Húsvéti mese

Húsvéti mese.

Feltámadás reggelén,
nyulak apró szigetén
elindultak már a nyulak,
apró nyuszik és az urak,
hogy a sziget közepén,
legyen tojásköltemény.
Úgy hitték, az élet indul,
tojásokból lehet kisnyúl.

Ezért aztán sorakozva,
fészkek alá lopakodva
várni kezdték a csodát,
feltámadó kistojást.
Ahogy nézték, ahogy várták,
fűben ülve tanakodták,
arra szállt a fakopáncs,
párja csőrén kicsi ág.

– Mit ültök itt, ti sok nyulak?
kérdezi a szép madár
– Sok dolog van, menni kéne,
hamarosan itt a nyár.
– Nem lehet nyár, – szólt a nyuszi.
– Feltámad még a tojás,
arra várunk, azt figyeljük
drága szép kis fakopáncs.

A madár már gyanút fogott,
csőrében a kicsi ág,
azt letette, s elmutatott,
– arra lakik a tojás.
A nyúlsereg össze nézett,
hiszen arra falu van,
emberekkel, és kutyákkal
őrzött ház a kapuban.

– Ott a tyúkól, benne kotlók,
nekik lent van tojásuk,
arra figyelj nyuszi koma!
Ott lesz feltámadásuk.
Rágcsálóknak nagy hadában
elindult a nyúlsereg,
Csirkeólban, kotlók alatt,
friss tojásokat keres.

Nyúlapóka odatoppan,
elszedi a friss tojást,
többi nyúl csak gurítgatja,
hegyen, völgyön, réten át.
Megpihenve, nagyon messze,
számolgatták, mennyi lett?
És a nyuszik hengergették,

majd ráültek íziben.
Ami kikelt, csipogva ment,
nyuszi után tipegett.
Minden háznál, nyuszi mellett
kicsi csibe csipegett.
A maradék, ha nem zápult,
virágok közt seregett,
pipacsoktól, ibolyától,

gólyahírtől csepegett.
Meglocsolták a virágot,
közben nyúlapó kiált:
- virágporral sodorjad át, s
ne hervadjon a virág!
Ha a virágunk nem színes,
tojásunk se lesz majd hímes!
Így aztán a jó tojások

hímezetten pompáztak,
apró nyulak kis lábain
szép kis mintát formáztak.
Falu szélén szép leányka
megfogja a kezébe,
az kerül majd hímezetten
a legények zsebébe…
Ím, egy óriás tyúknyomat.

Zápnak hitte sok kobak
de most rá, egy tapsi pihent,
többi nézte, ahogy kikelt.
Istenadta nagy csoda!
ott, csücsült a kisnyula.
Meglepődött nyúl ámulás!
Nyuszit rejtett a nagy tojás?
Nem kerestek több csodát,

lett már nyúlfeltámadás,
nem kell ide ámulás.
Ekkor nyulak megnyugodtak,
picijükkel elugrottak.
Mert a hit, az fura móka,
bármi válhat ott valóra.
De csak ritkán, talán egyszer.
Hinni kell, a nyuszi hittel!