Mókus bébi megfázott (Mókuska V)

Mókus bébi megfázott (Mókuska V).

            Mikor Mókuska kinyitotta a szemét az ágyacskájában, azonnal a felkelő nap sugarainak beszűrődő fényét látta, mert a redőnyt nem húzta le teljesen az anyukája. Erős vágyat érzett, hogy rögtön felkelés után kiszaladjon az erdőbe, a fák közé, és ott ugrándozzon egy kört. A napocska csalogatóan csiklandozta a fülét.

– Megyek ki, mindjárt itt leszek! – kiáltotta, és már híre–hamva sem maradt, úgy eltűnt az odúból.

Karcsú, kecses kis mókusteste hajlékonyan igazodott a lombosodó fák barna törzséhez, úgy szaladgált le-fel rajtuk, mintha versenyezne valakivel. Mikor úgy tartotta kedve, egy-egy ágon végigment, egészen a keskeny gallyakig, azokon pedig le-fel hintázott. Néha meg-megállt, kémlelte a környéket, megnézte, nyíltak-e ki mára újabb vadvirágok. Ezeket könnyen észrevette, hiszen különböző színekben pompáztak. Egyiken sárga szirmokat, másikon kékeket látott. Nagyon szép, kacskaringós farkincájával ügyesen lavírozott a hatalmas tölgyek, akácok és fenyők között. Szabadnak és gondtalannak érezte magát. A tiszta levegőből mélyeket szippantott, közben hegyezte két kis fülét, hallgatta a csiripelő madarakat. Mikor körbe ugrálta az otthonukat, felfrissülve hazatért.

Otthon Mókus mama gondterhelten állt Mókus bébi kiságya mellett. A kicsi alig kapott levegőt, zihálva lélegzett, valószínűleg a torka is fájt, mert sírdogált.

– El kell vinnem Mókus bébit a doktor bácsihoz! – szólt Mókus mama Mókus papához, aki épp akkor indult élelemért. Mókus papa visszalépett az ajtóból és rátette a kezét kicsi fia homlokára.

– Igen, lehet, hogy lázas is. Hozok lázcsillapítót, és beadom – mondta.

– Segítsek elvinni a kicsit? – kérdezte miután beadta a gyógyszert.

– Menj csak el eleségért, mi Mókuskával elvisszük Mókus bébit – válaszolt Mókus mama.

Azzal elővette a mókus hordozó kendőt, Mókuska segített rákötni, beletette a picit, és már indultak is.

A rendelőben szerencsére nem várt senki, így azonnal bemehettek a doktor bácsihoz. A kedves, nagytudású orvos megnyugtatóan rájuk mosolygott, majd megkérdezte a tünetekről Mókus mamát és alaposan megvizsgálta a kis beteget. Kisvártatva azt mondta:

– Írok fel receptre kanalas orvosságot, ezt kell beszedni és néhány nap múlva kutya baja sem lesz a kicsinek, elmúlik a torokgyulladás, megszűnik a láz.

Megköszönték a segítséget, sietve távoztak.

–  Irány a gyógyszertár! – mondta Mókus mama.

–  Kiváltom én a receptet! – ajánlotta fel Mókuska.

A mamája kicsit aggódva, de beleegyezett, mert szerette volna minél hamarabb ágyba fektetni a bébit.

Mókuska nagy ugrásokkal tovaillant, nem is kellett sokáig sorban állnia a gyógyszertárban, így hamar elindult hazafelé az orvossággal. Út közben Őzike azonban megállította.

– Mi az az üveg a kezedben? Gyere, hozd ide, szeretném megnézni!

– Sietek, nem lehet – felelt Mókuska.

– Ó, csak egy pillanatra kérte Őzike.

Mókuska nem tudta a kérést megtagadni, leszaladt a fáról Őzikéhez, odaadta neki a gyógyszert, ő meg se szó, se beszéd kinyitotta az üveget és belekortyolt. Finom málna íze volt, ezért bőszen tovább kortyolgatta.

– Jaj, jaj, nem szabad, ez nem a tiéd, doktor bácsi írta fel torokgyulladásra a testvéremnek– kiáltotta panaszosan Mókuska.

Szerencsére Mókus papa éppen akkor jött hazafelé a beszerző körútjáról.  Mikor meghallotta mi történt, elvette az üveget, látta, hogy nem sok hiányzik belőle, de azért azonnal szólt Mókus tündérnek, aki elszállt a doktor bácsiért, elmondta kivel, hol és mi történt, mire az orvos szirénázó mentőautóval elindult.

Mire megérkezett, Őzike és Mókus papa már megbeszélték, hogy kíváncsiságból kóstolgatni ismeretlen italokat nem jó ötlet, hiszen nagyon rosszul járhatunk.

A doktor bácsi látva, hogy mekkora adag hiányzik a gyógyszerből, figyelembe vett minden körülményt, például azt, hogy Mókus bébinek kis testsúlya miatt erősen hígított orvosságot írt föl, végül úgy döntött, nem kell kórházba vinni kíváncsi Őzikét.

Az eset azonban elgondolkodtatta az állatkákat. Közben megérkeztek Őzike szülei, hazavitték a gyereküket. Otthon aztán pontról pontra kitárgyalták az esetet.

Mókus papa újabb receptet kapott, amit hamar kiváltott, hogy Mókus bébi az előírt adagokat beszedhesse.

A mókus család is megbeszélte otthon a történteket, remélték, hogy többé nem fordul elő hasonló.

            Mókuska estefelé kiült az odú elé. Most nem volt kedve ugrándozni. A zöldellő fák lombjai közül egyszer csak Mókus tündér szárnysuhogását hallotta. A tündérke odatelepedett mellé. Nagysokára kezdett el beszélni:

– Tudom, hogy bánt a lelkiismeret. Ne szomorkodj. Mindenki követ el hibát, az a fontos, hogy tanuljon belőle. Szerencsére nem esett senkinek sem baja. Tudom, hogy legközelebb nem adod ki a kezedből az orvosságot és Őzike sem kér erre. Menj aludni kicsi mókus! – azzal huss, elszállt.

Mókuska bement a szobájába, már várta a vetett ágyikó. Jól betakarózott és kisvártatva mély álomba merült.