Irinyó-pirinyó kishörcsög

Irinyó-pirinyó kishörcsög.

Volt egyszer egy iciripiciri kis ország. Annak az iciripiciri kicsi lakói nagyon boldogok voltak az iciripiciri kis házikóikban. Mindenkinek volt valamilyen iciripiciri háziállatkája. A kis Katikáéknak egy iciripiciri aranyhörcsögje volt. Ez az aranyhörcsög olyan apró volt, hogy  a rendes világban élő emberek csak  körömnyi méretűnek látták volna. De iciripiciri Katika az ő iciripiciri világában erről mit sem sejtett. Neki pont olyan méretű volt a hörcsögje amilyennek lenni kellett.
Egyszer ez az irinyó-pirinyó kishörcsög eltűnt a ketreckéjéből.
Katika kereste égre földre, de nem találta. Megnézte az iciripiciri ágyikója alatt, a szekrények mögött még az iciripiciri mosdóban is keresgélte. Belenézett még az iciripiciri wc- be is, arra gaondolván nem esett -e véletlenül bele. Sehol nem találta. Pityeregni kezdett. Iciripiciri szemecskéiből potyogni kezdtek az iciripiciri könnyecskék. Egészen estig hullajtotta bánatos könnyeit.
– Hová lettél Bogyóka? – törölgette iciripiciri kezecskéivel a szemeit.
– Ne félj Katika, előbb utóbb minden megkerül, így lesz ez Bogyóval is! – vigasztalta iciripiciri Anyukája.
Végül álomba sírta magát az iciripiciri kisleány.
Reggelre láss csodát arra ébred, hogy valami iciripiciri lüktető melegség van a tenyerében. 
Hát az  iciripiciri aranyhörcsögje szundikált békésen a tenyerében.
Iciripiciri Katika olyan boldog lett, hogy majd kirúgta az iciripiciri házuknak az ajtaját.
Iciripiciri Katika azóta is tudja aminek meg kell kerülnie az megkerül legyen az az  iciripiciri világban vagy bárhol máshol.