Fehér kalap piros pettyekkel (Álomgomba)

Fehér kalap piros pettyekkel (Álomgomba).

            A napsugarak egyre erősebben melegítették a nagy fa lombját. Álomgomba kalapja átforrósodott a melegben. Ezzel együtt nagyon szerette a nyarat, hiszen a gyerekek ilyenkor látogatták meg leggyakrabban az erdőt és őt.

            A kisfiú és a kislány vidáman ébredt az erdei házban. A szabadság érzése járta át a lelküket, hiszen elkezdődött a nyári szünet, és több hétre érkeztek ide, nem csak egy rövid hétvégére. Az ablakon kellemes, friss illat áramlott be, a fák és virágok küldték erre, hogy jól induljon a napjuk.

– Reggeli után azonnal szaladjunk el Álomgombához! – javasolta a kislány.

– Én is épp ezt akartam mondani! – bólintott a kisfiú.

Siettek, ahogy csak tudtak, és rövid időn belül megérkeztek a nagy fa árnyékába.

– Jól megnőttetek! – álmélkodott Álomgomba, mikor meglátta őket.

– Komolyan mondod? Csak három hete láttál minket! Azalatt megváltoztunk? – nevetett a kisfiú.

– Magasabbak lettetek, higgyétek el! – ragaszkodott az igazához Álomgomba.

– Elhisszük, ha te mondod! – egyezett bele a kisfiú.

– Látom rajtad, hogy valamire nagyon készülsz! Elmondod, mi az? – váltott témát a kislány.

– Igen, persze. Örülök, hogy megoszthatom veletek! Arra készülök, hogy Tündérországba menjek. Szeretném látni a szüleimet és a szülőhazám! – felelte Álomgomba.

– A szüleid nem régen látogattak meg, a tükörben, amit Erdőtündér adott, minden nap láthatod őket és a szülőhazádat is! – figyelmeztette a kislány.

– Ez igaz. De ez nem elég nekem! Szeretném látni, hogy hét tengeren és tizenkét kristályhegyen túl, ahol Tündérország elterül, hogyan zajlik az élet. A palota kertjében megcsodálnám az arany és ezüst virágokat, érezném az illatukat, szednék a gyémánt gyümölcsökből. Innék a kristálytiszta források vizéből, és csodálnám a csillogásukat a napfényben – sorolta átszellemülten Álomgomba.

– Mikor indulsz? – tette fel a kérdést a kisfiú, mert látta, hogy a barátja nagyon vágyik haza.

– Mennék én azonnal, de Erdőtündér nem segít nekem. Azt mondta, az ő dolga az, hogy itt tartson engem, aki vele együtt vigyázok az erdőre és annak lakóira – felelte szomorúan Álomgomba.

– Igen, ez érthető. De az is, hogy szabadságra vágysz. Segítek én neked! – ígérte a kisfiú.

– Hogyan tudnál? – lepődött meg a kislány.

– Úgy, mint karácsonykor. Eljöttek mindannyian hozzánk a rózsaszínű repülő sállal és a száguldó seprűvel. Hátha azok elviszik a hét tengeren és tizenkét kristályhegyen túlra is! – magyarázta a kisfiú.

– Az nagyon messze van! – szólt közbe a kislány. Álomgomba csak kapkodta a fejét. A kalapján a pettyek tűzpirossá váltak az izgalomtól, kék lemezei mélykéken fénylettek, halványzöld tönkje sötétzöldre váltott, és forró vörös fényt bocsájtott a környezetre.

– Jaj, meleg van így is, nem akarok megsülni! – kiáltott a kislány.

– Nyugodj meg Álomgomba, intézek mindent! – nyugtatta a kisfiú, és a színek azonnal elhalványultak, a fény rózsaszínre váltott, és a hőmérséklet rohamosan csökkent a környéken.

– Mi a terved? – érdeklődött Álomgomba.

– Elhozom neked a repülő sálat és seprűt. Messzire visznek, ezért az egyiknek mindig pihenni kell, mialatt a másik működik. Te majd szépen átszállsz a sálról a seprűre és vissza! – magyarázta a kisfiú.

– Az nagyon jó volna! – lelkesedett Álomgomba.

– Holnapra itt a sál és a seprű! – ígérte a kisfiú. A gyerekek hazamentek az erdei házba, és előálltak azzal a furcsa kérésükkel, hogy hozzák el a szüleik otthonról a rózsaszín sálat és seprűt. Bárhogy faggatták őket, többet nem voltak hajlandók elárulni. Mivel az apukájuknak úgyis dolga akadt a városban, estére magával hozta a kért dolgokat. A gyerekek másnap reggel elvitték azokat a nagy fához, az erdőbe. Álomgomba meglepetten vette tudomásul, hogy akár azonnal is indulhat Tündérországba. Összezsugorodott egész kicsi gombává, a seprű leseperte a fonalakról a földet, a sál kötött egy masnit magából a nyelére, Álomgomba beült a masniba, és már repültek is a tengerek és kristályhegyek felé. Mikor a sál elfáradt, a seprű vette át a szerepét, és teljes sebességgel száguldott a felhők fölött a cél felé. Váltották egymást az út során, így estére megérkeztek Álomgomba otthonába.

A család már aludni készült, de azonnal kiment az álom a szemükből, mikor meglátták a messzire szakadt gyermeket. Hajnalig beszélgettek, miközben a seprű és sál megpihent a zöld gyepen.

– Megnézem az arany és ezüst virágokat! – jelentette be Álomgomba, mikor a nap első sugarai megcirógatták a piros kalapját. Egy szempillantás alatt megpördült a saját tengelye körül, és hatalmasra nőtt. Fentről csodálta a virágokat, hosszan elidőzött a tekintete egyik-másik szirmán. Ahogy nézelődött, egy fehér kalapot látott meg, amelyen piros pettyek tündököltek. Alatta kék lemezek és halványzöld tönk csillogott a fényben.

– Ismeritek ezt a különös gombát? – kérdezte a családját, mikor visszatért az álmélkodásból a földre.

– Ó, igen. Ő Tündérgomba. De nincs benne semmi különös, olyan, mint mi, csak fehér a kalapja és azon pirosak a pettyek – felelt a legidősebb testvére.

Álomgomba nem válaszolt. Számára a legkülönlegesebb lény volt, akit valaha is látott. Megszólította őt, és órákon át beszélgettek. Elmesélte neki, hogy élnek az állatok az ő erdejében, milyen egy őszi, téli, tavaszi és nyári nap arrafelé. Erdőtündér mosolya hogyan fakaszt rügyeket, és a kis süni miért nem akart téli álmot aludni. Mesélt és mesélt ezer történetet, egészen addig, míg Tündérgomba így szólt:

– Elvinnél engem magaddal oda?

– Épp meg akartalak kérni, hogy gyere velem! – sóhajtott fel Álomgomba.

– Igen, szívesen mennék! – válaszolt Tündérgomba. A seprű erre felkerekedett és leseperte a fonalairól a földet, majd a gomba felkapaszkodott a nyelére. A sál feltekeredett elé, a levegőben körözve megvárták, amíg Álomgomba elköszön a családjától, és Tündérgomba mögé ül. Repítette a seprű hazafelé őket, amikor elfáradt, a vezetést átvette a rózsaszín sál, és addig ő pihent. Álmélkodott Tündérgomba, hogy milyen szép a világ! A hegyek, a tengerek, a felhők!

Egyszerre eszébe jutott valami, és ki is mondta:

– Álomgomba, én nem tudok világítani, mint te!

– Nem, de neked fehér a kalapod! – nevetett Álomgomba.

– Nem tudok magasra nőni, mint te! – vallotta be azután.

– Nem, de pirosak a pettyek a kalapodon! – nevetett újra Álomgomba.

Tündérgomba megnyugodott. Ő más, mint Álomgomba, de rajta is van, amit csodálni lehet.

– Álomgomba, mikor érünk már oda? Olyan kíváncsi vagyok a kisfiúra és a kislányra, a mókusokra és a madarakra, az összes állatra! – szólalt meg újra.

– Nézd, ott a nagy fa, az az én helyem! Elférsz alatta te is! – mutatta erre Álomgomba. A seprű és a rózsaszín sál hamarosan letette őket, és kényelmesen elhelyezkedtek. Kialakították maguknak úgy a helyet, hogy hosszú ideig élhessenek benne.

– Nézd, már két Álomgomba van itt! – hallották a kislány kiáltását.

– Nem kettő, csak egy! A másik egy Tündérgomba! – igazította helyre a kisfiú.

– Ez a gyerek ismer engem! – örvendezett Tündérgomba.

– A gyerekek rengeteg dolgot tudnak, amit felnőtt korukra elfelejtenek! – felelte Álomgomba.

– Mi fogjuk őket emlékeztetni! Itt állok majd örökké melletted, és mikor erre járnak, mindig látni fognak! Így sosem felejtik el, hogy Álomgomba és Tündérgomba létezik mindenkinek!

            Álomgomba nagyot sóhajtott. De jó, hogy itt van velem Tündérgomba! – gondolta.

– Meséld el kérlek, milyen volt Tündérországban? – kérdezte a kislány, mikor odaértek.

– Sok csodát láttam! Az egyiket elhoztam magammal! – mutatott Tündérgombára.

– Nagyon örülünk, hogy te is a barátunk leszel! – felelte udvariasan a kisfiú, és megérintette a jövevény tönkjét. Ennek nyomán halk muzsika árasztotta el a környéket, és a fehér kalapon a piros pettyek táncolni kezdtek.

– Mind a ketten rendkívüliek vagytok! Jó veletek lenni! – suttogta a kislány.

– Kívánom, hogy ezt soha ne felejtsétek el! – válaszolt Álomgomba.

– Hidd el, mindig emlékezni fognak ránk! – mosolygott Tündérgomba, és tovább muzsikált.

Álomgomba mesék

Találkozás Álomgombával

Álomgomba és a mókusok

A süni, aki nem akart téli álmot aludni

Csigacsíny

A megmentett kismadár

Együtt a medvénél

Borzi elköszön, de érkezik valaki más

Álomgomba kérése

A biztonságos hely

A havas reggel

Karácsonykor, veletek

A süni ébredése

Álomgomba meséje Borzinak

Csigasportnap Borzival

Találkozzunk Álomgombánál

Erdőtündér mosolya

A testvérek mókusa

Tündérország kertjében

Együtt a varázslényekkel

Fehér kalap piros pettyekkel