Gyerekszemmel /igaz történet/

Gyerekszemmel /igaz történet/.

Engedd meg, hogy elmeséljem gyerekkori “vágós” emlékemet, emlékeimet, mert évente kétszer volt.
Hajnalban a sürgés-forgás zajára ébredtem, és hogy valahogy sokan vannak az udvaron.
Édesanyám, már javában tüzelt a mindenes szobában, és a legnagyobb piros fazékban forrt a víz. Kávé illat, és pálinka illat szűrődött be ahol aludtam.
Nem keltettek soha, mert magunktól keltünk, és nagy mosollyal az arcunkon mentünk is dolgunkra.
Apám mikor meglátott mindig csak annyit mondott—lyány gyere itt a füle….és már vágta is nyújtotta is felém, amit azóta is nagyon szeretek. Perzselték a disznót szalmával, később gáz perzselővel, és annak az illata olyan csodálatos volt, amit soha nem lehet elfelejteni.
Aztán csak kértek egyre, hogy hozzak vizet vödrökbe, és öblítsem az apám kezét, és hozzam a nagy tálat, ennek annak amannak…egyre csak jártam ki-be mire 8 körül már lassítottak kint az emberek.
Reggelire nálunk mindig frissen sült szalonna volt a frissen vágott disznóból…Isteni illattal és ízzel, mellé friss kenyér, ami kerek volt és nagyon nagy…tea, sok-sok tea, és aki kért annak ecetes uborka vagy retek…tudjátok az a nagy fekete amit el lehet tenni télire a pincébe..aztán kis pihenő után újra kezdődött minden.
Férfiak kint nők bent vagy az előtérben.
Édesanyám ment a nagy vájlinggal, ami egy óriási tálat jelent két füllel, és kérte apámat hogy adogasson neki innen is meg onnan is abból a szépséges husokból amik már fent feküdtek egy szétnyitott asztalon. Békésen beszélgetve szedegette apám a Toroskáposztának való húsokat ami az ebéd lesz.
Más asszonyok nagy üstbe hordták a vizet, és készítették amit abálni kell…máj, fej, vese, nyelv, szív, tüdő, fodorháj, stb..megint más asszonyok hátramentek, hogy a belet tisztitsák. Általában mamám volt egyik szomszédasszonnyal, és tesóm volt a csatlósuk. Szaladtunk mindig fujni a belet, és boldogok voltunk ha sikerült.
Sült odabent a fokhagymás hús, jó sok zsirral a tetején, és mikor már puhult, raktuk rá nagy marékkal a savanyú káposztát amit csak úgy kifacsartunk a saját hordónkból. keverte anyám a nagy fakanállal, százszor is tán, hogy finom legyen, és meg is lett az eredménye. Isteni semmihez sem fogható TOROSKÁPOSZTÁT tudott készíteni. Nekem soha nem lesz olyan sajnos.
Az emberek már odakint végeztek, s már sózzák amit el kell tenni a nagy teknőbe, és későbbre füstölni, már majdnem kész az abált sokmindenség., de közben ebéd, vagyis általában 11-kor kell enni, mert hosszú még a nap.
Pirosló ragyogós zsír sok-sok káposzta, és nagy darab sült húsok vannak mindenki tányérján. Csorog a zsír az államon, kenyérrel törlöm. Nevetnek rajtam, és én is nevetek.
Aztán egy-két pohár bor, vagy sör, ki-ki mit fogyaszt. Újra kávé illat, majd csendesség.
Már szedik az üstből a belszervet, és teszi bele édesanyám a rizst mert azt fogja előfőzni a hurkához. Sógor szedi le a húst a csontokról, és gyűjti egy nagy kupacba amiből nem sokára a kolbász lesz.
Apám már kezdi rakni sorba azokat a dolgokat ami a” profit”—ez húsvétra, ez füstölni, ez sózni, ez csepegni..stb.stb
A hurkába valók összevannak darabolva, és készen állnak a darálásra, már az asztalon az óriási hurkatöltő ami úgy néz ki mint egy ágyú…nagyon ötletes, és én fogom a belet ráhúzni a dudura…már jönnek is, és darálják, és egy sor darált belszerv egy sor rizs, egy sor fűszer, újra és ujra…kóstoló de mindenkinek ám..finom nagyon számomra a legfinomabb étel..azóta is imádom. Nos kezdődik a töltés…forr a víz, kész az első, második, harmadik…egy asszony oda áll, és rakja a vízbe, őrzi vigyázó szemekkel..nem megy el onnan, ő apám húga…nagyon ügyes, és főleg nagyon jó kedvű teremtés…mondja is—Na kié az első szál????????? aztán apróra gurigázza, és mindenki kap belőle. Szépen mozgatja a vízben, aztán szedi ki szűrővel, fakanállal..rakja sorba a nyújtó táblára..egyre csak rakja..ott vagyok figyelek hol itt hol ott segítek, most például már a véres edényt viszem elmosni.
Hurka kés,z jön a kolbásztöltés, de az már az emberek dolga. Az első egy-két szálat megfőzzük az üstben…aztán sütjük, és mellé még sok-sok hurkát sütünk, és hozzuk a sok ecetes uborkát, kenyeret, mustárt, tormát.
Édesanyám már tányérokra rak mindenből, és szépen lefedve, küldi velem a szomszédba, oda ahonnan nem jött senki, vagy csak a disznó fogásán voltak ott., és oda, aki jó barátnak számított, és oda, aki tojást adott a fánkhoz, és oda aki engedte hogy leegyük a cseresznyét a fájáról, és oda aki kölcsön adta a szekeret meg a lovat mikor kellett…szóval az egész utcának.
Soha nem voltak irigyek, soha nem hallottam, hogy oda nem kell. Annyira tudták, hogy ki milyen és mindig egyezett a véleményük.
Kolbász megtöltve közben, és nagyanyám már szépen sorba rakta az elmosott edényeket, amiket majd haza kell vinni egy-két falat kóstolóval.
A nagy asztal lemosva, tányér pohár kenyér savanyú rajta…édesanyám mosolyogva hozza a nagy tepsü hurkát, és a másik tepsű kolbászt…még nagyon forró, de szépen szeleteli kis csinosakra, és rakja egymás tetejére, szépen, míg tele lesz a tálca…és aztán kedvesen kínál, —tessenek csak enni mindenkinek, nagyon finom lett!
Testvéreim, és a szomszéd gyerekek, már nem nagyon időztünk a felnőttekkel, fogtunk egy kolbászt, és már mentünk is.
Soha vissza nem térő élmény volt, ami végig kíséri egész életemet. Rendszeresen készítek hurkát, idehaza…van fotóm is róla nem is egy, és toroskáposztát is évente 4-5-ször, de soha nem lesz olyan, mint jó anyámé volt.
Kolbászt kihordják még csöpögni, befedik a lesózott szalonna és sódar kupacot, mamám kiszedi a tepertőt, ami közben kisült, elteszik a hájat száradni, lemossák a raklapot az udvaron stb.stb.
Már nem rakjuk el az asztalról a még ott lévő dolgokat, hanem inkább még kerül egy kis fánk és diós kifli is hozzá.
Beszélgetnek, csipegetnek…boroznak, és csuda jó a hangulat.
Valaki el kezd énekelni, amit aztán az asszonyok folytatnak..és egy újabb nóta, amit már nagymamám énekel nagyon szép hangon.
Feláll apám, meg fogja anyámat, és azt mondja–Marikám elfáradtál? gyere ide na egy táncra…és egyet kettőt táncolnak, vagy csak úgy tesznek, apám inkább erőszakos, ő már spicces, anyám nem iszik soha nem is ivott ezért ő megfontoltabb. Egyik-másik szomszéd hazamegy begyújtani, majd visszajön.
Van még egy kis saját bor, és pálinka is akad erre a disznóvágásra szánták, hát meg kell inni.
Mindjárt éjfél, már elcsendesedtünk, a férfiak még a régi disznóvágásokról mesélnek, amit legény korukban átéltek..nevetnek nagyokat.
Mamám nálunk alszik, hiszen holnap templomba megy, és előtte még ebédel egy kis orjalevest, reszelt tésztával, sok-sok zöldséggel. aztán mise után már nem jön vissza, mert messze van a tanya ahol lakik, és no meg el is fáradt igazán.
Csönd van. Már csak az előszobában ég a villany ahol apám anyám a zománcos lavórban mosakodnak.
Csendben. Boldogok. Akkor s ott boldogok voltak, mert sikerült egy nagy disznót vágni amiből nagyon szépen lehet gazdálkodni egész télen, s még húsvétkor is.
Hús van, krumpli van, tojás van, tyúkok, kacsa van, nyúl, és postagalamb is. Liszt egy egész zsákkal, hagyma zöldség a pincében. Több féle gyümölcs befőtt, és a sok vegyes vágott, a bor a hordóban, a pálinka az eperből s szilvából már a fonott üvegben, tej van a szomszédban, dió volt a fán, a mákot ki kell verni,,,és JÖHET A KARÁCSONY.