Giminapló 2. rész

Giminapló 2. rész.

És kezdődik a második napom abban a rémálom intézetben. Tegnap anyát nagyon sokáig kérleltem, hogy hagy maradjak otthon ma, de hajthatatlan volt. Még a torokfájást is behazudtam neki, de hasztalan volt.       Reménykedtem benne, hogy talán ma már nem is emlékeznek a tegnap történtekre. Hát tévedtem. Ugyanis mikor a 9/C terem felé lépdeltem láttam, hogy mindenki felém fordul és össze-összesúgnak a hátam mögött. Irtóra zavart és most csak enyhén fogalmaztam. Nem értettem, hogy miért bámulnak meg ennyire. Azért bárkivel megesik, hogy kiönt egy kis levest, ettől még nem kell megbámulni. Aztán hamarosan megértettem, hogy minek is köszönhetem ezt a nagy "figyelmet".
-Mir, állj meg légysz! Mutatni szeretnék valamit!
Ezt Gina mondta, aki rögtön elém jött amint beléptem a terembe. Na most bezzeg figyel rám. 
-Mit akarsz?-mordultam rá egy kicsit durván, mert még mindig haragudtam rá, hogy a "csini csajok" mellé állt és úgy elbánt velem tegnap. 
-Láttad már az új videót a youtube-on és a tiktokon?-azzal az orrom elé dukta a telóját. És valóban, valaki lefilmezte ahogy elbotlok, a felsőbb évfolyamos fiú nyakába zúdítom a levest és én is jól elnyalok a padlón. A videó azzal zárult, hogy bőgve rohanok ki az ebédlőből. És a videót vagy hatszázan látták már és vagy ötszáz lájkot kapott! 
-Ez nem lehet igaz!-vörösödtem el.-Mégis ki rakta ezt fel?!
-Fogalmam sincs. Valami "Gengszterarc" vagy ki. De most nem ez a lényeg, hanem, hogy már az egész suli látta a videót. Híres vagy Mir!
Ekkor dühösen fordultam Gina felé, ugyanis most lett elegem.
-És szerinted ennek örüljek?! Én csak észrevétlen akartam maradni, erre tessék. Az egész gimi rajtam röhög, és ez részben a te hibád! Hagyj békén Georgina, többet nem vagyok hajlandó veled beszéni! Menj vissza az újdonsült, divatmániás barátnőidhez. Én próbáltam beilleszkedni, de nem ment. De te segíthettél volna, de nem tetted, sőt csak hátráltattál. Most pedig jobb, ha megyek. Szia!

Azzal ledobtam a táskámat az asztalom lábához, leráncigáltam magamról a kabátom és már kint is voltam a folyosón. Nem bírtam tovább maradni a bámuló, sugdolózó osztálytársaim és főképp nem az áruló Georgina közelében. 
Persze a folyosón se volt sokkal jobb a helyzet. Ott is csak bámészkodó fejeket láttam. 
-Szia Leveses Lány, ma mi lesz az ebéd? Paradicsomleves?-vihogott az egyik felsőbb évfolyamos.
-Az, csak ki ne öntse, mert akkor semmi sem.-vágta rá a barátnője és az egész folyosó vihogásban tört ki.
-Hagyjatok már békén, jó?-mondtam sírós hangon.
Ekkor elkezdtek "húúú"-zni. Végre odaértem a mosdóhoz és gyorsan benyitottam. Odabent két osztálytársam volt Kitti és, ha jól emlékszem Kati. Ők, amint beléptem abbahagyták a súgdolózást. Egy darabik farkasszemet néztünk hárman, aztán benyitottam a legközelebbi fülkébe és magamra zártam az ajtót. 
-Ez a Leveses Lány volt,nem?-hallottam Kati mélyebb hangját.

-De igen. Ő az osztálytársunk is egyben, ugye?
-Tényleg, aki az első padban ül! Na mindegy, menjünk. Amúgy melyik ecset is kell rajzra? A 10-es vagy a 6-os?

A választ már nem hallottam, ugyanis záródott az ajtó. Végre egyedül voltam és nyugodtan tudtam bőgni. De egy könnycsepp sem jött most ki a szememből. „Leveses Lány”. Ez lett az új nevem. És hála annak a Gengszterarc-nak vagy kinek, most már nem csak azok tudnak a leveses incidensről, akik akkor az ebédlőben voltak, hanem az egész suli. Sőt, az egész ország!
Amíg a WC-n ülve a helyzetemen gondolkodtam, hirtelen kopogtatás hallatsztott a mosdó ajtója felől.
-Hé, Leveses Lány, odabent vagy? Azonnal gyere ki, beszédem van veled!
Ismerős volt a hang, csak hirtelen nem tudtam honnan.
-Ki az és mit akar?-szóltam ki.
-Gyere ki és megtudod! De igyekezz már!
Elég dühösnek és követelőzőnek tűnt a fiú a hangjából ítélve, így kimentem.
Ha majd elkezd gúnyolni, majd elmegyek.
Mikor kiléptem a mosdóból, azzal a fiúval találtam szembe magam, akinek tegnap a nyakába öntöttem a levest. Iszonyú dühösnek látszott.
-Na ide figyelj! Nem tűröm, hogy a nyakamba öntögetnek leveseket és eláztatják az új felsőmet!
-Nézd sajnálom, gondolhatod, hogy nem volt szándékos.-mondtam egy kissé félve.
Közben egy szép kis csapat gyűlt körénk, akik kíváncsiak voltak a műsorra. Sokan még a telefonjukat is elővették videózni.
-Tűnjetek innen, gyerünk!-ordított rá a tömegre a fiú. Sokan félhetnek tőle, ugyanis egytől- egyig arréb mentek.
Én is megpróbáltam addig elmenekülni, amíg a fiú a tömeggel foglalkozott, de sajnos nem sikerült, ugyanis a fiú a karomnál fogva rántott vissza.
-Még nem fejeztem be! A folt szépen beleivódott a felsőmbe, így hordhatatlanná vált. Most azonnal szépen kifizeted! Egy húszast kérek.
Én előkotortam a pénztárcámat és a fiú kezébe nyomtam egy húszforintost csak a hecc kedvéért. Hát senki nem nevetett, sőt a fiú csak még idegesebb lett.
-Ez valami vicc?-dobta a fejemnek a húszforintost.-Húszezerre gondoltam, te idióta!
-De nekem nincs annyi pénzem.-mondtam ijedten.
-Hát pedig fizetni fogsz! Különben pokollá teszem itt az életed.
-Hát az már így is az.-mondtam magamban.
-Két hetet kapsz, különben feljelentelek magántulajdon megrongálásáért. Fél év jár érte a kiskorúak börtönében csak úgy mondom. Az apám ügyvéd, szóval simán elintézzük, hogy bekerülj. Ja, és ezt nem fenyegetésből mondom, tényleg megteszem. Várom a pénzem, na csá!

Azzal a fiú elégedetten elment a haverjaival én meg ott maradtam totál tanácstalanul a folyosó közepén. Hát lehetne ennél kuszább az életem? Nem elég, hogy én lettem a suli Leveses Lánya, de még pénzt is követelnek tőlem. Erről a fiúról tényleg el tudom képzelni, hogy beváltja a fenyegetését. Ki kell találnom, hogy hogyan szerezzek pénzt.
Aztán becsöngettek az első órára. Mindenki a terme felé rohant én meg egyre csak a pénzszerzésen törtem a fejem. Aztán elhaladtam két lány mellett, akik épp a büféi ellátást tárgyalták ki.
-Szörnyűek ezek az árak, hogy lerabolják az embert.
-Ja, meg mindig ez a tömeg. Most sem tudtam bejutni a büfébe.
Ekkor hirtelen egy nagyszerű ötlet jutott az eszembe. Már tudom, hogy keressem meg a fiú felsőjére a pénzt!