Élet az öreg vízimalomban 6. rész

Élet az öreg vízimalomban 6. rész.

Másnap reggel, Ilka mama ment ellátni a beteget. Éppen a kancsóból öntött a pohárba teát, amikor megszólalt az idegen.
 - Asszonyom! Tudja, hogy a zsebéből egy kis mókus kukucskál? - kérdezte még kicsit fáradt, rekedt hangon az idegen. Ilka mama úgy megilletődött azon, hogy a beteg magához tért, és beszélt hozzá, hogy ott hagyott csapot papot, és kirohant.
 - Hogy itt milyen furcsa népek élnek. - állapította meg a férfi, majd becsukta a szemét, és tovább aludt. Ilka mama lelkendezve rohant a malomba Regőért és Katicáért.
 - Felébredt! Magához tért! - kiabálta. Ezt ők is látni akarták, úgy hogy futottak a mama után. A nagy rohangálásban a kis mókus kiesett a kötény zsebéből. Megilletődötten kuporgott a levelek között. Nem volt még olyan fürge, mint a felnőtt mókusok, de azért már feltudott mászni ide-oda. Loncsos vette észre, hogy a mókuska kipottyant, így visszaszaladt érte. Addig szagolgatta, amíg a mókuska úgy döntött a kutyussal megy vissza. Fölkapaszkodott Loncsos szőrös lábán, fel a hátára. Így a kutyus most már a kis potyautassal tért vissza a többiekhez. Az idegent újra alva találták. De ahogy susmutoltak körülötte, újra kinyitotta a szemét résnyire. Látta Regőt, Katicát, Ilka mamát. Jól megnézte a kötény zsebet, de megnyugodva tapasztalta, hogy nincs ott semmiféle mókus. Újra becsukta a szemét, majd újra kinyitotta. Most vette észre a kutyust. Oda mutatott, de már nem merte szóvá tenni, hogy most meg a kutya hátán lát mókust. Becsukta a szemét, és arra gondolt, hogy lehet, hogy elment az esze, vagy pedig, álmodik még. 
 - Ha most megint kinyitom a szemem, már lehet, hogy nem lesz ott - gondolta. Így nagyra nyitott szemmel ránézett a kutyusra, és nem volt semmi a hátán. 
 - De jó, csak tisztul az agyam - gondolta. Azonban ebben a pillanatban előkerült a mókuska. Felmászott a takarón, és farkas szemet nézett az idegennel. A férfi most segélykérően nézett a többiekre. 
 - Ja, tőle nem kell félni! - mondta Ilka mama. Én nevelgetem. Itt lakik a kötényem zsebében, biztosan kiesett valahogy itt a nagy futkározások közepette.
 - Most már értem! - mondta megkönnyebbülve az idegen. - Amúgy mit keresek itt? És egyáltalán hol vagyok? - kérdezte.
 - Az öreg vízimalomnál! A patakban sodródott ájultan egy ladikban idáig, aztán pedig napokon keresztül ápoltuk. Alig vártuk, hogy megkérdezhessük, kicsoda maga, és honnan jött? - nézett rá kíváncsian az egész család.
 - Én - akarta mondani az idegen - vagyok, nem is tudom ki vagyok! Az sem jut eszembe, hogy honnan jöttem. Na még ilyet! Nem is tudtam, hogy van csónakom! - csóválta csalódottan a fejét.
 - Na, tudja mit? - nézett rá Regő. - Nem hajt a tatár! Az a lényeg, hogy felébredt, most majd eszik, iszik, sétálgat, aztán majd minden eszébe jut szép lassan! - nyugtatta a molnár a férfit.
 - De addig is csak kell valami név ahogy hívhatjuk! Aztán majd csak kiderül, hogy mi a rendes, becsületes neve! - tette hozzá Regő.
 - Addig is hívhatnánk apókának! - mondta nevetve Katica. - Úgyis bajuszos is, szakállas is, ősz hajú is.
 - Jó! Akkor apóka lesz! - tette hozzá Regő is. 
 - Jól van! - egyezett bele az idegen, de most már adjanak valamit enni, mert rögtön éhen halok! - nézett rájuk apóka. Katica szaladt is, hogy hozzon frissen sült kenyeret, amit nemrég vett ki a kemencéből, meg szalonnát, hagymát. Apóka nagy nehezen felült az ágyon, majd jóízűen falatozott, és szeretettel nézte a kedves családot, akiknek az életét köszönhette. 
 - Majd meghálálom ám én ezt a nagy jó tettet, csak kapjak erőre!
 - Abban biztos vagyok bátyám uram, de most pihenjék kicsit, aztán majd megint jövünk! - ígérte meg Regő. 
 - Hanem kérhetek valamit? - kérdezte a férfi. - Nem lehetne nálam a mókuska? Legalább nem lennék egyedül. Melengetem is, etetem is, vigyázok rá! - ígérte.
 - Már hogyne lehetne! - mondta nevetve Ilka mama. - Úgyis jól megtréfálta kendet. - és odanyújtotta neki a kis mókust, egy szelet almával. Apóka szeretettel fogta meg a kis jószágot. Mikor az almából jóllakott a mókus, a férfi betakargatta. 
 - Pihenjünk kicsit! - és álomba simogatta a rábízott apróságot, aztán ő is becsukta a szemét, és már szuszogott is.