Foltos mackó rönkháza 8.


http://mocorgohaz.hu/


/8. rész/ A lovacska
A kis patak vígan csörgedezett a völgyben az erdő fái között, a reggelinapsugarak vidám kis csíkokat húztak egészen az avarig, ahol egy pocokturkálgatott, eleség után kutatva. Miska róka a vízhez lépkedett, szomjátenyhítve ivott egy keveset, ...

Kép forrása: freepik

/8. rész/ A lovacska

A kis patak vígan csörgedezett a völgyben az erdő fái között, a reggeli
napsugarak vidám kis csíkokat húztak egészen az avarig, ahol egy pocok
turkálgatott, eleség után kutatva. Miska róka a vízhez lépkedett, szomját
enyhítve ivott egy keveset, aztán észrevette, hogy a kunyhó ajtaja nyílik
és Nagyanyó lép ki rajta, hogy ágakat gyűjtsön, mint minden reggel, 
begyújtani a búboskemencét, a tea készítéséhez. Miska reménykedve várta a 
konzervet, amit kapni szokott, nem is kellett csalódnia, mert az idős asszony 
hamarosan hozta is neki. Nagyanyó nézegette, ahogyan a róka jóllakottan szaladgált,
figyelte a mozgását és megállapította, hogy a sérült lába egészen jól rendbejött.
Mostmár nem kell aggódnia miatta. A kunyhóból kihozta az öreg széket, leterített 
egy puha takarót rá, majd visszament a kis kosárért, amiben az elkezdett horgolása 
volt. Már készen volt a négy láb és a törzse, most a fejét kellett meghorgolni.
Amikor a fej is készen lett, szépen kitömködte a pamut töltőanyaggal mindegyik 
alkatrészt, összevarrta a darabokat, ezután egyforma szálakat vagdosott az arany 
színű fonalból, hogy egyesével befűzögesse sörénynek. Még készített egy kantárt,
sötétszürke fonalból, kihímezte feketével a szemeket és az orrot, ekkor vette észre,
hogy az állatkának még nincsenek fülei. Gyorsan segített a problémán, meghorgolta 
a két fület és odavarrta a helyükre. Az arany színű fonalból lófarkat rögzített fel.
Hm-hm, olyan, mintha valami még hiányozna róla, gondolta Nagyanyó. Három kis 
virágfejet alakított ki a horgolótűvel, egy rózsaszínt, egy halványsárgát és egy 
világoskéket, amiket a fülek tövébe, a sörény elejéhez igazított és apró öltésekkel 
felvarrta azokat is. Készen van. Igazán szép lett, gondolta az idős asszony és arcához 
szorította egy pillanatra. A lovacska játékosan megnyalta az asszony arcát, aki 
puszit nyomott a fekete pamut orrocskára, majd bevitte a kunyhóba és az egyik üresen 
várakozó polcon elhelyezte a kis állatot. A lovacska körülnézett. Látta a búboskemencét, 
amiben száraz ágak ropogtak, a széket a puha takaróval, amit Nagyanyó behozott éppen,
a kis kerek asztalkát, meg az ágyat a színes ágytakaróval. Csak barátokat nem látott
sehol. Aztán mégis megpillantotta az ágyon, a párnának támasztva üldögélő régi zöld 
mackót. A mackó kopott volt, a szemét is meg kellett párszor javítani, de a lovacska 
ezeket nem is figyelte rajta, annyira megörült, hogy mégsem lesz itt egyedül. Eközben 
az idős asszony folyamatosan pakolászott. Az ágy alól előhúzott egy nagy táskát, 
belerakott pár holmit, a tüzet vízzel lelocsolta és addig figyelt rá, míg teljesen ki nem
aludt. Egy kartonpapírra ráírt valamit, azután beletette egy átlátszó zacskóba, jól
leragasztotta, majd akasztót készített rá madzagból és egy szögre kiakasztotta az ajtó 
külső felére. Körbejártatta a szemét mindenen, fogta a táskát, kilépett az ajtón és 
elindult az erdei ösvényen. A lovacska azon nyomban az ágyon termett, a mackó mellett.
- Szia, nekem még nincs nevem, téged hogy hívnak? Kérdezte. A mackó brummogott valamit,
de a lovacska nem értette. - Megismételnéd, kérlek? Hajolt közelebb. - Lackó-mackó vagyok,
hangzott kicsivel hangosabban. Majd így folytatta: - azokon az üres polcokon ültek a 
játékok, jó sokan, de Nagyanyó kivitte mindet a vásárba, mindet elajándékozta, így csak én
maradtam egyedül. - Ne félj, ketten leszünk és jókat játszunk majd együtt. Válaszolta 
a lovacska. Ezt bizonyítandó, ugra-bugrálni kezdett az ágytakarón, ami jól össze is gyűrődött
alatta. Az ágytakaró azonban nem hagyta magát, hirtelen megemelkedett, majd kisimulva 
ráterült az ágyra újra, miközben a párna, a lovacska és a mackó lehuppantak róla. A 
keresztszemes hímzéssel díszített párna szépen visszaugrott a helyére, a mackó is így tett,
a lovacska azonban a földön, az asztalon és a polcokon folytatta az ugrándozást. Közben
viszont megindult a takarítás. A seprű kezdte, szépen mindenhol fesöpört, a lapát a
segítségére jött, rákerült a por, amit beöntött a kemencébe. A bádogvödörbe a zománcos
kannából víz került, belemártózott a törlőkendő, kicsavarta magát, hogy az összes
üres polcot végigtörölgesse, de a lovacska minduntalan útban volt, hol itt ugrándozott,
hol ott, egyik helyről a másikra, mígnem a törlőkendő megunta és a vödörből jól 
lelocsolta. A lovacska megrázta magát, hogy leperegjenek róla a vízcseppek, aztán 
a törlőkendő mutatott neki egy helyet, ami már le volt törölgetve, hogy oda üljön fel. 
Szófogadóan elhelyezkedett és mostmár csak nézegetett, hogy halad a takarítás. Nem sok 
volt már hátra, a felmosás következett. A felmosórongy hamar elvégezte, mivel nem volt 
az útjában senki. Az ajtó kitárult, hogy a friss levegő gyorsan mindenhol felszárítson, 
majd kis idő múlva bezáródott. A lovacska átugrált az ágyra, a mackó mellé, kinyújtóztatta 
a lábait, el is aludt nyomban, mert kifáradt a nagy ugrándozásban. A petróleumlámpába 
ezúttal senki nem gyújtotta meg a lángot, a szobában sötét volt, mivel már kinnt is 
esteledett. Miska róka hiába várta vacsorára a konzervet, kénytelen volt pockokra vadászni, 
mint azelőtt. A fák ágai egymásra hajoltak, az ösvényen egy őz szaladt keresztül, a patakhoz
tartott, ahol inni szokott. Valahol a faluban kutyák vonyítottak a teliholdra, ami 
megvilágította a háztetőket és azokon némi csillámport fújt szét a szél.

Tímea Browniecap, amatőr meseíró

Üdvözlök minden kedves olvasót az oldalamon, ahol a meséimet lehet megtalálni. Anyukaként nagyon sokat olvastam a gyerekeimnek, amíg kicsik voltak, már felnőttek, de az olvasás szeretetét sikerült nekik átadnom. Fogadják szeretettel a történeteimet, melyeket 6-tól 10 éves gyermekeknek ajánlom.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!