Hol vagy Mama? - Történet egy baromfiudvar életéből


http://mocorgohaz.hu/

Történt egyszer egy tavaszi napon, úgy húsvét tájékán, hogy a baromfiudvar lakói izgatottan várták kotlós mama csibéinek érkezését. A hatalmas állatsereg a tyúkól előtt gyűlt össze és nagy csendben várta, hogy a kiscsibék kikeljenek a tojásokból. Teljesen e...

Kép forrása: saját alkotás

Történt egyszer egy tavaszi napon, úgy húsvét tájékán, hogy a baromfiudvar lakói izgatottan várták kotlós mama csibéinek érkezését. A hatalmas állatsereg a tyúkól előtt gyűlt össze és nagy csendben várta, hogy a kiscsibék kikeljenek a tojásokból. Teljesen elfelejtkeztek, hogy a napokban várható kacsamama tojásainak kikelése is. 

Kacsamama tojásai aznap reggel nem izegtek-mozogtak, így kicsit magára hagyta a farakás tövébe rakott fészket, hogy ő is a tyúkól mellől izgulhassa végig a tyúktojások megrepedéseit a többi madárral. Éppen elszaladt, mikor az egyik tojás táncolni kezdett, először jobbra majd balra dőlt, majd megint jobbra, megint balra és rövidesen meg is repedt. A repedés mentén egy kacsaláb bújt ki, majd pár pillanattal később egy másik is. Ügyetlenül talpra állt és elindult egyenesen a farakás felé. Ment, ment magabiztosan előre, míg össze nem ütközött vele. Újból és újból elindult, egészen addig míg egy visszapattanás alkalmával a tojás még ép része is apró darabokra tört. A tojáshéjakból egy aprócska, pelyhestollú kiskacsa bújt elő. 

'Mama…', kiáltotta vidáman, de senkit sem látott maga körül. 
'Mama…', ismételte mégegyszer, de senki sem válaszolt.
'Mama… Mamma… Mammma…', hápogta kétségbeesetten, de reménytelenül hallgatott a csend. 
Szörnyű hápogásba kezdetet és várta, hogy valakit, a mamáját megpillant, de a hápogására senki sem válaszolt. Elhallgatott és csőrével szomorúan a földet kezdte túrni, mire meglátott egy földigilisztát. 

'Mammma!', kiáltott fel örömében, de a giliszta gyorsan befúrta magát a földbe. 
A kiskacsa gyorsan utánatúrt, de nem találta sehol sem.

'Hát hova tűntél? Miért szaladsz előlem?', kérdezte magában.
'Nem értek semmit', szomorodott el.
Ahogy ott üldögélt, zümmögésre lett figyelmes. Bogarak és legyek röpködtek a farakás felett. 

'Megszülettem, itt vagyok! Ki várt engem? Ti vagytok a mamám?', érdeklődött lelkesen, de a bogárkák nem válaszoltak.
'Én is tudok repülni?1',kezdett vad csapkodásba a szárnyaival, de nem tudott a bogarak közé emelkedni. 
'Értem, meg kell tanulnom! Csapkodok és zümmögök, épp úgy ahogy ti..! Várjatok, ne repüljetek olyan gyorsan..! Én is jövök, várjatok!', futott ki a farakás mögül. 
A nagy hangzavarra a tyúkól mellett csendben álló állatsereg is felfigyelt, köztük kacsamama is, aki sietve próbálta megnyugtatni gyermekét. 

'Kacsám..!', ölelte magához a kiskacsát. 
'Mama..!', szenderedett el a kiskacsa kacsamama szárnyai alatt.
A pillanatot a kakas kukorékolása törte meg. 

'Kukorikúúú! Megérkeztek, mind itt vannak!' terelte ki büszkén a frissen született kiscsibéket a tyúkólból.
A baromfiudvart hangosan csipogó bóbitás, szakállas, gattyás és kopasznyakú kiscsibék lepték el, akik immáron egy vidáman szökdécselő kiskacsa társaságában várták a többi kiskacsa megszületését. 

Bubenkó Andrea, örömíró, hobbiíró, mindennapi mesélő

Bár gyerekkorom óta időről-időre mindig megtalált a mesélés - néha az írás is - valamilyen formája, az első gyermekünk születése után írtam le az első mesém a férjem unszolására. Ezt persze aztán több is követte mindenféle, - kisfiamnak illetve kislányomnak szánt - valós és kevésbé valós mesebeli karakterrel. Azzal biztos nem mondok újat, hogy a mesék illetve a történetek kitalálásában jelenleg is sokat segít...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!