Vörös cica 11. rész- Hogyan találkozott Vörös cica egy pulival?

Vörös cica 11. rész- Hogyan találkozott Vörös cica egy pulival?.

Egyszer volt, hol nem volt, még a Tejjel-teli tengeren is túl, élt egyszer egy puli. Ő volt az egyetlen kutya ezen a cicákkal teli szigeten. A legtöbb macska ugyanis sokáig azt hitte, hogy rajtuk és a halakon kívül nem él semmilyen állat sem a környéken. Hamar kiderült azonban, hogy ez nem így van, mivel a király csapdába csalta az erdő állatait és börtönbe zárta őket. Vörös cica és Apró cica voltak azok, akik kiszabadították a sok foglyot, és elérték, hogy a vörös bundájú macskák is szabadon járhassanak-kelhessenek a királyságban. Habár Vörös cica szülei nem fogadták el a nekik járó koronát és azóta hosszú évek teltek el, a szigeten mégis béke honolt az erdő állatai és a macskák között. Csak egy valaki volt, aki hiányzott ebből az állati csapatból: mégpedig egy kutya. Vagy inkább rengeteg kutya. A szigeten élő macskák ugyanis mindig azt hitték, hogy legfőbb ellenségeik közül egy sem található a szigeten. Éppen emiatt kellett Pulinak rejtőzködnie.

Az este volt az az időszak, amikor főhősünk elindult valami ennivalót keresni, amit a macskák elől hagytak. Ez lehetett egy kis sült hal vagy halpástétom, ő bármit megevett. A legtöbb kutyához hasonlóan ugyanis hatalmas étvággyal lett megáldva. Mindent fel tudott falni egy perc alatt, vagy ami már nem fért a gyomrába, azt elvitte magával az erdő mélyén lévő vackába.

Az otthona egy hatalmas fa törzsében épült, és körbe vette mindenféle faággal és levelekkel, hogy minél jobban elrejtse a kíváncsi tekintetek elől. A saját bundáját is telerakta mindenféle ággal, virággal és még bogánccsal is, hogy senkinek se tűnjön fel, hogy a szigeten van. A macskák szerencsére nem is vették észre őt, hiszen messze nem volt olyan jó a szaglásuk, mint egy kutyának. Puli pedig a nap nagy részében aludt, és éjszaka sem csapott nagy zajt, amikor ételt keresett. A cicákat pedig sosem bántotta volna, erre még kölyökkorában megesküdött.

Egy szép nyári napon azonban Vörös cica a megszokottnál messzebb merészkedett be az erdőbe, hogy egy nagy csokor virágot szedjen. Az anyukája kérte meg rá, és most, hogy már ő is nagyobb cica lett, felügyelet nélkül is bátran mehetett akármerre a szigeten. Az erdőnek viszont ezidáig mindig csak a széléig sétált, ott pedig mindig megtalálta, amit keresett. Kivéve ezen a napon. A tűző napon a legtöbb virág ugyanis hamar elhervadt, így Vörös cica hiába kereste őket. Az apukája azonban valamikor réges-régen mesélt neki egy olyan tisztásról, ami egész nyáron virágban pompázik. Vörös cica pedig elhatározta, hogy meg is keresi ezt a helyet.

Csak ment, ment egyre mélyebben az erdőbe, míg el nem ért a csodaszép zöld fűvel borított tisztásra, ahol a világ minden színében pompázó virágokat talált. Vörös cicának tátva maradt a szája a csodálkozástól, és csak nézte, csak nézte a rengeteg virágot. Annyira belefeledkezett a látványba, hogy észre sem vette, amikor valaki hirtelen kirontott a magas fűből. Vörös cica csak arra eszmélt, hogy egy nagy fekete valami elsodorja őt. A két állat úgy összegabalyodott, hogy egy ideig csak bukfenceztek le a domboldalon, míg végre nagy nehezen elérték annak az alját. Ott egy kis időre mindkettőjüknek szükségük volt, amíg visszanyerték az egyensúlyukat. Csak ezek után döbbentek rá arra, hogy kivel találták szembe magukat.

–Te egy kutya vagy! – kiáltotta Vörös cica.

–Igen, az vagyok –húzta ki magát Puli, aki látta, hogy innen már nem menekülhet.

–És nem akarsz felfalni? –kérdezte csodálkozva Vörös cica.

–Persze, hogy nem –felelte Puli unottan, miközben kihúzott egy levelet a bundájából. De tovább nem is törődött azzal, hogy néz ki, mert az úgyis tele volt mindenféle növénnyel.

–De nekem azt mesélték… –kezdett bele Vörös cica, de Puli félbeszakította:

–Mindegy, mit meséltek, én nem bántom az embereket. De mondd csak, még mindig érvényben van az a törvény, hogy a macskákon kívül mindenkinek bujkálnia kell a szigeten? –kérdezte.

–Nem hiszem –mondta Vörös cica.

–Akkor vigyél el a városba –kérte Puli, aki csak ebben a pillanatban jött rá, hogy talán teljesen felesleges tovább rejtőzködnie.

Vörös cica bizonytalanul, de meg is tette, amire a puli kérte, és bekísérte őt a városba. A többi macska kíváncsian méregette őt, de amikor látták, hogy nem bánt senkit sem, már nem is foglalkoztak vele többet. Ugyanígy tett az új király is, aki meg is engedte Pulinak, hogy a városba költözzön. Kapott egy szép, új fát, amiben berendezkedhetett. És még azt is felajánlották neki, hogy kifésülik a bundáját, Puli viszont ebből nem kért, hiszen szeretett kócos lenni.

Egy kis idő elteltével pedig Puli, Vörös cica, Pille és Apró cica a legjobb barátok lettek, akik rengeteg kalandban vettek részt. De ez már egy másik történet.

Itt a vége, fuss el véle!