Hol vagy Mama? - Történet egy baromfiudvar életéből

Hol vagy Mama? - Történet egy baromfiudvar életéből.

Történt egyszer egy tavaszi napon, úgy húsvét tájékán, hogy a baromfiudvar lakói izgatottan várták Kotlós Mama csibéinek érkezését. A hatalmas állatsereg a tyúkól előtt gyűlt össze és nagy csendben várta, hogy a kiscsibék kikeljenek a tojásokból. Teljesen elfelejtkeztek, hogy a napokban várható Kacsamama tojásainak kikelése is. 

Kacsamama tojásai aznap reggel nem izegtek-mozogtak, így kicsit magára hagyta a farakás tövébe rakott fészket, hogy ő is a tyúkól mellől izgulhassa végig a tyúktojások megrepedéseit a többi madárral. Éppen elszaladt, mikor az egyik tojás táncolni kezdett, először jobbra majd balra dőlt, majd megint jobbra, megint balra és rövidesen meg is repedt. A repedés mentén egy kacsaláb bújt ki, majd pár pillanattal később egy másik is. Ügyetlenül talpra állt és elindult egyenesen a farakás felé. Ment, ment magabiztosan előre, míg össze nem ütközött vele. Újból és újból elindult, egészen addig míg egy visszapattanás alkalmával a tojás még ép része is apró darabokra tört. A tojáshéjakból egy aprócska, pelyhestollú kiskacsa bújt elő. 

- Mama…- kiáltotta vidáman, de senkit sem látott maga körül. 
- Mama…- ismételte még egyszer, de senki sem válaszolt.
- Mama… Mamma… Mammma…- hápogta kétségbeesetten, de reménytelenül hallgatott a csend. 
Szörnyű hápogásba kezdetet és várta, hogy valakit, a mamáját megpillant, de a hápogására senki sem válaszolt. Elhallgatott és csőrével szomorúan a földet kezdte túrni, mire meglátott egy földigilisztát. 

- Mammma! - kiáltott fel örömében, de a giliszta gyorsan befúrta magát a földbe. 
A kiskacsa gyorsan utána túrt, de nem találta sehol sem.

- Hát hova tűntél? Miért szaladsz előlem? - kérdezte magában.
- Nem értek semmit - szomorodott el.
Ahogy ott üldögélt, zümmögésre lett figyelmes. Bogarak és legyek röpködtek a farakás felett. 

- Megszülettem, itt vagyok! Ki várt engem? Ti vagytok a mamám? - érdeklődött lelkesen, de a bogárkák nem válaszoltak.
- Én is tudok repülni?- Kezdett vad csapkodásba a szárnyaival, de nem tudott a bogarak közé emelkedni. 
- Értem, meg kell tanulnom! Csapkodok és zümmögök, épp úgy ahogy ti...! Várjatok, ne repüljetek olyan gyorsan... Én is jövök, várjatok! - futott ki a farakás mögül. 
A nagy hangzavarra a tyúkól mellett csendben álló állatsereg is felfigyelt, köztük kacsamama is, aki sietve próbálta megnyugtatni gyermekét. 

- Kacsám...! - ölelte magához a kiskacsát. 
- Mama...! - szenderedett el a kiskacsa kacsamama szárnyai alatt.
A pillanatot a kakas kukorékolása törte meg. 

- Kukorikúúú! Megérkeztek, mind itt vannak! - terelte ki büszkén a frissen született kiscsibéket a tyúkólból.
A baromfiudvart hangosan csipogó bóbitás, szakállas, gattyás és kopasznyakú kiscsibék lepték el, akik immáron egy vidáman szökdécselő kiskacsa társaságában várták a többi kiskacsa megszületését.