Nudli a kék gombák között

Nudli a kék gombák között.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fekete kandúr cica. Macska létére szerencsésnek mondhatta magát, hiszen szerető családban töltötte a napjait, amit sok fajtársa nem mondhatott el magáról. Nudli azonban mégsem volt elégedett, hiszen tudta, hogy egyes cicák még jobb körülmények közé kelnek fel minden reggel. Létezett ugyanis egy hely, amit sokan a Macskák Kánaánjának neveztek, és ahol a selymes bundájú kis lakók minden nap napfényben fürödhettek, a legfinomabb ételeket ehették, és hozzá friss forrásvizet kortyolhattak.

Egy verőfényes délutánon Nudli el is határozta, hogy megkeresi ezt a varázslatos helyet. Kicsiny bendőjét meg is rakta minden jóval, mielőtt felkerekedett volna a nagy útra. Elsőnek egy kis macskakonzervet, majd szárazeledelt evett, de a desszert sem maradhatott el egy kis felvágott formájában. Ahogyan láthatjuk, főhősünk nagyon imádta a hasát, és éppen emiatt szeretett volna elmenni a Macskák Kánaánjába, hogy ott az ízletesebbnél ízletesebb falatok között éldegélje kényelmes kis életét.

Miután Nudli ilyen jól belakmározott a mindenféle földi jóval, el is indult a hosszú útra. Mivel először fogalma sem volt arról, merre lesz a jó irány, a megérzéseire és a szimatára hagyatkozva kezdte el útját. Azonban hamar kiderült, hogy a finom illatok becsapták az őt követő szőrgombócot. Nudli ugyanis nemsokára az egyik szomszédos ház ablakában találta magát. A konyhába erről a helyről tökéletesen belátott, így nem kerülhette el a figyelmét az asztalon illatozó csirke és az egyéb sült húsok sem. Nemsokára azonban egy fürge alak melléugrott, és domborodó háttal mérgesen nézett rá. Nudli már ismerte ezt a cicafejet, és fel is ismerte a szomszédját, Picikét.

-Mit keresel erre Nudli szomszéd? –kérdezte ingerülten Picike. –Hátulról először fel sem ismertelek. Szerencsédre viszont a szagodról meg tudtam állapítani, hogy te vagy az, és nem valami kóbormacska, –mondta viszolyogva. –különben már pár taslival gazdagabb lennél. –tette még hozzá.

Nudli azonban először figyelemre sem méltatta a szomszédot, és megbűvölten nézte a konyhai sürgés-forgást. Egy kis időbe bele is telt neki, mire visszazökkent a valóságba.

-Elindultam megkeresni a Macskák Kánaánját, viszont fogalmam sem volt, merre menjek, így itt kötöttem ki nálatok a kellemes kis illatok között.

-Sajnálom Nudli, de ahogy azt tudod, ez az én kertem, és nem a tiéd. Habár barátok vagyunk, és örülök a látogatásodnak, ez a hely és a gazdák is már foglaltak. Ez itt az én Kánaánom, és mivel én már megtaláltam az enyémet, nincs kedvem újat keresgélni. –nyalogatta meg elégedetten a mellső mancsát Picike. –Egy valamit viszont tudok. –folytatta. –Mégpedig azt, hogy még cicakoromban hallottam egy történetet arról a helyről, amit te keresel. A legenda szerint a Macskák Kánaánja a kék gombák között található, ahol egy nyuszi ugrándozik a virágos kertben, és ahol egy régebbi építésű ház áll.

-Köszönöm a segítséget. –nyávogta hálásan Nudli.

-Tudod, hogy szívesen teszem –mondta kedvesen Picike. –De azért ha legközelebb erre jársz, hozhatnál egy kis darab felvágottat, amit öregedő csontjaim nagyon megköszönnének neked. –folytatta a mosakodást a kert tulajdonosa. –Na, a viszontlátásra Nudli! Remélem, szerencsével jársz!

Picike ezek után végig heveredett az ablakpárkányon, és elégedetten fürkészte a háziakat. Nudli eközben tovább folytatta útját, és Picike utasításait követve a kékgombás, nyulas régi házat kereste. Már jó hosszú utat tett meg, amikor egy fel-alá szaladgáló kisebb termetű macskát pillantott meg, a mellkasán egy fehér folttal.

-Hát te meg ki vagy és hogy találtál ide a területemre? –kérdezte kíváncsisággal kevert szigorúsággal.

-Nudli vagyok a domboldalról, és a Macskák Kánaánját keresem. Ez egy olyan hely, ahol kék gombák nőnek, egy nyuszi ugrándozik a virágoskertben, és ahol egy régebbi építésű ház áll. –magyarázta főhősünk.

-Engem Mütyürnek hívnak, és el kell, hogy keserítselek téged, de az a hely, amiről meséltél, már foglalt. Ugyanis a Macskák Kánaánja az én területemen van. Gyere, megmutatom! –tessékelte be a kertkapu alatt most már kedvesebben Nudlit.

Nudli nagyobb termete és a pocakja miatt alig tudta magát bepréselni a kovácsoltvas kapu alatt, azonban végül nagy nehezen átküzdötte magát.

-Hú, ez kemény menet volt! –sóhajtotta, amikor bent találta magát a kerítésen. –Azt hittem, be fogok szorulni.

-Én is. –nyávogta kuncogva a nyurga Mütyür. –Talán nem kellene annyit enned, és akkor kisebb lenne a puha pocakod. –tanácsolta.

-Ez kérem, színtiszta izom. –felelte felháborodottan Nudli.

-Persze. –nevetett tovább Mütyür, aki jól tudta milyen falánkak tudnak lenni a kandúr cicák.

Mielőtt azonban a két macska szőrbe kapott volna, Nudli megpillantotta a Macskák Kánaánját, amiről fent a domboldalon Picike is beszélt. A kertet ugyanis kerámiából készült kék gombák díszítették, miközben a régebbi építésű ház tövében a virágok között egy nyuszi ugrándozott. Nudli azonban mégis csalódottnak tűnt, hiszen az ő lakhelye sem különbözött sokkal ettől a kerttől. Igaz, hogy otthon neki nem volt nyuszija vagy kék gombái, de még egy régebbi építésű háza sem, mégis szeretett ott élni.

-Ez az én Kánaánom. –nézett körül elégedetten Mütyür.

-Azt hiszen, most már én is tudom, hol keressem az enyémet. –mondta elégedetten Nudli.

–Köszönöm a vendéglátást! –köszönt el illendően, miközben visszapasszírozta magát a kertkapu alatt a kerítés túloldalára.

-A domboldali barátaidnak pedig nyugodtan elmondhatod, hogy itt lent a völgyben is ugyanolyan macskák élnek, mint ők. Ne higgyék magukat különbnek, és ne hordják fenn a bajszukat, ha szembe jönnek velünk az utcán! –kiabálta még a távolodó feketebundás alak után Mütyür.

Nudli meg is fogadta a tanácsát, és ezentúl a domboldalon és a völgyben lakó macskák is jóban voltak egymással. Főhősünk pedig rájött, hogy a Macskák Kánaánja, amit olyan elszántan keresett, közelebb van hozzá, mint azt gondolta. Hiszen ahol ő lakik, az az a hely.

Itt a mese vége, fuss el véle!