Göncöl új otthona.
Göncöl egy vidám fekete kutyus volt, aki egy kutyapanzióba lakott. Szertett itt élni, hiszen volt saját fekhelye, mindennap kapott enni, és több kutyus is lakott vele, ezért volt kivel játszani. Eszti is sokszor meglátogatta, és a többi kutyával együtt elvitte kirándulni. Eszti egy kutyamenhelyről hozta ide Göncölt, ahol nem érezte jól magát. Sokat bántották, megették az ennivalóját, így sokszor éhes maradt. Most sokkal jobban helyen volt, és Eszti azt is megígérte, hogy kap saját gazdit. Nem sokára eljön valaki, aki hazaviszi magával és nagyon, de nagyon fogja szeretni.
A kutyus napja ugyanúgy kezdődött, mint az összes többi. Felkelt, rohangált a többiekkel az udvaron, és amikor elfáradt, lepihent a kosarában. Egyszer csak megjött Eszti. Minden kutyust üdvözölt, és külön-külön meg simogatta őket. Aztán Göncölhöz ment. A kutyus azt hitte, hogy kirándulni mennek, de a lány valami nagy meglepetést tartogatott a számára.
- Képzeld – kezdte Eszti -, valaki szeretne hazavinni. Délután eljönnek, és ha te is szeretnéd, akkor ők lehetnek a gazdáid.
Göncölnek nagyot dobbant a szíve. Alig bírta kivárni a délutánt. El se akarta hinni, hogy tényleg őt akarjak, csak miatta jönnek ide. Figyelt minden autót, mai elhajtott a panzió előtt, hátha valamelyik megáll. Késő délután volt már, amikor egy nagy kék kocsi leparkolt a panzió előtt. Göncöl izgatottan figyelte, ahogy egy férfi és egy nő kiszáll az autóból. De nem a panzió felé indultak, hanem az úttest felé. A kutyus elszomorodott, biztos nem ők jöttek érte. De a pár nem ment el, csak az autó csomagtartójáig, ahonnan két kutyus ugrott elő, így indultak a panzióhoz. Göncöl hangos ugatással és heves farok csóválással üdvözölte őket. A zajra Eszti is kijött.
- Nézd – mondta Göncölnek -, ők azok. Ha a kutyusokkal is összebarátkozol, hazavisznek, és ők lesznek a családod.
Eszti beengedte Ancsát és Ádit, ők pedig a lecsatolták a kutyusaik pórázát. Félix, a kis sheltie egyből Göncölhöz szaladt, és jól körbe szimatolta. Izzi, a beaglelány nem volt annyira lelkes, mint a másik kutyus, de ő is barátságos volt. A fekete kutyus először moccanni se mert, nehogy megijessze a kutyusokat, aztán Félix annyira játszani akart vele, hogy futásnak eredt. Amikor már jól kiugrálták magukat, Ádi megkérdezte a kutyáit.
- Na, mit szóltok?
- Hazajöhet velünk – lelkendezett Félix. Izzi csak bólintott, és elindult a kert hátsó része felé kicsit szimatolni.
- És te Göncöl? – hajolt le a fekete kutyushoz Ancsa, és kinyújtotta felé a kezét. – Te is szeretnél velünk jönni?
Göncöl odamerészkedett Ancsához, és megszagolta a kezét. Virsli és szappan illata volt. A kutyus nekidörgölőzött a lány kezének, aki erre kedvesen simogatni kezdte.
- Igen – mondta halkan a kutyus -, szeretnék.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Kőszegi-Arbeiter Anita hivatalos szerző
Kőszegi-Arbeiter Anita vagyok, két kislány boldog édesanyja, másodsorban meseíró, aki imád olvasni és történeteket kitalálni. Kezdetben fantasy és thriller novellákat írtam, aztán Csenge lányom elérte azt a kort, amikor a mesék akkor a legizgalmasabbak, ha ő is a részese lehet. Így hát együtt, kettőnk fantáziájának segítségével alkotunk meg új világot, ami tele van csodával és varázslattal. Minden este egy...