettek hárman, mindenféléről.  

  • Itt az ideje az alvásnak! Irány az ágy! – mondta mosolyogva anya.
  • Jó, megyek! Apa, szeretném, ha ma este te mesélnél nekem!
  • Rendben! Melyik mesét szeretnéd hallani?
  • A traktorosat.

Apa elkezdte lapozni a könyvet. Nem talált traktorról szóló mesét, így hát maga talált ki egyet, ami Takiról és a kisfiáról szólt.  A gyermek élvezettel hallgatta. Elaludt. Másnap, harmadnap, és még utána is ugyanazt akarta hallani.

Elérkezett a szombat reggel, amikor mindenki otthon maradt. Domika lustálkodott még egy kicsit, hiszen most nem kellett óvodába készülődnie. Mikor kiszállt az ágyból, alig hitt a szemének.

Szobájának ajtajánál Taki piros színű kisfia, a kistraktor várt rá.      

 

Szabó Veronika, amatőr író

Ezt a mesét írta: Szabó Veronika amatőr író

Nyírteleken születtem, jelenleg Nyíregyházán élek. Korai irodalmi érdeklődésemre nagy hatást gyakoroltak a szüleimtől, a nagymamámtól és az első tanítómtól hallott mesék, valamint a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai. Az első verseimet 12 éves koromban írtam, azok sajnos már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással, csak néha vetettem papírra gondolataimat prózák formáj...