Együtt a varázslényekkel (Álomgomba)

Együtt a varázslényekkel (Álomgomba).

            A nyári napsütésben a várakozás izgalma járta át az erdőt. Minden lakó kapott egy rubinszínű falevelet, melyen hófehér gyöngybetűkkel „Meghívó” felirat díszelgett.

            A kisróka éppen hetedjére olvasta el ennek szövegét:

Az erdő minden lakóját szeretettel várjuk szombat délutánra Álomgomba házába. A találkozón jelen lesz a gomba család és az erdei manó is.

Álomgomba és Erdőtündér

– Még két nap, és újra találkozhatok a többiekkel! Már alig várom! – gondolta, és mivel nem tudott nyugton maradni, elindult a kisfarkashoz. Amikor megérkezett, látta, hogy a barátja is a meghívót nézegeti.

– Te is olyan kíváncsi vagy, mint én? – mutatott a rubinszínű levélre.

– Igen! Szeretném, ha már szombat délután lenne! – felelte a kisfarkas.

– Ne siettesd az időt, gyorsan telik az egyébként is! – intette Mókus mama, aki éppen a fejük feletti fán várta a kölykeit.

– Nem tudom, hogy Álomgomba családja hogyan tud ide eljönni! – szólt a kisróka, és kérdőn nézett rá.

– Ne aggódj, Erdőtündér majd gondoskodik róla! – nyugtatta Mókus mama. Az állatkölykök bólintottak, és a nap további részét a patakparton pancsolással töltötték.

Ezalatt Álomgomba házába a madarak folyamatosan hordták a csőrükben az enni és innivalókat az összejövetelre. A medve sem maradt rest, két bödön mézet cipelt az erdei úton, remélve, hogy ezt minden meghívott szereti. Borzi egy kosár szamócát tett az asztalra, Mókus papa dióval és mogyoróval rakott meg egy tálat. Süni almát hozott a tüskéin a nappaliba. Szombatra minden készen állt a vendégek fogadására.

Kora délután már ott tolongott az összes erdei állat a halványzöld tönk előtt, hogy üdvözöljék a messziről érkezőket.

– A kisfiú és a kislány miért nincs még itt? – kérdezte a megmentett kismadár, és abban a pillanatban feltűnt a bagoly.

– Gyertek gyorsan, tűz van a kiránduló helyen! – kiáltotta. Egy szót sem szólt senki, hanem azonnal szedelőzködtek, összeszedték az edényeket, megtöltötték vízzel, majd aki tudott repült, aki nem, az rohant a lábán, Álomgomba fehér fénnyel megvilágította az útjukat. Mikor a tisztásra értek, már messziről látták, hogy a gyerekek oltják a tüzet, mely a nyári melegben gyorsan terjedt. A sok állat odasereglett, és mindegyik ráöntötte, amit magával hozott. A lángnyelvek már nem nőttek olyan magasra, csak erőtlenül pislákoltak, a kisfiú és a kislány homokot lapátolt rájuk, de még így sem aludtak ki. Szerencsére azonban megérkezett Erdőtündér. A hintó ezúttal úgy meg volt rakva tűzoltó készülékkel, hogy az egyszarvú alig bírt repülni vele. Mikor leszállt, mindenkinek jutott egy, még a csiga is kapott egy hozzáillő apró palackot. Azonnal hozzá láttak a munkához, és hamarosan már parazsat sem lehetett látni. Fáradtan, de elégedetten ültek be a hintóba. Percekig csendben maradtak. Mikor pihentek egy keveset, Erdőtündér így szólt:

– Milyen szerencse, hogy észrevettétek, hogy a kirándulók nem oltották el a tüzet, és lángra kapott körülötte a növényzet! Mindannyian köszönettel tartozunk ezért, és azért is, hogy azonnal elkezdtétek az oltást!

A kisróka közelebb húzódott a kislányhoz, és megsimogatta a kezét. A mókus a kisfiú vállára ugrott, Borzi hálásan nézett a gyerekekre, a többiek néhány kedves szóval fejezték ki hálájukat.

– Éppen Álomgomba házába tartottunk a találkozóra! Nem késünk még el? – kapott észbe a kisfiú.

– Ha jól látom, most érkezett meg az erdei manó! Nem maradtunk le semmiről! – nyugtatta meg Erdőtündér. – Hipp-hopp, ott leszünk, viszlek benneteket a hintóval! – folytatta. Pár perc múlva meghatottan látták, hogy a kis manó átöleli a halványzöld tönköt, és hallották, amint kimondja:

– Hiányoztál, Álomgomba!

– Nekem is, erdei manó! De nézd, megérkeztek a mai nap hősei! – mutatott az állatokra és a gyerekekre Álomgomba. Mindannyian úgy, ahogy voltak, kormosan és izzadtan üdvözölték a régi ismerőst. A gombaház ajtaja tárva-nyitva várta őket, így sorban elfoglalták a fürdőszobát. Mikor felfrissülve kijöttek a ház elé, Erdőtündér már türelmetlenül várta őket.

– Gyertek ide körém! Tündérországból iderepítem a gomba családot! Nézzétek! – kiáltotta, majd elővette a tükröt, melyen keresztül eddig a kapcsolatot tartották. Mikor meglátta benne a színes kalapokat, lemezeket, tönköket, így szólt hozzájuk:

– Vegyétek kézbe a ti tükrötöket! Csukjátok be a szemeteket, és gondoljatok erősen a pettyes kalapos Álomgombára! Ne ijedjetek meg, egy forgószél mindjárt iderepít benneteket hozzánk!

Azután elővette a varázspálcáját, annyit suhintott, ahány rokon várta az utazást, és elmormolt egy varázsigét:

– Régen várunk, szeretettel látunk, megölelni vágyunk, teremjetek itt ahol állunk!

A tükörben látszott, hogy hatalmas szél kerekedett, felkapta a gomba családot, majd mire hármat számoltak, már le is tette közéjük a fűbe. Amikor kinyitották a szemüket, határtalan örömmel vették körül Álomgombát, a messzire szakadt gyermeket, rokont, aki minden erejét összeszedte, hogy a meghatottságtól ne sírja el magát. Fényei ezer színbe öltöztették a környéket, ilyen csodaszépet eddig a kisfiú és a kislány sem látott! Mindannyian egyszerre sóhajtottak fel:

– Tüneményes!

Miután köszöntötték egymást, olyan beszélgetés kezdődött, melyben kifogyhatatlanok voltak a mondanivalóból. Rájuk sötétedett, ezért bementek a gombaházba, ott együtt megvacsoráztak, és egész éjjel ébren maradtak.

            A hajnal lágy fényei figyelmeztették őket, hogy hamarosan haza kell térniük. Sem az erdei manó, sem Álomgomba és szülei, testvérei nem lettek szomorúak, mert annyi szeretetet kaptak egymástól, hogy egészen biztosak voltak abban, hogy az a következő találkozásig kitart. Hazafelé menve a kislány így szólt:

– Annyi minden történt velünk, mióta megismertük Álomgombát!

– Igen. Azt hiszem, át kellene gondolnunk az összes eseményt! – bólintott a kisfiú, miközben a lombok susogása ugyanezt sugallta.

Találkozás Álomgombával

Álomgomba és a mókusok

A süni, aki nem akart téli álmot aludni

Csigacsíny

A megmentett kismadár

Együtt a medvénél

Borzi elköszön, de érkezik valaki más

Álomgomba kérése

A biztonságos hely

A havas reggel

Karácsonykor, veletek

A süni ébredése

Álomgomba meséje Borzinak

Csigasportnap Borzival

Találkozzunk Álomgombánál

Erdőtündér mosolya

A testvérek mókusa

Tündérország kertjében

Együtt a varázslényekkel

Fehér kalap piros pettyekkel