Esteledik

Esteledik.

Esteledik

Luca gyere hamar! Nézd a Napot. Mindjárt elhagyja az égboltot! Szólt anya a kislányának. Fénye egész nap ontotta ránk a simogató melegét. Aztán magát nem kímélve egész nap hétágra sütött.  Napnyugtára a fénye már sokkal szelídebb, lágyabb lett. 

Figyeld csak! Megfáradt fénye egy kicsit még próbálkozik. A fák dús lombjain, át-át tükröződik. Egész nap ragyogott, szikrázott. Nem csoda, ha estére a fénye megfogyatkozott! 

Látod? Mielőtt pihenőre elmenne, kacérkodik a lombokkal. A szép sűrű lombok között bújócskát játszik egy kicsit az ágakkal. Aztán a lombtakarót a feje búbjáig magára húzza, hogy reggelig a fényét is eldugja. Néha azért kikacsingat. Aztán egyszer csak az ég pereméről szép lassan lecsúszik. És az ég kékjével szépen betakaródzik. Látom anya, nagyon szép! 

Anya és leánya a fejüket összedugva, így együtt csodálják a szép Naplementét. Nézd! Elment a Nap kicsit felfrissülni, pihenni. -Mondta anya. -Láttad? -milyen szépen búcsúzott. …… Hagyta, hogy csodálhassuk!

Holnap Napkeltére meglásd újra fényes és ragyogó lesz! Most, hogy a Nap aludni ment mindjárt teljesen sötét lesz.

Nos kislányom neked is eljött a fürdés ideje. Aztán vár a finom vacsora. Fogmosás és az alvóstársaiddal az ágy.  

Anya …. tudom! Nem kell ezt minden este elmondani! -Már sokszor hallottam. Kívülről fújom! Ennek igazán örülök. -Mondta anya.

Csak tudod Luca egy édesanya dolga, hogy a gyermekét mindig a jóra tanítsa! Így aztán jobb, ha megszokod, hogy ezeket a szavakat, mondatokat neked az anyukád, még bizony sokszor elmondja!

Tudom anya! …. Én meg egy kislány vagyok. Tudhatnád, hogy játszani nagyon szeretek. Had játszak még egy keveset! ….. Aztán ha a vacsorával, fogmosással végeztem. Megengeded, hogy a televíziót egy kicsit még nézzem? -Kérdezte a kislány. Ezek szerint a mesét ma nem tőlem kéred? -Kérdezett vissza a anya.

-Tudod Luca az este az alvás ideje. De nem bánom. Egy kis játék. És egy rövid mese! Azután pedig várnak az alvóstársak és az ágy. -Mondta az anyuka. 

Azt mondtad, csak egy rövid mese? ..... Hát annyi nem elég! -Válaszolta a gyermek. 

Na jó nem bánom. Kapsz tőlem is egy rövid mesét. Kedveskedett anya a lányának.

És ahogy az esti programnak vége lett a kislány anya ölében szépen elhelyezkedett. Anya pedig ahogy ígérte egy rövid mesébe kezdett.

Figyelj Luca! -mert a mese rövid lesz.

 Együtt néztük a Napot. Ahogy az ég pereméről szépen lassan lecsúszott. És a nagy kékségbe burkolódzott. Az én kislányom is, akárcsak a Nap. Mostanra kicsit elfáradt! Nem csoda! Hiszen este van már, elmúlt nyolc óra. 

Lucának lassan, be kell bújni az ágyán lévő álmot hozó sátorba. De előtte még? -gyere kicsit ide a karomba. Átölellek, szeretgetlek. Míg alszol és álmodsz szépeket, anya szeretete is veled lesz. Tudod a szívem összes szeretetével szeretlek! Nekem a csillagok megígérték, hogy a szemedre, egyikre és másikra is, finom álomport hintenek.  

Na gyere Luca anya szemefénye! Én most ide a sátorba szépen befektetlek. Ne késlekedjünk mert a végén még az álmot hozó vonatot lekésed! Az álommanók is várnak már rád. ……. A vonat pedig? -ma egyenesen az álmok országában is híres, játékbirodalomba visz. 

Lesz ott minden majd meglátod. Az összes álombéli vágyad teljesül.

Azzal a puha takaróval kislányát gondosan betakarta. Így ni! Macispárna, kisvonat, fülesmackó és egy mormota. Vigyázzák az álmodat!

Most pedig jó éjszakát kívánok neked. Álmodj igazán szépeket!

Jó éjt anya neked is! -mondta Luca egy jó nagyot ásítva.