Barion Pixel

Vörös cica kalandjai 8. rész: A kiszabadítás


http://mocorgohaz.hu/

Az erdei állatok, amikor meglátták Vörös cicát, először nem értették, mit keres itt egy még gyerek macska. Amikor azonban megpillantották a mancsában a börtön kulcsait is, nagyon megörültek.
Vörös cica még ekkor is nyugtalan maradt, mert fogalma sem vo...

Kép forrása: saját rajz

Az erdei állatok, amikor meglátták Vörös cicát, először nem értették, mit keres itt egy még gyerek macska. Amikor azonban megpillantották a mancsában a börtön kulcsait is, nagyon megörültek.

Vörös cica még ekkor is nyugtalan maradt, mert fogalma sem volt, hogyan tudna kiszabadítani ilyen sok állatot a rácsok fogságából.

–Pszt! Pszt! Maradjatok csöndben! –próbálta csendre inteni az izgatott sokaságot, miközben rémülten a bejárat felé tekintgetett.

Habár az őr úgy tűnt, hogy nagyon mélyen alszik, amikor Vörös cica átlépte a börtön küszöbét, mégis félt attól, hogy bármikor felébredhet.

Vörös cica ráadásul amiatt is nyugtalankodott, hogy az erdei állatok között sehol sem találta meg Pillét. Közelebb lépett a rácsokhoz, hátha úgy észreveszi kis barátját, azonban még ekkor sem pillantotta meg őt.

-Itt vagyok! Itt vagyok! –hallott meg egy vékonyka hangot a legutolsó cellánál.

Pille egy szarvas hatalmas patái mellett megpróbált közelebb kerülni a rácsokhoz, miközben egyre több lábtól kellett tartania.

Vörös cica szerencsére meghallotta kis barátja hangját, és azonnal oda sietett hozzá. Mielőtt azonban kikereste volna a zárka kulcsát, előtte valahogy meg kellett nyugtatnia a bezárt állatokat, hogy ne csordaként törjenek ki a börtönből, ha ő kinyitja az ajtókat.

Először nem tudta, mivel tudná csendre bírni négy- és hatlábú társait, azonban hamar támadt egy ötlete. Veszélyes ötlet volt, de egy próbát megért.

A börtön legnagyobb kulcsát a mancsába vette, és a lehető legközelebb lépett a rácsokhoz. Amikor már a kulcs vége összeért a zárkák ajtajával, Vörös cica szaladni kezdett. Miközben futott, a kulcs csörögve pattogott a rácsokon, az állatok pedig azonnal elhallgattak.

Ezután Vörös cica ijedten a börtön ajtaja felé fordult, hogy megnézze, felébredt-e az őr a nagy zajra. Amikor azonban semmi baj nem történt, a bezárt állatok felé fordult.

–Amikor ide jöttem, csak a legjobb barátomat, Pillét, szerettem volna kiszabadítani –kezdett bele. –Nem is tudtam, hogy ilyen sok másik állatot is bezártak ide a király emberei. Ha viszont mindent úgy csináltok, ahogyan mondom, ti is szabadok lehettek.

Az erdei állatok egyetértően bólogattak.

–Miután kinyitom a zárkák ajtaját, meg kell ígérnetek, hogy nem szaladtok el sehova sem. –nézett végig mindenkin szigorúan Vörös cica, mire az erdei állatok buzgón bólogattak.

–Nekem kell elől mennem, hogy ugyanazon a titkos folyosón hagyjuk el a palotát, ahol bejöttem hozzátok. Ehhez azonban szükségem lesz néhányótokra, hogy előbb megkötözzük a börtönőrt.

Mindenki ismét buzgón bólogatott, hogy érti, miről beszél Vörös cica. Ezután ketten önként jelentkeztek, hogy megkötözik majd a börtönőrt, Vörös cica pedig nekilátott a zárkák kinyitásának.

Az erdei állatok ígéretükhöz híven nem szaladtak el sehova sem. Amikor mindenki kilépett a zárkákból, Vörös cica gyorsan visszazárta a rácsos ajtókat.

Ezek után következett a börtönőr megkötözése. Egy szarvas és egy nyuszi gyorsan összekötözték az őr mancsait egy kötéldarabbal, amit a földön találtak. A szájába pedig egy darab rongyot tömtek.

Vörös cica a vállára ültette Pillét és a tömeg élére állt. Óvatosan és lassan elindult a folyosó felé és a „megszokott” útvonalon kivezette a társaságot a palotából.

Az ajtón kilépve az ajtóőrrel sem találta szembe magát, Apró cica színészkedésének köszönhetően.

Amikor az utolsó láb is földet érzett a talpa alatt, mindenki a közeli bokrok felé vette az irányt. Az erdei állatok igyekeztek a lehető leggyorsabban elbújni. Még Pille is felrepült egy közeli faágra, Vörös cica azonban Apró cica után eredt.

A hazafelé vezető ösvénynél meg is találta új barátját, aki még ekkor is az idős ajtóőrrel beszélgetett. Amikor azonban megpillantották Vörös cicát, hamar abbahagyták a beszélgetést.

–Jó napot! –nézett az ajtóőrre Vörös cica.

–Szia –emelte meg udvariasan zöld kalapját az idős macska, majd ismét Apró cicára pillantott. –Látom, megérkezett a barátod is, így már biztosan haza fogtok találni. Csak kövessétek az ösvényt, ahogy mondtam, és nem lesz semmi gond.

–Köszönjük szépen –mondta Apró cica és Vörös cica kórusban.

–Hát akkor jó utat nektek! –köszönt el az ajtóőr, majd a palota felé pillantott. Azonban hirtelen eszébe juthatott valami, mert ismét a két barát felé fordult. –És ne aggódjatok, én nagyon jól tudom, kiknek lenne a palotában a helye. És azt is tudom, hogy nemsokára minden úgy lesz, majd, mint régen –mondta, miközben barátian megpaskolta Vörös cica vállát.

Ezután tényleg elindult vissza az őrhelyére, főhőseink pedig még sokáig néztek utána.

Kovács Réka Klaudia, amatőr író

A nevem Kovács Réka Klaudia. Jelenleg angol-német tanári szakon tanulok az ELTE-n, a szabadidőmben pedig szívesen találok ki különféle töténeteket - főleg meséket. Már kisiskolás koromtól írok, amivel nem csak magamnak, hanem az olvasóimnak is szeretnék örömet szerezni. Idáig főleg a családtagjaim és a barátaim olvasták a történeteimet, de remélem, másoknak is tetszeni fognak. Jó olvasgatást kívánok minden m...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!