Fagylalt hegyek vonzásában

Fagylalt hegyek vonzásában.

            A nagy melegben a pipacs vörösen parázslott az országút mentén. Az autó sebesen gurult a vakációzó családdal. Alig várták már, hogy a vízparton legyenek.

            Mikor végre megérkeztek, lepakoltak, és már szaladtak is a strandra. A tavat körbe ölelték a hegyek. A két kisfiú önfeledten pancsolt a sekély vízben. Apa hozta magával a strandlabdát, azt dobálták egymásnak. Anya szólt, hogy nézzenek a túloldalra, mert szép látványban lesz részük.  A szemközti táj méltóságteljesen tárult a szemük elé. A hegyek lágy vonulata és a tó vizének találkozása gyönyörködtette az embereket.

Az idő gyorsan elrepült, kicsit el is fáradtak az utazásban és a játékban. Egy nagy fa árnyékában lepihentek a matracra.

A két fiú behunyta a szemét, hogy a lombokon átszűrődő napsugár ne süssön bele. A csukott szemhéjukon keresztül is érződött, ahogy táncolnak a fények.

– Nézd, ott vannak a fagylalt hegyek! – szólt a kisebb fiú.

– Gyere, nézzük meg közelebbről! – felelte a nagyobb.

A két kisfiú elindult. Egy fehér hajó állt a parton, amely csak rájuk várt. A kapitány tisztelgett előttük, ők beszálltak, és már szelte a hajó a vizet a szemközti oldal irányába. Fehér hab kísérte őket az útjukon. Egyre közeledtek a fagylalt hegyek. Mindenféle színben pompáztak, a narancstól egészen a meggypirosig. A gyerekek egyre izgatottabbá váltak. Még sosem jártak erre. Kikötöttek a part közelében, és egy csónakba ültek. Itt a víz nagyon mély volt, ezért nem lehetett gyalog kimenni a szárazföldre.

Mikor végre megérkeztek, sok nevetgélő kislány és kisfiú fogadta őket. Mindenkinek kiskanál volt a kezében.

Két szőke tündér odaszaladt hozzájuk. Elvezették őket a fagylalt hegy bejáratáig. Ott aztán ők is elvehettek egy-egy kanalat az asztalról, és indultak a piros színű felé. Sokan kanalazgatták a jeges málnát, a nagy melegben mindenkinek jól esett. Aztán tovább léptek a narancsszínűig, és mikor megkóstolták, a narancs jellegzetes íze szétáramlott a szájukban.

– Hol a vanília fagylalt hegy? – kérdezte a kisebb fiú.

– Az a krémszínű lesz az, ott van a zöld mellett! – felelt a nagyobb gyerek.

Arrébb sétáltak, és már ott álltak a lábánál. Ettek egy keveset belőle, és már tovább is léptek. Elmentek a banán, a csokoládé, a kávé, a zöldalma és az eper fagylalt hegy mellé. Mindenhonnan elégedetten távoztak, mert nagyon finomnak találták.

A kapitány a hajón maradt, és a távolból figyelte őket. A rádión hírt kapott, hogy forduljon vissza, mert a másik parton már sokan várnak az átkelésre. Ezért megfújta a hajókürtöt. A két kisfiú ezt hallva a tó felé sietett, ahol beszálltak a csónakba, mellyel a hajóhoz eveztek. A kapitány biztos kézzel irányította a járművet, az út nagyon szép volt visszafelé is.   Sok kicsi és nagy hal ugrándozott körülöttük, pikkelyeik ezüstösen csillogtak a lemenő nap narancssárga fényében. Már messziről látták, hogy rengeteg ember integet a homokos strandról. Ők mindannyian szerettek volna a szemközti fagylalt hegyekből kóstolni. Hamarosan megérkeztek, megköszönték a szállítást és az élményt. Sokáig néztek az eltávozó hajó után, egészen addig, amíg már csak egy fehér pont látszott belőle a tavon.

– Szedjük össze a holminkat, lehet, hogy esni fog! Nézzétek, elfelhősödött az ég! – mondta Anya.

A fiúk a matracon fekve kitörölték az álmot a szemükből, és pakolni kezdtek. Felnéztek az égre, és valóban, sötét gomolyagok takarták a napot. Néhány csepp eső a földre hullott belőlük, de aztán elvonultak.

– Megvacsorázunk, aztán még sétálunk egyet a parton! – mondta Apa.

            A szálloda éttermében a vendégek már az asztalnál ültek, mikor a kis család megérkezett. A fő étel után desszertnek fagylaltot kaptak. Mindenkinek három gombócot adtak. Vaníliát, meggyet és csokoládét.

– Ezeket biztosan a kapitány hajóján hozták a szemközti hegyekből! – mondta a kisfiú.

Apa és Anya elmosolyodtak.

– Nem tudjuk, honnan való, de bármi előfordulhat – felelte Apa.

            Az este csendesen és nyugodtan telt. Sétáltak a parton, nézték a vizet, dobálták bele a kavicsokat. Egészen addig figyelték a napot, amíg narancssárga gömbje lebukott a szemközti hegyek mögé.