Vörös cica kalandjai 9. rész- A vörös macskák története

Vörös cica kalandjai 9. rész- A vörös macskák története.

A három barát az őr segítségével hamar megtalálta a haza vezető utat. Pille is Vörös cicával és Apró cicával tartott, hiszen mindenképpen el kellett mesélnie, hogyan is került ő a királyi börtönbe.

–Tudjátok, az úgy történt, –kezdett bele Pille, amikor egy kicsit megálltak pihenni– hogy a réten éppen rád vártam, Vörös cica, amikor egyszer csak két macska ott termett mellettem, betettek egy kisebb ketrecbe, és a királyi palotába vittek –hadarta el gyorsan a pillangó.

–Még az volt a szerencse, hogy el tudtad szórni azokat a rózsaszirmokat –jegyezte meg Apró cica.

–Igen, anélkül valószínűleg meg sem találtatok volna –hajtotta le a csápjait Pille. –De köszönöm, hogy kiszabadítottatok –tette rá apró lábait Vörös cica és Apró cica mancsára.

–Apró cica érdeme –mondta hálásan Vörös cica. –Ha nem színészkedett volna ilyen jól, sosem jutok be a palotába.

–De a terved nélkül semmire sem mentünk volna –szólt közbe Apró cica is, aki sosem szerette, ha csak őt dicsérték.

–Viszont most már óvatosabbnak kell lennem, nehogy még egyszer elkapjanak –sóhajtotta Pille.

–Sajnos tényleg vigyázni kell –értett egyet Vörös cica is. –De azt nem tudod esetleg, hogy miért akarták foglyul ejteni az erdő állatait?

–Azért, mert megszegték a törvényt.

–Azzal, hogy a szigetünkön éltek? –kérdezte Apró cica.

–Azzal is –felelte Pille. –És azzal, hogy a régi uralkodói családot szerették volna a trónon látni.

–És ki volt a régi király és királynő? –kérdezte Vörös cica.

–Tudod, ez egy hosszú történet, de ha tényleg tudni szeretnétek, elmesélem –nézett végig a kíváncsi cica arcokon Pille.

–Egyszer volt, hol nem volt, még olyan régen, hogy az ükapáitok gondolatban sem éltek, volt pár cica család, akik úgy döntöttek, hogy ide költöznek a szigetre. Összepakolták mindenüket és útra keltek. A sziget bejáratánál azonban meg kellett ígérniük az itt lakó állatoknak, hogy békében fognak egymás mellett élni. Ahogyan aztán teltek–múltak az évek, a macskák egyre többen lettek, és nekik köszönhetően a többi erdei állat is jobban kezdett élni. Ezért meg is választották az egyetlen vörös bundás macskát, hogy legyen ő a királyuk. Utána később is mindig az ő utódai kerültek a trónra, egészen mostanáig.

Pille itt tartott egy kis szünetet, hogy időt adjon Vörös cicának, aki értetlenül nézett kis barátjára.

–Az apukád még egészen kicsi volt, amikor a mostani király erővel átvette a hatalmat a nagyapádtól. A családod elmenekült, és ezután mindannyian festeni kezdték a bundájukat, nehogy bárki is rájöjjön, kik is ők valójában.

–És nekem miért nem festették be a bundámat? –kérdezte Vörös cica. –Akkor talán lettek volna barátaim is az iskolában –hajtotta le a fejét szomorúan.

Apró cica vékony vonallá préselte össze a száját, de nem szólt egy szót sem.

–Viszont most már az erdő állatai újra szabadok –váltott gyorsan témát Pille, amikor látta, hogy Apró cica erősen küzd, nehogy elsírja magát. –És lehet, hogy nekik lesz valami tervük is, de talán most az lesz a legjobb, ha mindannyian haza megyünk. Hosszú volt az út.

Vörös cica és Apró cica egyetértően bólogattak, majd a három barát folytatta az útját haza felé.

Éjszakára meg kellett állniuk pihenni, de másnap már mindannyian otthon voltak.

Vörös cicáért és Apró cicáért is aggódtak a szüleik, hogy hová tűntek. Azonban hatalmas volt az öröm, amikor végre haza érkeztek.

Vörös cicának rengeteg kérdése volt a szüleihez, a válaszokat azonban most meg is kapta az apukájától és az anyukájától is. A végén kiderült, hogy Pillének mindenben igaza volt. Abban, hogy Vörös cica apukájának is vörös lenne a bundája, és abban is, hogy az ő családjának kellene a trónon ülnie.

Vörös cica apukája azt is elmondta a fiának, hogy azért nem szerették volna, ha ő is festi a bundáját, mert így mégiscsak meg tudta mutatni a többieknek, ki is ő valójában. Még ha sokan nem is sejtették, mit jelent a vörös bunda.

Vörös cica megnyugodott, hogy végre nem állt több titok közé és a családja közé, miközben kis barátja, Pille, is biztonságban haza térhetett. Éjszaka békésen hajtotta álomra a fejét és a fáradtságtól hamar el is aludt.

Egyedül Apró cica nem tudta lehunyni a szemét. Újra és újra a fülében visszhangoztak Vörös cica szavai: „Akkor talán lettek volna barátaim is az iskolában.”