Kép forrása: kepguru.hu
Hanna tánca.
Már mozdul,
és libben.
Ahogy nyújtóz,
csak biccent.
Aztán fordul,
és spiccel.
Majd hajlik,
nem zizzen.
Még forog,
bár szisszen,
de elszáll,
teli hittel.
Majd lassul,
csak pilled.
A haja rá libben.
A válla leroggyan,
ahogy mellém leroskad.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Kora tavasztól késő őszig a legnagyobb feladat a kecskék őrzése volt. Nyáron meg aztán szinte egész napos feladatnak számított. Ilyenkor a mező terített asztalt kínált. Amerre a szem ellátott mehet...
Elolvasom
A szoba közepén állok ez már magában is álom a lábaim inognak, ahogy a súlyom ránehezül az izomra. Aztán egy hang szól valahol távol: Na gyere, gyere, na látod? Elindulok a hang felé nehezen, lassa...
Elolvasom
„Gyere játszani mama!” kiáltott Hanna a szobájából. Aztán elkezdte öltöztetni a babákat. Te leszel a babák anyukája én pedig az orvos. A szekrényből ruhák kerültek elő. Ezeket add a babákra! Szólt ...
Elolvasom
Az ősz a legkedvesebb évszakom. A nap bágyadtan süt, a színek sárgásak - barnásak. A levegő illata fűszeres. A termés beérett a fákon, a földeken. Így volt ez minden ősszel, gyerekkoromban is. A sz...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Bedőcs Magdolna amatőr meseíró
Nyugdíjas vagyok, két felnőtt gyermek édesanyja és két kislány nagymamája. Témáim a gyermekkoromat idézik, az ötvenes és hatvanas évek világából. Szeretném az akkori életformát megmutatni a családom és az olvasók számára. A meséim a "Mama igaz meséi" sorozat részei.