Barion Pixel

Gyurmába zárva


http://mocorgohaz.hu/

           
            Levi a földön ült, és kiborította a dobozból a sok gyurmát. Szerette nézni a színes rudakat, száguldoztak a fejében a gondolatok arról, hogy mit készítsen belőlük.
            Odakint sűrű cseppekben esett az eső. A nappali na...

Kép forrása: pixabay.com

           

            Levi a földön ült, és kiborította a dobozból a sok gyurmát. Szerette nézni a színes rudakat, száguldoztak a fejében a gondolatok arról, hogy mit készítsen belőlük.

            Odakint sűrű cseppekben esett az eső. A nappali nagy üvegablakán keresztül lehetett látni, ahogy a fűvel borított kis kert lassacskán teljesen felfrissül. A kisfiú kiválasztotta a barna rudat, lecsípett belőle egy darabot, és nyújtani kezdte, úgy, hogy közben pörgött-forgott a keze alatt. A testvére megállt mellette.

– Gilisztát csinálsz? – kérdezte.

– Nem, hanem kígyót! – válaszolt a kisfiú.

Esztike lekuporodott mellé.

– Én is szeretnék gyurmázni! – mondta.

A gyerekek megfelezték az összes rudacskát. A kislány először a pirosat vette magához. Nála is kígyó készült. Ujjaival szemet, szájat, orrot is nyomott a fejére. Egész jól nézett ki.

Levi barna és Eszti piros kígyója nem sokára ott feküdt a földön egymás mellett.

– Ez lesz az apukája! – mondta a kisfiú, miközben egy sárga rudat formázott, az előzőnél jóval hosszabbra.

– Ez pedig az anyukája! – szólt a kislány, és egy hosszú, kék kígyót sodort.

Azután készítettek még több kicsi és nagy, rövid és hosszú, lila, zöld, fekete és rózsaszínű állatot. Rövid időn belül mind ott sorakoztak egymás mellett.

Az esőcseppek közben szakadatlanul kopogtak a párkányon. Gyorsan, ritmusosan hangzott a cseppek éneke, andalító, és megnyugtató volt. A két kisgyerek lehasalt, úgy figyelte a színes kígyókat egymás mellett, közben a szemük gyakran tévedt a kiskertre, ahol már a piros és kék hintában állt a víz. Sűrű, sötét felhők borították az eget, de odabent a sok kis színes gyurmakígyócska vidáman feküdt a földön.

Eszti nagyot ásított. Mintha ez ragadós volna, úgy követte Levi ásítása az övét. Az élettelen állatkák nagyon kicsit mozgolódni kezdtek.

– Mindjárt elalszanak, akkor futhatunk egy kört! – szólt a kék gyurma, és a sárga bólintott erre.

A kicsi kígyócskák alig várták, hogy szüleik elinduljanak. Olyan sokáig voltak gyurmába zárva, hogy már várták a szabadságot. Hamarosan az anyjuk intett, hogy indulhatnak. A nappaliban a sok színes állatka körbe-körbe futkározott. Elöl az apjuk, őt követte az anyjuk, majd a kicsinyeik sorban utánuk. Mikor már kevésnek bizonyult a padló, feltekeredtek a fotelba, a kanapéra, sőt, a virágállványra is. Elég jól mutatott a piros, kék, sárga, barna és a többi szép szín a bútorokon, mégis, mikor anya belépett a szobába, teljesen elképedt.

– Jaj, nézd, a gyerekek hogy szétdobálták a gyurmát! – mondta Apának, aki jött utána az étkezőből. Apa rosszallóan megcsóválta a fejét, és lehajolt, hogy felemelje az alvó kisfiút. Ölbe vette, és lefektette. Anya a kislánnyal tette ugyanezt, majd mindketten a nappaliban kezdtek rendet rakni. A nagy és kicsi kígyóvá nyújtott színes gyurmák élettelenül, szerteszét szórva hevertek mindenfelé. A két felnőtt szépen egymás mellé rakta őket. Közben az eső elállt, és a felhők feloszlottak, és a felragyogott a nap. Mintha varázsütésre feléledt volna a kert! A madarak hangos csiripelése elfeledtette az előbb még ütemesen koppanó esőcseppek zaját.

A két gyerek megjelent a nappali ajtajában.

– Nem sokat aludtatok! – mosolygott Anya a két álmos szempár láttán.

A kislány odaszaladt a gyurma kígyócskákhoz.

– Nézzétek, milyen sokat csináltunk! – mutatta örömmel.

– Igen, láttuk. Legközelebb azért ne dobáljátok szét, ha lehet! Nekünk kellett összeszedni! – mondta Anya, majd kiment a szobából.

– Csitt, csitt, hallgass! Ne árulj el! Csak futottunk egy kört! – szólt egy suttogó hang a földről.

– Gyere Levi, játszunk még! – hívta a kislány a testvérét. A kisfiú odament, és akkor azt súgta neki.

– Beszélnek a gyurmák. Míg aludtunk, ők itt szaladgáltak, azt mondták.

Leguggoltak mind a ketten, de egy hang nem sok, annyit sem hallottak tovább.

            – Maradt még gyurma, csináljunk nekik házat és egy kis kertet! Ott aztán tekereghetnek! – mondta a kisfiú. Nekiálltak, ketten nagyon gyorsan kész lettek. Elképzelték, hogy mennyire örülni fognak a kicsi kígyók, mikor szaladgálhatnak a kertjükben, és már nem érzik magukat többé gyurmába zárva.  

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

PRÉMIUM Kovácsné Demeter Monika Iringó Prémium tag

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások