Vörös cica kalandjai 7. rész: A terv


https://webshop.meskete.hu

A terv
–Az a terv, hogy… –kezdett bele Vörös cica.
Apró cica figyelmesen hallgatta barátját, és igyekezett minden fontos részletre odafigyelni. Mindenképpen ki szerették volna szabadítani Pillét, és ehhez az kellett, hogy összetartsanak.
Vörös cica és Apró cica mé...

Kép forrása: saját rajz

A terv

–Az a terv, hogy… –kezdett bele Vörös cica.

Apró cica figyelmesen hallgatta barátját, és igyekezett minden fontos részletre odafigyelni. Mindenképpen ki szerették volna szabadítani Pillét, és ehhez az kellett, hogy összetartsanak.

Vörös cica és Apró cica még sötétedés előtt szerettek volna közelebb menni a palotához. Mielőtt azonban előbújtak volna a rejtekhelyükről, előtte megfigyelték, melyik kapunál áll a legkevesebb őr, és hol lenne a legegyszerűbb bejutni a palotába.

Az egyik kisebb oldalsó ajtónál csak egyetlen őr várakozott, egy idősebb macska, így Vörös cicáék úgy döntöttek, hogy hozzá mennek oda.

Bokortól bokorig futott a két jóbarát, miközben abban reménykedtek, hogy senki sem látta meg őket. Amikor elég közel értek a legkisebb ajtóhoz, Apró cica előbújt a bokorból, és a lehető legtermészetesebben odasétált az őrhöz.

–Jó napot! –köszönt Apró cica illedelmesen.

Az őr először megijedt a hang hallatán, azonban amikor meglátta, hogy egy kiscicával van dolga, elmosolyodott. Apró cica ugyanis nem úgy nézett ki, mint aki bármilyen veszélyt jelentene a palotára.

–Szia. Miben segíthetek neked? –kérdezte az őr, miközben megigazította a fején zöld kalapját.

–Eltévedtem –felelte Apró cica szomorúan. –Néhány barátommal bújócskáztunk, én pedig túl messzire jöttem el, és most nem tudom, hogy jutok haza –törölt le egy könnycseppet a szeme sarkából Apró cica.

–De tudod, merre laksz? –hajolt le az idős őr, és kedvesen Apró cica vállára tette az egyik mancsát.

–Az iskolától nem messze. Ha valahogy vissza tudnék menni a nagy rétre, onnan már haza találnék –magyarázta Apró cica. –Meg tudná nekem mutatni, melyik ösvényen induljak el vagy utána merre forduljak? –nézett az őrre hatalmas szemekkel Apró cica.

–Igen –felelte kedvesen az őr. –Gyere utánam, és megmutatom neked, merre kell menned.

Mielőtt azonban az őr elindult volna, alaposan körbe nézett, nincs-e valaki a közelben. Vörös cica viszont olyan jól elbújt az egyik bokor sűrű ágai mögött, hogy senki sem vette őt észre.

Amikor Apró cica az őrrel együtt elindult az ösvény irányába, Vörös cica elérkezettnek látta az időt, hogy előbújjon rejtekhelyéről. Lassan felállt, óvatosan körülnézett, majd ahogy csak a lábai bírták, odaszaladt az ajtóhoz. Szerencsére könnyedén le tudta nyomni a kilincset, és egy pillanat alatt bent is volt a palotában.

A szűk folyosót kőfal vette körbe, és csak néhány fáklya világította meg. Vörös cica egy pillanatra megijedt, amikor egy árnyat látott meg elsuhanni a falon, de aztán hamar rájött, hogy azt csak az egyik fáklya lángja rajzolta a kövekre.

Főhősünk lábujjhegyen és nagyon lassan haladt a folyosón. Nem tudta biztosan, merre menjen, azonban nemsokára egy hatalmas terembe érkezett, ahol megpillantotta a börtön bejáratát is.

Az ajtóban csak egy őr ült, és ő sem figyelt oda, mi történik körülötte. Úgy tűnt, nem messze van attól, hogy elnyomja az álom. Vörös cica az őr oldalán megpillantott egy nagy kulcscsomót is, amivel a börtöncellákat lehetett kinyitni.

Vörös cica már majdnem előjött az árnyékból, hogy elvegye az őr kulcsait, amikor fentebb egy ajtó kinyílt, és pár macska hangját egyre közelebbről lehetett hallani.

–Szerinted mit csinálunk a rabokkal? –kérdezte az egyik.

–A pillangót a király még ki akarja kérdezni, viszont más parancsot nem kaptunk, mit kezdjünk a többi erdei állattal –felelte a másik.

–És mikor hallgatjuk ki a pillangót?

–Ki tudja –válaszolta a másik, akinek hallani lehetett a hangján, hogy nem is érdeklik már a társa kérdései. –Most inkább vigyük fel azokat a zsákokat, amiket a király kért tőlünk.

–Mire is kellenek nekünk azok a zsákok? –kérdezősködött tovább a másik.

–Tudod, ha mindent tudni akarsz, nem sokáig leszel őr itt a palotában –hangzott a felelet.

A két őr ezután nem szólt egy szót sem, csak Vörös cicától távolabb összeszedtek néhány zsákot, majd siettek is fel a királyhoz.

Vörös cica örült, amikor ismét tiszta lett a terep. Lassan a börtönőr felé kezdett sétálni, akit időközben elnyomott az álom is. Így főhősünk könnyedén elvehette a kulcsokat. A nagy ajtót gyorsan kinyitotta, és már bent is volt a cellák között.

Vörös cica, amikor meglátta a sok erdei állatot a zárkákban, majdnem kiejtette a kulcscsomót a mancsából. Azt hitte, csak Pille lesz fogságban, azt pedig nem is sejtette, milyen sok más állatot is elfogtak a király emberei.

Gondolkodni azonban nem volt idő, még akkor sem, ha Vörös cicának fogalma sem volt arról, hogyan visz ki ennyi állatot feltűnés nélkül a palotából.

Kovács Réka Klaudia, amatőr író

A nevem Kovács Réka Klaudia. Jelenleg angol-német tanári szakon tanulok az ELTE-n, a szabadidőmben pedig szívesen találok ki különféle töténeteket - főleg meséket. Már kisiskolás koromtól írok, amivel nem csak magamnak, hanem az olvasóimnak is szeretnék örömet szerezni. Idáig főleg a családtagjaim és a barátaim olvasták a történeteimet, de remélem, másoknak is tetszeni fognak. Jó olvasgatást kívánok minden m...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!