Emília, a kisgyőri tündér

Emília, a kisgyőri tündér.

Már három napja esett az eső, ezért Emília – akit mindenki Eminek hívott –, otthon ülve, fájó szívvel várta, hogy végre jó idő legyen.

            Pár nappal ezelőtt, az iskolában véget ért a tanítás, most kezdődik az az élete, amikor – tündér létére –, segítenie kell a beteg gyerekeken.

            Az utolsó feladata az volt, hogy a térképen csukott szemmel, egy helyre kellett mutatnia, az lesz a gyógyító helye.

            Először csak nézte-nézte a térképet, nem akart rögtön jelölni. Az első hely, amit megpillantott, az az Alföld volt. Magyarország területének több mint a felét, az Alföld foglalja el. Aztán jött a Balaton. Esténként milyen jó lenne a vízparton ülni, nézni, ahogy a Nap elhagyja a Balaton vizét.

            Mindkettő nagyon szép volt számára, de mégis a hegyekbe vágyott: Mátra, Vértes, Északi-Középhegység, Cserhát, Bükk… és itt megállt a sorolásban. Igen, neki ide kell mennie!

            A szemét becsukta, és rámutatott a térképre.

• Ide szeretnék menni – majd kinyitotta a szemét, és elolvasta –, Kisgyőr, de szép neve van.

Majd elköszönt tanáraitól, osztálytársaitól, hazament felkészülni, a másnapi utazásához. Úgy volt, hogy kora reggel indul, de az eső csak esett, esett, de nem akart bőrig ázva megérkezni.

A negyedik napon végre elállt az eső. Emi boldogan indult útjára, szárnyait kitárta, és már fent is volt a levegőben.

Az út nem tartott sokáig, messziről látta a hegyeket, a zöld koronájú fákat, folyókat, tavakat, és az állandóan rohanó embereket.

Aztán megállt Kisgyőr határában. Sötét felhő takarta, ezt a csodálatos vidéket.

• Igen! Itt a helyem, itt kell gyógyítanom! – hallatszott messziről a tündér hangja.

Amikor közelebb ért Kisgyőrhöz, megpillantotta a Szent Korona kilátót. Még sohasem látta, de hallott róla. Éppen olyan szép volt, mint ahogy beszéltek a kilátóról.

Közelebb ment, félt egy kicsit, hogy nehogy megelőzze őt valaki, és elfoglalja a helyét. Nem volt ott senki, Emi megvizsgálta az egész kilátót, kinézett magának egy szellős részt, és letette hátizsákját. Megfelelő volt számára, gondolta este itt fogja lehajtani fejét.

Pár perc múlva elindult felfedezni Kisgyőr egész területét.

Először a Faluházat pillantotta meg, amelyben meglátta a Könyvtárat. Felette szálláshely volt, a Könyvtár mellett pedig alkotóműhely, ahol kiállításokat is szerveztek.

A Faluház mellett a Polgármesteri Hivatal állt, vele szemben, az Ökumenikus Betlehemet pillantotta meg. Ez a legnagyobb szabadtéri Betlehem. A szobrokat tölgyfából faragták, közöttük ott áll négy darab templomtorony, mely négy magyar történelmi egyházat szimbolizál, és nem hiányozhat az istálló, Kisjézus, József, és Mária sem. Aztán Emi megpillantotta az angyalokat. Nagyot dobbant a szíve.

A következő hely, ahová ment, a Golgota nevet kapta. Tizennégy, fából faragott Krisztus szenvedéstörténetét mutatja meg. Ezután az öt méteres keresztet pillantotta meg. Legvégül, a domb tetején egy óriási felkelő napkoronggal zárul az út, mely a feltámadást jelképezi.

 A Golgotától nem messze észrevett egy kis tavat is, közelebb ment, majd leszállt.  Az estét itt töltötte, majd aludni visszament a kilátóhoz.

Kora reggel, amikor még a Nap is félúton járt, elindult Emi, és gyógyító varázserejét használva, hónapokon keresztül gyógyította a gyerekeket. Amikor végzett, elővette hátizsákja hátsó zsebében tartott térképet, és kiválasztotta következő úti célját.

• Miskolc – mondta boldogan Emi, a tündér.