Egy izgalmas nyári nap

Egy izgalmas nyári nap.

Micsoda gyönyörű reggel, gondolta Dóri, amikor félálomban résnyire nyitotta ki szemét, és kinézett az ablakon. Odakint hófehér felhőcskék hajóztak a tengerkék égen, ki tudja hová? Jó érzés volt gondolatban kicsit együtt hajózni a kis felhőkkel. 

Iskolaszünet volt, így nem kellett sietni. Ám egyszer csak elkezdett ütni a templomharang, és Dóri magában számolta az ütéseket. Egy..kettő..három..négy..öt..hat..hét..nyolc. Juj, nyolc óra! Eszébe jutott, hogy apukája megígérte, hogy ma elviszi őt és kisöccsét a tóra horgászni. Gyorsan kibújt a takaró alól. Odaszaladt Dani ágyához, hogy felébressze őt, de az ágy már üres volt. Jaj, ne! Lehet, hogy már elindultak nélkülem? Messzire kihajolt az ablakból és mikor meghallotta Dani hangját a kertben, nagy kő esett le a szívéről.

Éppen leért a kertbe, amikor látta Pista bácsit, a postást, aki olyan erősen nyomta meg a csengőt, mint aki valami nagyon fontos hírt hozott.

Pista bácsi nagy borítékot lendített meg a kezében. „Hoztam apukádnak egy fontos levelet, ami sürgősséggel érkezett a királyi udvartól. A díszes királyi pecsét is rajta van. Nem adhatom másnak a levelet, csak apukádnak, mert neki van címezve. Hol van apukád?”

Dóri hátra szaladt a kertbe és közben odakiáltott apukájának. „Apu, apu! Pista bácsi hozott neked egy levelet a királytól.”

„Te tréfálsz, ugye?” – hitetlenkedett az apuka.

A postás nagyon komoly arccal megmutatta a levelet és azt mondta: „Ezt a levelet személyesen kell átadnom.” Elővett egy postafüzetet, amelyben rögzítette, hogy mikor adta át a levelet, majd kért egy aláírást. Látszott az arcán, hogy nagyon kíváncsi. Vajon mit írt a király?

Mindenki az apa körül tolongott, aki csodálkozva nézegette a levelet. Miután végre felbontotta, látták a gyönyörű írást. „Apu, mit írt a király?” – kérdezte Dani, aki nem rég lett 5 éves, és még nem tudott olvasni.

A levél nem volt hosszú, csak néhány sorból állt, mégis hosszan nézte, és miközben dörzsölte szemeit, újra és újra elolvasta magában a király rövid üzenetét. Döbbenet, csodálkozás és egyben csöndes mosoly látszott az arcán. Végül odaadta a kis Dórinak, hogy olvassa fel a király levelét. Anyukája odaállt mellé és a copfos fejét simogatta, Dani pedig nagyra nyílt szemmel figyelt.

Dóri két kézzel fogta a levelet. A selymes papír érintése csodálatos érzés volt. Bizonyára érthető, hogy Dórinak kicsit remegett a hangja, amikor elkezdett olvasni. 

Kedves Kornél Úr! 

Szolgáimtól értesültem, hogy Ön az egész királyságom legkiválóbb halásza. Tudósaimtól pedig megtudtam, hogy a Gyöngyfalvai tóban sokféle hal található, és azt is, hogy köztük van egy aranyszínű óriási ponty. Ezennel tudatom és megbízom Kornél urat, hogy halássza ki ezt a legnagyobb pontyot, és hozza el a királyi udvarba. Rendelkezésére állítok egy gyors motoros hajót, amely mindennel fel van szerelve. A hajót a déli kikötőben találja. 

Anno XII.VI.MMXX

 Királyi üdvözlettel!       

REX Milian MaXi 

Mire Dóri befejezte a felolvasást, nem csak a hangja, hanem a lábai is remegtek, annyira izgatott volt. Néhány másodpercig nagy csend volt, aztán mindannyian kérdően ránéztek az apára, aki gyorsan felvette szalmakalapját és mély hangon odaszólt: ”Gyertek!”  

Az anya enyhe szorongást érzett a szívében, hiszen a férje embert próbáló megbízást kapott a királytól.   Amikor odaértek a déli kikötőhöz, elállt a lélegzetük a csodálatos látványtól. Mekkora hajó! Megfogták egymás kezét és óvatoson beszálltak. Az apa belépett a kapitányfülkébe és csodálkozva nézett körül. Büszkén vette kezébe a hatalmas kormánykereket, beindította a motort és elindult a tó közepe felé. Jól tudta, hogy ott húzódik a tó fenekén a legnagyobb homokzátony, melynek közelében élnek a pontycsaládok, köztük a híres óriásponty is. 

Közben a gyerekek lemásztak a hajó belsejébe. Hamar megtalálták a királyi lakosztályt. Milyen csodálatos volt ott minden! Bíbor színű bársonyszékek álltak a hosszú márványasztal körül. Az asztalon ezüst tálcák voltak, melyeken mindenféle izgalmas ételek tornyosultak. Vajon még mi mindent lehet a hajón találni?  Kíváncsian tovább szaladtak, hogy felfedezzék a hajó többi részét is. Ahogy felértek a fedélzetre, erős szél csapta meg a gyerekek arcát. Felfigyeltek a zajongásra, amit a nyugtalanul repkedő sirályok csaptak. Szokatlanul éles volt a hívásuk „kriiierr-kriiierr“! 

Egyszer csak hallották apu hívását: „Gyorsan-gyorsan hozzátok ide a nagy pontyzsákot, azt hiszem rákapott az óriás a csalira.” Egymás kezét fogva odaszaladtak a gyerekek a fedélzet hátsó részéhez. Szerencsére hamar megtalálták a pontyzsákot és odavitték apához. Nagy izgalommal figyelték, ahogy az erős karjaival küzdött az egyre jobban görbülő horgászbottal. Annyira megfeszült a zsinór, hogy mindenki attól tartott, hogy elszakad. Dani annyira izgult, hogy kezével be is fogta a kis száját, nehogy sikoltozzon.

Apának még erősebben kellett a horgászbotot szorítania, hogy ki ne csússzon a kezéből. Azután egy hirtelen, ügyes mozdulattal kihúzta a félelmetes óriást a tóból. Egy pillanatra mindenkinek elállt a lélegzete, aztán egyszerre felkiáltottak: ”Sikerült! Sikerült!”

Az apjuk arcán látszott a megkönnyebbülés.  Erős kézzel felhúzta a horgonyt és gondosan letette a helyére. Sietnünk kell, gondolta, mert a szél északira fordult. Vihar lesz.       

Alighogy megfordultak a hajóval, valami nagy csobbanás hallatszott a hajó hátsó részéről, mintha valami beleesett volna a vízbe. „Hol van Dani? – kérdezte ijedt hangon az anya, mint aki valami rosszat sejt. Nem várta a választ, villámgyorsan rohant hátra a hajó végéhez, ahonnan Dóri vadul integetett neki. „Segítség, segítség! Dani átcsúszott a korlát alatt!” A kislány sápadt arccal nézett anyára. Egész teste remegett, hisz jól tudta, hogy a kisöccse még nem tud rendesen úszni. Közben az apa nagy lendülettel dobta a mentőövet az erősen hullámzó vízre, pontosan oda, ahol Dani kis karjaival hevesen kapálódzott. Mindannyian feszülten figyeltek Danira, aki csodával határos módon meg tudott kapaszkodni a neki dobott mentőövben.     

Apa rögtön kezdte is visszahúzni a hajóhoz rögzített kötelet, ám a habzó hullámok közben már olyan magasra csapkodtak, hogy a hajó fedélzete is csupa víz lett. Összeszedte minden erejét, hogy el ne csússzon, és a szél ne szakítsa ki kezéből a kötelet.  Anya is próbált segíteni apának. Áthajolt a fedélzet korlátján és megfogta vékony, de erős kezével a kötelet. Aztán mindketten megpróbálták visszahúzni a mentőövet a hajó felé, de nem bírtak a hullámokkal megküzdeni.    

Dóri mindig bátor kislány volt, de most nem bírta visszatartani könnyeit, annyira féltette kisöccsét. Könnyes szemmel nézte, ahogy a hullámok ide-oda sodorták a mentőövet.

Ebben a pillanatban hallották meg a mentőállomás gyorshajó szirénájának vészjelző hangját. Őrületes sebességgel közeledett a mentőcsónak, aztán lassított, majd teljesen leállt a motor.

A két mentős most nagyon óvatosan közeledett, nehogy nekiütközzenek a mentőövnek, amelybe a kis Dani kapaszkodott.

Amikor már egészen közel voltak, jelezték Daninak, hogy kapaszkodjon a rúdba, amit odanyújtottak neki. Bátorító szavakkal biztatták, mert látták, hogy már erősen kimerült a kisfiú. Ahogy Dani elkapta a rudat, a mentősök hihetetlen ügyességgel odahúzták a kisfiút a mentőövvel együtt. Az egyik mentős erős karjaival kiemelte Danit a mentőövből és rögtön ráborított egy melegítő takarót. Miközben már elindították a motort, jeleztek a királyi hajó felé, hogy sikerült a mentés, és hogy visszafordulnak a mentőállomásra. 

A fedélzeten anya, apa és kis Dóri egymás karjaiba estek, sírtak is meg nevettek is, hiszen óriási kő esett le a szívükről.

Amikor visszaindultak a déli kikötőhöz, a szél is lecsendesült, mintha azzal akarná jelezni, hogy vége van a vészhelyzetnek. A kikötőben a mentősök már várták őket a kis Danival. Azt mondták: „Minden rendben van. Büszkék lehetnek, mert nagyon-nagyon bátor fiú a Dani!”

Anya és apa boldogan ölelték át a mentősöket és nagyon megköszönték a példátlan segítséget.   

Este mindenki hamar elaludt. Ugyan más-más álomképekkel, de mindenki a nap izgalmas eseményeiről álmodott.

Mire másnap odaértek a királyi palotához, a király már értesült az izgalmas történésekről. Megsimogatta Dani és Dóri fejét aztán megfogta apa és anya kezét: „Örülök, hogy sikerült a küzdelem és nagyon-nagyon köszönöm az óriás pontyot. Délben kezdődik a lakodalom. Fogadjátok meghívásomat, és ünnepeljetek velünk három napig. Meghívtam a hősies mentősöket is, akik hűségesen szolgálnak nap mint nap, és most is derék munkát végeztek. A postás Pista bácsit is meghívtam, hisz ő is veletek izgult. Most pedig vidáman vigadjunk!”        

Itt a vége, fuss el véle.

Aki nem hiszi, járjon utána!

2020.07.23.