Segíts a mókusnak

Segíts a mókusnak.

Segíts a mókusnak

Egy zord hideg téli napon ettől a segélykiáltástól volt hangos az erdő.

A mókusnak segítség kell!

 Add tovább a többi erdőlakónak kiabálta a barázdabillegető. Sürgős, aki tud jöjjön és segítsen!

Ráadásul nem csak hideg volt, de szakadt a hó is. Félő volt, hogy rövid idő alatt mindent beborít.

Történt ugyanis amíg az idő nem fordult rosszra, erdei munkások dolgoztak az erdőben. Sok beteg elöregedett fát kivágtak és nagy halomba rakták. Egy jó nagy rakás fa került a mókus otthonának a közelébe. A mókusunk még örült is a farakásnak. Aki nem egy ismeretlen mókus volt ám! Úgy hívták, hogy Móki. Ha ismered a Pamacs és Móki mesét, akkor tudod kiről van szó. Amennyiben nem. Úgy elmondom Móki és Pamacs a macska, egy véletlen erdei találkozásnál lettek barátok.

Szóval Móki azzal szórakoztatta magát, hogy az odúból kiugrált a halomba rakott fára. Mígnem egy ugrásnál nem tudni hogyan? -egy pillanat alatt megtörtént a baleset. Az egyik hátsó lába és a farka a farakásból elmozdult fa alá szorult.

Szegény mókus a nagy fájdalomtól egy nagyot ordított, már ahogy egy mókus ordítani tud!

Az volt a szerencséje, hogy a barázdabillegető pont felette repült el és látta a balesetet. És kétségbeesve hívta a madarakat. Gyertek szükség van rátok! Segítenünk kell Mókinak!

Éppen az öreg varjú fájánál járt, mikor újra kiabálni kezdett.

Segítség! ….Segítség! Baleset történt. Gyertek!

Erre már a varjú is kidugta az orrát, …. akarom mondani a csőrét. Mi ez a nagy rikácsolás?  Hagyj engem nyugodtan! Olyan erősen visítasz az ember varja még megsüketül ettől a hangos lármától.

Ne zsörtölődj, inkább menj és segíts a mókusnak! -Mondta őszapó, aki hallotta a segítség kérést.

Mi közöm nekem a mókus bajához? Menjetek és segítsetek neki, ha segíteni akartok! Na ezt megsem hallottam, mondta őszapó!

Te varjú! Hallod te magadat, hogy mit beszélsz? Valakinek segítségre van szüksége! Ha te leszel bajban, téged is hagyjon mindenki magadra?

Már elfelejtetted? Mikor a nagy hó miatt nem volt mit ennünk! Ki segített ki bennünket? -a télire eltárolt élelméből. Ki adott nekünk diót és mogyorót? -a hogy átvészeljük a nagy hideget. Vagy azt már elfelejtetted? Én úgy emlékszem neked is jólesett a dió és a mogyoró, amit Mókitól kaptunk.

Ennyire nem lehetsz feledékeny! Nem csak károgni kell. Gondolkodj egy kicsit. Használd a varjú eszedet! Azzal már repült is őszapó, hogy segítsen a mókusnak.

A barázdabillegető pedig tovább riasztotta az erdő madarait. Akik mind igyekeztek, hogy segítsenek a mókusnak. Nagy volt a riadalom. A madarak hangos csicsergéssel adták egymás tudtára, hogy mi történt. Volt nagy csivitelés! Csipogás!

Szokatlanul hangosak voltak. Az egész erdő felbolydult. Minden madár hangosabb akart lenni a másiknál. Így aztán ez a hangos madárzaj feltűnt az erdőben szánkózó Petyának és a tőle elmaradhatatlan macskájának Pamacsnak. Ők itt laknak nem messze az erdőtől. Az erdőszélén van az otthonuk. És ide szoktak jönni, nyáron kirándulni, télen pedig szánkózni.

Most is örültek a hóesésnek és gondolták egy jót szánkóznak. Alig csúsztak egyet kettőt a szánkóval, mikor feltűnt nekik a sok madár és a hangos csipogás, rikácsolás. Mert közben a varjú elszégyelte magát és ő is csatlakozott a többi madárhoz.

Szóval azt mondta Petya a macskájának. Menjünk nézzük meg mi ez a nagy riadalom a madarak között.

Igyekezzünk Pamacs nézzük meg. Siessünk!

Te Petya még nem mondtam, de erre lakik egy barátom. -Szólalt meg Pamacs. Itt az erdőbe barátod? -kérdezett vissza Petya. Igen. Van egy mókus barátom a Móki. Már többször meglátogattam. Legútóbb húsvétkor voltam nála. Hoztam neki egy kis húsvéti meglepetést.

Szóval erre is elszoktál csavarogni? Hát …igen! És ezt eddig miért nem mondtad el? Máskor légyszíves szólj, ha jönni szeretnél. Legalább tudni fogom, hol keresselek. Megígérem, -felelte Pamacs.

Aztán megérkeztek a nagy halom farakáshoz. Na itt volt ám csak nagy hangos madárzaj! Hiába voltak olyan sokan. Mókit nem tudták megszabadítani a rabságából. A farkát valahogy sikerült kiszabadítania, de a lába nagyon fájt és mozdítani sem merte.

Pamacs vette először észre.

Húú. . hát itt egy mókus lábára gurult egy vastagabb ágdarab!

Gyere gyorsan Petya! Ezt csak te tudod megemelni! – kiáltotta Pamacs. A fiú odasietett és felemelte az elgurult ágdarabot. És óvatosan felemelte a mókust.

Hát! ….hiszen ez a barátom Móki! Kiáltotta hangosan Pamacs! Mit csináltál Móki? -kérdezte a meglepett macska.

Szia Pamacs! Csak ugráltam egy kicsit. -felelte fájdalmas arccal.

 Jaj, de sajnálom! Nagyon fáj? -kérdezte.

Igen. Fáj. -Felelte a mókus.

Petya! ….. Vigyük magunkkal! Kérlelte gazdáját a macska.

Ne aggódj! -nem hagyjuk itt! Hazavisszük és meggyógyítjuk aztán majd, visszakíséred ide az erdőbe. -Mondta a fiú.

Neked is jó lesz így Móki, -kérdezte Petya. A mókus pedig hálás volt a segítségért. És Petya kezébe simulva biztonságba érezte magát. Már a lába sem fájt olyan nagyon!

Azzal elindultak hazafelé.

Pamacs még visszaszólt az erdei madaraknak. Köszönjük, hogy ilyen segítőkészek voltatok! Én is köszönöm. -Kiáltott vissza Móki!

Jövök nemsokára!

Jöhetek ugye? Kérdezte a fiút.

Igen. Ahogy a lábad meggyógyult jöhetsz. Felelte Petya

A varjú pedig szégyenében, amilyen csendben csak tudott, olyan csendben és gyorsan távozott.

Nagyon szégyelte magát! Kellemetlenül érezte magát a viselkedéséért, ennyi segítőkész madár között.

Én pedig megígérem, amikor a mókus lába gyógyult lesz és visszatér az otthonába, arról hallani fogtok.