Kép forrása: jelöltem sárga szivecskével a fotón a tanárnánimet, és jómagamat. köszönöm a figyelmet üdv:Mária
Szappan szagú tanárnénim.
Szappan szagú tanárnénim.
Az ötödik osztály évnyitóján fedeztem fel, az új tanárnénit és tanárbácsit, mert ők szinte virítottak a megszokott tanári kar között, mert mindketten nagyon szépek, és csinosak voltak.
Azt mondták, hogy messziről költöztek ide ebbe a kis faluba, és a tanító bácsi biológiát, felesége nyelvtant és irodalmat fog tanítani.
Az öröm amit éreztem leírhatatlan volt számomra, mert nem tudtam érvényesülni előző éveimben, énekhangom nem volt, gyakorlati órán nem horgoltam, nem hímeztem, inkább a gazdasági kertben voltam a fiúkkal.
Az új tanító nénit többször is láttam a folyosón elmenni, és csodáltam egyenes tartását, kedves köszönését.
Felemelt fejjel járt, amit még megtetézett egy fejtetőn kontyba fogott hajzuhatag. Szép dús sötétszőke haja volt, és sehol egy kilógó hajszál, szinte makulátlan volt mindene. És amerre járt szappan illatot hagyott maga mögött.
Úgy néztem fel rá mint Káin az Istenre, és minden percben vártam hátha szól hozzám valamit. Bármit, csak vegyen észre, hogy reggel 22-szer fésültem át a hajamat, és alaposan mosakodtam, és a házi az volt a hab a tortán, mert olyan de olyan szép cirádás betükkel írtam, mint senki más az osztályban.
Példaképem lett a szappan szagú tanárnéni, kinek lestem minden mozdulatát, kérdéseire én nyújtottam a legmagasabbra a kezem.
Egy nap dolgozatot diktált, j, és ly, szavakkal, és míg mi írtunk, Ő lassan járkált a sorok között, aztán megállt mellettem, és kezét a fejemre tette, majd halkan azt mondta:--a nagyszünetben átmész a boltba, és elhozod nekem ami a papírra van írva jó?
Igenis--válaszoltam gyorsan, és nagyot sóhajtva arra gondoltam, hogy de szeretnék én is egyszer ilyen szappan szagú lenni.
Kicsengettek, és én rohantam a boltba a papírral. Olga néni küldött? Csak bólintottam, s mutattam a papírt. Láttam, valami fehér apró dolgot rak egy barna papírzacskóba.
Na tessék itt van viheted.
Aztán szét ne szóródjon az utcán--szólt még utánam.
Már mindenki bent volt a teremben mire visszaértem. Körülnéztem és senkit nem láttam. Gondoltam megnézem mi is lehet az amit kapott.
Hmmm...fehér, fura szaggal, és az alakja is nagyon fura...megnyálaztam az ujjam hegyét, és beledugtam a érdekes dolog közepébe.
Megnyaltam. Förtelmesen rossz volt az íze.
Hirtelen megilyedtem, lehet méreg? vagy mosószer? vagy a padló közé kell szórni hangyák ellen?
Elkapott a sírás, aztán úgy zokogtam, hogy bent meghallotta a szappan illatú tanárnénim.
Mi történt?--kérdezte
Tanító néni ne tessék haragudni, de én meg fogok halni--mondtam elcsukló hangon. Megkóstoltam ami a zacskóban volt, és lecsúszott, és nem tudtam kiköpni.
Én csak kiváncsi voltam, mert soha nem láttam még ilyet, és bocsánat, de tessék engem megbüntetni, akárhogyan nem bánom, de én akkor is szeretni fogom magát, és mindent jól meg fogok tanulni.
Ejnye, te kis buta. Ne sírj már, és ne aggódj nem fogsz meghalni. Közben illatos kezével végigsimított.
Anyukád nem szokott kókuszreszeléket venni? Kókuszreszeléket?---kérdeztem. Mi nem ismerjük a kókuszreszeléket
Amit hoztál a kókuszkochához kell, na majd oda adom a receptet, és anyukád elkészíti nektek. De most aztán befelé, mert nagy zaj van a teremben.
Ahogy bementünk megfogta a kezem és az asztal elé álltunk. Figyelem---mondta hangosan. Most olyasmit mondok el nektek, amit soha nem szabad elfelejteni az életben!
Elmesélte a történetemet elejétől a végéig. Nem tűrte a kuncogást, sem a megjegyzéseket. hangosan tudatta minden osztálytársammal, hogy soha sehol nem szeretné meghallani, hogy e miatt bármi sérelem csúnya szó érjen. Mindenki megértette, az osztályban síri csönd honolt.
Utolsó mondata felém szólt.
Köszönöm, hogy elmondtad az igazat. Köszönöm, hogy őszinte voltál, és köszönöm, hogy megbíztál bennem, mert ehhez nagy bátorság kellett. Büszke vagyok rád.
A szívem a torkomban dobogott a boldogságtól. És Ő is biztosan szeret engem, mint én Őt--gondoltam.
Most is érzem ahogyan fogta a kezem, védelmezte minden lépésem. A kedvenc tanítónénim lett. Örökre. Senki nem tudta, úgy a helyesírást, ott akkor mint én.
És senki nem olvasott annyit, mint abban a négy évben én.
Van már szappanom,de olyan illatú mint az ÖVÉ volt, soha nem lesz.
Egész életemben meghatározó szerepet játszott, az én szappan szagú tanárnénim, aki szeretettel oktatott..
Sajnálom nagyon, hogy most sietnek a tanító nénik hazafelé, mert akkor reggeltől estig tanárok voltak.
Ezt a mesét írta: Szmolka Mária amatőr vers, és prózaíró/meseíró
Tisztelettel üdvözlöm Önöket! Szmolka Mária vagyok, 1961. 01. 15.-én születtem Tégláson. Gyerekkoromat Geszteréden egy kis faluban töltöttem, de házasság után visszaköltöztünk születési helyemre. Van három asszonylányom négy szépséges és okos unokám, férjem, és egy siketnéma halmozottam fogyatékos unokabátyám akinek én vagyok a gondnoka. /apja, anyja elhaltak/ és én megörököltem Nagyon szeretek írni, verset, prózát, emlékeim...