Egy csusszanó csokiscsiga kalandja

Egy csusszanó csokiscsiga kalandja.

Egyszer volt, hol nem volt, még a mezők és kertek rágott szélű levelein is túl, élt egyszer egy csigafajta, amelyről az emberek még nem szereztek tudomást. Ők voltak a csokiscsigák, akiknek a házát csokoládébarna színűre festette a természet. Mindezzel csak az volt a probléma, hogy a többi csiga nem nagyon lelkesedett a házuk színéért, mivel szerintük a csigák esetében annak csak sárgának, csíkosnak, vajszínűnek vagy esetleg fehérnek kell lennie. Azonban a csigaház furcsa színe mellett volt még egy bökkenő. Mégpedig az, hogy a csokiscsigák nem járhattak iskolába, mivel a tanulás nem az ő alkatukra lett tervezve.

Legendák szóltak arról, hogy még hosszú-hosszú évekkel ezelőtt volt egy bátor csiga, aki a fejébe vette, hogy iskolába fog járni és ő lesz a csiganemzetség valaha élt legokosabb tagja. Az első pár iskolában töltött nappal nem is volt semmi gond, utána azonban a csigának hétről hétre romlani kezdett az egészségi állapota. Először csak gyengének és kedvetlennek érezte magát, majd egy idő után lassan olvadozni kezdett a csigaháza.

A szülei nagyon megijedtek, amikor látták egyetlen fiuk állapotának romlását. Elvitték hát az okos katicadoktorhoz, aki megállapította, hogy ez a sok baj a tanulás miatt szakadt ilyen hirtelen a kicsi csokiscsiga nyakába. Gyógymódként szigorú tanulásmentes életmódot javasolt a szülőknek, akik ettől a naptól kezdve nem engedték többet gyermeküket a könyvek közelébe. A tanulás negatív hatásairól szóló hírek hamar elterjedtek a csokiscsigák között, akik ezután minden könyvet eldobtak maguktól, és a többi csigától pedig még jobban elzárkóztak. A csigaszülők minden gyermeküket óva intették attól, hogy tanulni kezdjenek, és minden este különböző rémtörténeteket meséltek nekik az iskoláról, hogy eltérítsék őket ezektől a veszélyes gondolatoktól.

Egy nap azonban ismét akadt egy makacs kis csokiscsiga, aki elhatározta, hogy elszökik otthonról és átkelve a rejtekhelyüket övező hatalmas bokrokon, elcsúszkál a legközelebbi iskolába. Egyik éjszaka egy adag levélbe csomagolt étellel útra is kelt, és a lehető leghalkabban sikerült is átcsusszannia a csokiscsigák földjének határát jelentő bokrok alatt. Mindezt azért tudta ilyen gyorsan megtenni, mert az édesapja határőrként dolgozott, és emiatt az egész családja a határvidéken lakott.

A kicsi csokiscsiga a sötét éjszakában tehát észrevétlenül át tudta lépni a határt, és boldogan csúszkált úticélja felé. Már felkelt a nap, és gyenge sugarai elkezdték átmelegíteni a hideg földet.  Főhősünk egy domb tetejére érve megpillantott egy hatalmas levelekből és apróbb botokból épített épületet. „Biztosan ez lesz az iskola” –gondolta boldogan a kis csokiscsiga. Tovább gondolkodni azonban nem maradt ideje, mivel ott, ahol volt, a magas fű között, elnyomta az álom. A kicsi csiga annyira kimerült az egész éjszakán át tartó hosszú úttól, hogy átaludta az egész napot, és ismét reggel lett, mikor a nap simogató sugaraira és halkan korgó gyomrának hangjára felébredt.

Miután az útra hozott elemózsiájából gyorsan megreggelizett, az iskola felé vette az irányt. A legnagyobb igyekezettel csúszott az épület felé, sőt, egészen be az egyik osztályterembe. Szerencséjére az elsőosztályosok termébe csusszant be, ahol a többi kicsi csiga csodálkozva szemlélte őt. Főhősünk azonban velük ellentétben nem lepődött meg a többiek kinézetén, hiszen a határ közelében élve már többször is látott mindenféle nagyságú és mintázatú csigát.

Nemsokára becsöngettek, és a tanár is becsusszant az órára. Egy cseppet sem csodálkozott a kicsi csokiscsiga jelenlétén, és a legnagyobb átéléssel bele is kezdett a tananyagba. Óra végén azonban, amikor minden más csiga elindult az udvarra, a kedves arcú tanárnő feltartotta főhősünket. Semmilyen rossz szándék nem vezérelte ebben a döntésében, sőt, éppen ellenkezőleg, segíteni szeretett volna új bátor tanítványának. Adott neki egy apró dobozban egy adag fehér daraszerű valamit, amit kókuszreszeléknek hívott, és a kiscsiga lelkére kötötte, hogy szórjon belőle a házára. Elmagyarázta, hogy a kókusz megakadályozta a csokis csigaház olvadását, és lehetővé tette, hogy iskolába járjanak ezek a csigák is.

A tanár azt is elmesélte, hogy már réges-régen kifejlesztették ezt a csodaszert, amely lehetővé tette volna a csokiscsigák tanulását, ők viszont annyira elzárkóztak a külvilágtól, hogy a többi csigának ezt sehogyan sem sikerült a tudtukra adni.

A kicsi csiga megköszönte az ajándékot, és hazafelé vette az irányt. Otthon mindenkinek elmesélte, hogy mit mondott neki az iskolában a kedves tanárnő, majd csigaházából elővette a kókuszreszelékkel teli dobozt, és a közelben tartózkodó minden kis csokiscsigának szórt a házára egy apró adagot.

Nemsokára már minden csokiscsigának volt a hátán a csodaszerből, amely sosem fogyott el az apró dobozkából. A kókuszreszeléknek köszönhetően minden kis csokiscsiga elkezdett iskolába járni. A többi csigát eleinte zavarta az osztálytermekben üldögélő csokiscsigák sokasága, egy idő után azonban megbarátkoztak a helyzettel, és többet egyáltalán nem tettek megjegyzéseket a kókuszreszelékkel teleszórt csokibevonatú házukra.

Itt a mese vége, fuss el véle!