Egy átlagos nap

Egy átlagos nap.

Egy átlagos nap

Hatalmas sóhajjal, csüggedten temette tenyerébe az arcát.

-Bárcsak minden így maradhatna, mint ebben a pillanatban! – gondolta.

- Mi a baj, Zoli? – kérdezte egy cigarettától reszelős hang. Gábor volt az, az egyik sofőr.

- Áh, semmi. Csak a szokásos. Kimentünk a hívásra, de az egyik okos szomszéd kioktatott minket, hogyan parkoljunk. Ne a járdán, ne úgy, hogy két helyet is elfoglalunk. Nem értette meg, hogy a hátulját csak így tudjuk kinyitni olyan szögben, hogy a hordágy is kigördüljön, és a felszerelést ki tudjunk pakolni. Bent meg a pici már tiszta kék volt. Épp az utolsó pillanatban sikerült megmenteni és újraéleszteni. Egy perccel túl a határon, hogy agysérülése lehet. Majd utána kérdezek pár nap múlva. De remélem megúszta. Még csak 27 hónapos!

- Még mindig ezt csinálod? Mondtam már, csak végezd a munkád, ne érezd át ennyire. Azt se fizetik meg, hogy érzelem nélkül csak dolgozol, azt meg végkép nem, hogy még napokig gyötröd magad.

- De nem tudom máshogy. Tudod. Hallottad mi volt Lajossal? Múltkor borultak, mert egy beszívott fiatal hajtott eléjük a villamos sínen. A combnyaktöréses néni, akit vittek, teljesen összetörte magát. Lajosnak eltört a keze. Most nem tud dolgozni. A mellékest sem tudja így csinálni, amiből a törlesztőt fizették. Tudod, az otthonba járt ki az esti fürdetéshez. Furcsa fintora a sorsnak, hogy mire kiért a következő egység, még ők húzták ki a kis nyikhajt a kocsiból és intubálták.

- Akkor most Lajosnak gyűjtünk? Ha hat hétig kiesik, plusz a torna, éhen halnak. A felesége a babával van otthon. Előtte veszélyeztetett volt, a harmadik hónap óta feküdt. Minden lemondást és nélkülözést megér az a baba! Szép és egészséges!

-Azt mondta, nem kell. Van biztosítása. De tudod, mire azok fizetnek… A boltban nem mondhatja azt, hogy majd fizetek. Diniről tudsz valamit?

-Nem. Miért?

- Egy ideje nem láttam. Talán, csak nem meg merte lépni, amit tervezett? Tudod, hívták Ausztriába házi ápolónak.

- Nem tudok semmit. De ha volt elég mersze, csinálja. Talpraesett. Majd beletanul a nyelvbe is. Azt az öt gyereket fel is kell nevelni. Láttad? Múltkor posztolta, hogy a 16 éves lánya országos matek versenyt nyert, a 10 éves fia meg már az U12 utánpótlásában focizik. Büszke is rá nagyon. Egy ideje figyelik az edzők, mi lesz belőle.

- Anna doktornőről van híred?

-Igen, van! Képzeld, múltkor az az otthon szülés, amihez kihívták, tudod, ami olyan komplikációval végződött…

- Igen, ahol a zsinór rajta volt a baba nyakán és nem sírt fel, az anyuka meg majdnem elvérzett.

-Igen, az, az! Mindketten neki köszönhetik, hogy életben maradtak. Az anya még bent van a kórházban, rendbe jön. A pici teljesen jól van. Minden értéke kiváló! Anna járt bent náluk. A család annyira hálás, hogy róla nevezték el. Azt mondták, nagyobb története van így a nevének, mintha a tervezett Hermina Zoé lett volna.

- Azt meghiszem! Nem mindenki tudja elmesélni, miért is kapta a nevét, azon túl, hogy a szülőknek tetszett.

- A Doktornőt majd szétveti a büszkeség! Tudod, neki nem lehetett gyereke. Egy darabig a patológián dolgozott, ott kapott valami fertőzést és elvetélt. Még ő maga sem tudta, hogy várandós.

- Az csúnya eset volt, emlékszem. Utána került hozzánk. Eleinte, ha szüléshez, gyerekhez hívták, más egységet kért, ha tudott. Sokat sírt akkoriban. Azóta küldetése lett a babáknál, szüléseknél segíteni.

- Ebédelünk? Most nyugi van.

- Ebédelhetünk. Már megnyugodtam. Reggelizni sem volt időm.

- Fiúk! Indulás! A Kossuth utca 56/B-ben esett el egy bácsi a lépcsőn. Eszméleténél van, de vérző fej, és más törések is lehetnek- szólt be Joci, a diszpécser.

- Na, ma sem eszünk. Figyelj, ti nem a Kossuthban laktok?

- De. Pont abban a lépcsőházban. Te, Joci! A bácsi nevét nem tudod?

- Azt nem. De a harmadik és a második emelet között van.

- Béla bácsi lesz, szerintem. Menjünk közben. Jó fej az öreg. Régen tanár volt. De mióta meghalt ősszel a felesége már nem a régi.

              Mindezt már a mentőautó felé menet beszélték meg. Ilyenkor, nincs idő késlekedni.