Gyereknapi történet

Gyereknapi történet.

            A tavaszi szél lágyan fújdogált, a kis kertben a gyümölcsfák ágain zöldelltek a levelek, és színes virágok tarkították a környéket. A kisfiú és a kislány várat építettek a homokozóban.

            – Megjöttem! – hallották Apa hangját, és elé szaladtak a kapuhoz. Boldogan vették tudomásul, hogy végre itthon van. Bementek együtt a konyhába, ahol Anya a vacsorát készítette.

– Holnap ugye korán elindulunk a Vidámparkba? – nézett a kislány várakozóan az anyukájára.

– Majd Apa elvisz benneteket, nekem be kell mennem dolgozni – felelte sajnálkozva Anya.

– Éppen azt szerettem volna mondani nektek, hogy holnap ügyelek! Nem tudlak elvinni benneteket én sem! – közölte Apa. – De majd bepótoljuk! – ígérte bíztatóan.

– Holnap vasárnap, és gyereknap! Hogy lehet, hogy mind a ketten dolgoztok? – háborodott fel a kislány.

– Nem tudjuk másképp teljesíteni a határidőt! – magyarázta Anya. – Értitek? Nem lesz kész a cég a munkával, ha vasárnap nem dolgozom! – tette hozzá.

– Nálunk megbetegedett az egyik kollegám, és helyettesítenem kell – szólt Apa.

A gyerekek elkeseredve vonultak be a szobájukba. Biztos eljön hozzájuk mind a két nagymamájuk holnap, de a többieket állatkertbe, vidámparkba, fagyizni viszik a szüleik, ők pedig itthon maradnak. Nem mentek ki a vacsorához sem, hiába kérlelte őket az anyukájuk és az apukájuk. Duzzogva feküdtek le, egy kicsit talán sírtak is, de aztán elaludtak. A hold betekintett az ablakon, és nagyon megsajnálta őket. Látta a könnyektől maszatos arcocskákat, és leküldött hozzájuk egy ezüstsugarat, hogy szépet álmodjanak. A holdsugár megcirógatta a gyerekek arcát, és erre az érintésre mindketten felébredtek.

– Nézd, itt táncol a fény a szobánkban! – mutatott középre a kislány.

– Vajon miért jött el hozzánk? – nézegette érdeklődve a kisfiú.

– Azért vagyok itt, hogy megvigasztaljalak! Kapaszkodjatok belém! Elrepítelek benneteket egy távoli bolygóra, ahol csak gyerekek vannak! – suttogta az öreg hold.

– Mit lehet ott csinálni? – érdeklődött a kislány.

– Enni, inni, játszani! Rengeteg játék, és sok finomság vár! Azt választasz, amit csak szeretnél! – felelte az öreg hold. A gyerekek kiugrottak az ágyból, és úgy, ahogy voltak, pizsamában, mezítláb belekapaszkodtak a holdsugárba, és az már repítette is őket a csillagok között egy ismeretlen bolygó felé.

– Megérkeztünk! – jelezte az öreg hold, amikor egy színes gömb mellett megállt. – Lépjetek be az ajtón! –folytatta, és erre a két gyerek elengedte a sugarat, és elindult. Csodás világ tárult eléjük. Az asztalokon csokoládé szökőkutak, édes gyümölcsök és szörpök, soha el nem olvadó fagylaltok álltak. Távolabb rengeteg játék, kisautók, babák, legók, vonatok várták őket. Sok-sok kisgyerek nevetgélt, a kacajuk betöltötte az egész bolygót. A kislány és a kisfiú önfeledten játszottak, amikor megéheztek minden finomságot megkóstoltak. Egy óvatlan pillanatban azonban a kislány letekintett a Földre. Csodálkozott, hogy éppen a saját házukat látja, egészen közelről, de örült is, hiszen először a kedvenc babáját vette észre, amint szomorúan üldögél a polcon.

– Elfelejtettem elhozni magammal! – mutatott rá, amikor a testvére megjelent mellette.

– Én is otthon hagytam a tűzoltó autóm! Pedig azzal szeretek legjobban játszani! – szólt csendesen. Üldögéltek ketten a Gyerekek bolygójának szélén, és figyelték az otthonukat. Alig pirkadt még, amikor a nagymamák megérkeztek. Váltottak néhány szót a szülőkkel, majd Anya és Apa is elsiettek. Mind a kettejükön látszott, hogy szívesebben maradnának otthon, Apa visszafordult valamiért, bement a házba, megállt a gyerekszoba előtt, rátette a kezét a kilincsre, de nem nyitott be.

– Korán van még! Aludjanak csak nyugodtan a gyerekek! – gondolta, és tovább ment. Eltette a telefonját, majd elviharzott.

– Nézd, a nagyik azt várják, hogy felébredjünk! Ott ülnek a nappaliban és beszélgetnek! – mutatta a kisfiú.

– Arra gondolsz, amire én? – nézett rá a kislány. – Hogy jó volna velük lenni? – folytatta. A kisfiú lassan bólintott, és mindketten felálltak. Nagy egyetértésben a gyerekek bolygójának kapujához lépdeltek, ahol az öreg hold már elégedett mosollyal várta őket.

– Kapaszkodjatok meg jól a sugaramban! Hazaviszlek benneteket! – szólt megértően, és a testvérek pillanatok alatt az ágyukban találták magukat.

– Ébren vagyok! – kiáltott a kislány.

– Én is! – tette hozzá a kisfiú.

A két nagymama besietett a szobába, és leültek az ágy szélére. Szeretettel hallgatták, amint egymás szavába vágva meséltek a Gyerekek bolygójáról. A kislány magához vette a kedvenc babáját, a kisfiú a tűzoltó autóját, és úgy magyarázták, hogy olyan kedves játék, mint ezek, nem található sehol. Habos kakaót és mazsolás kalácsot reggeliztek, és játszottak egész nap a kertben. Amikor a szüleik délután hazaértek, Apa így szólt:

– Gyertek, indulunk a Vidámparkba! Gyereknapon sokáig nyitva áll!

Amilyen gyorsan tudtak, átöltöztek, és még idejében odaértek. Szinte minden játékot kipróbáltak, legjobban a hullámvasút és az óriáskerék tetszett nekik. Az öreg hold bölcsen bólogatott, amikor meglátta őket.

– A gyerekek akkor a legboldogabbak, ha a szüleikkel együtt lehetnek! – gondolta.

            Este, amikor fáradtan lefeküdtek, élményekkel telve aludtak el, és a holdfény simogatására sem ébredtek fel.