Kép forrása: pixabay.com
Ismerkedik a kölyökróka.
Az erdő egy eldugott zugában gondosan elkészített otthonában született meg a kicsi róka. Négy testvérével együtt egy darabig nem mozdulhattak ki az odúból. Egy verőfényes nyári napon a legkisebb, egy izgága szőrmók, úgy döntött, hogy körülnéz a nagyvilágban.
Amint kidugta orrát a kotorékból, egy álomkép tárult a szeme elé. Pillangók röpködtek a réten, a szivárvány minden színében tündököltek. A kis szőrmóknak legjobban a tarkák tetszettek. Bizonytalanul elindult a néhány hetes kis rókakölyök, és mancsával kapkodott a lepkék után, de persze egyet sem tudott megfogni. Mennyire különbözött ez a világ az odú mélyétől! A testvérei és az anyukája most is ott alszanak, pedig itt a szabadban sokkal érdekesebb!- gondolta. Egy pettyes szárnyú katicabogár körözött a feje fölött.
-De szép színed van!- kiáltott oda neki.
-Neked pedig finom puha lehet a bundád! Rászállhatok?-válaszolt a kis bogár.
-Hát persze, gyere!- hívta a rókakölyök. A katica büszkén ült a szőrmók hátán, aki tovább botladozott előre. Sok-sok színes virág nyílt körülötte, ő mindegyiket megszagolgatta. Egy-egy méhecske olykor leszállt rájuk, nektárt gyűjteni. A szöcske hatalmasat ugrott, a róka utána kapott, de nem érte el. Ahogy nézelődött, egy eddig ismeretlen hang ütötte meg a fülét.
-Ez a kutyaugatás!- szólt a katicabogár. Ahogy ezt kimondta, ott termett egy fehér szőrű kiskutya. Nyomában két gyerek lépdelt. Élénken szagolgatni kezdte egymást a rókakölyök és a kiskutya. Mindketten most jártak először itt, ismerkedtek a környékkel. A katicabogár meghúzta magát, most nem mert megszólalni. A gyerekek meglepetten álltak meg, ilyen fiatal rókát még sosem láttak. A két kölyök szaladgálni kezdett a magas fűben. A katicabogár felröppent és elszállt, gondolta jobb most messzebb menni. Szőrmók nagyon élvezte a kergetőzést, majdnem olyan volt a kis fehér kutya, mint a testvérei.
Róka mama felébredt, és aggódva lesett ki az odú ajtaján.
-Ó, ez a kis nyughatatlan, kiszökött, és még nem tanítottam meg neki, hogy a kutyától óvakodjon! – gondolta. Közben azonban látta, hogy önfeledt játék folyik kinn a réten.
-Úgy látszik, a kutyusnak sem mondták, hogy a róka nem lehet a barátja!- mondta magában.
A gyerekek mögött megjelentek a szüleik.
-Menjünk innen, a kisróka mamája biztos észreveszi, hogy a kölyke elszökött, és hamarosan utána jön. Akkor pedig minden bizonnyal támadni fog! Azt hiszi, hogy meg kell védeni tőlünk a kölykét!- mondta Apa.
A kislány odafutott a fehér kutyushoz, ölbe vette, és ahogy indulni készült, egy nagy vörös róka állt meg előtte. Vadászatból tért haza róka papa. Mancsával a háta mögé lökte a kis szőrmókot, majd harcra kész állásba helyezkedett. Apa ezt látva a kislány elé állt. Anya a telefonjáért nyúlt. Róka mama, aki végig követte az eseményeket, gyorsan ott termett, és így szólt róka papához:
-Hagyd őket elmenni, a két kis kölyök még most ismerkedik a világgal, nem ártottak egymásnak, csak játszottak egy kicsit a réten!
Apa meglepődve látta, hogy a vörös róka hátrálni kezd. Mind a hárman elvonultak a közelből.
A kiskutya csodálkozva követte az eseményeket, és a kis róka sem tudta, hogy mit követtek el, hogy olyan nagy izgalmat okoztak. Hiszen olyan jó volt együtt játszani!
Anya mellett a kisfiú állt, ő vette észre, hogy vadászok közelednek feléjük.
-Ők hogy kerülnek ide? – kérdezték a gyerekek.
- Én írtam nekik, hogy róka támadás ér bennünket, ha nem sietnek.- válaszolt Anya csendesen.
-Nem támadott meg senki!-válaszolt a kisfiú.
A két puskás férfi odaért melléjük, és azt kérdezték:
-Kit fenyeget rókatámadás? Hol vannak?
-Elmentek!- kiáltották egyszerre a gyerekek.
Apa elmondta, hogy mi történt az előbb a réten. A vadászok nem akarták elhinni.
-A kisróka és a mi kiskutyánk barátok lettek- állapította meg a kislány.
-Ne féljetek, nem akarnak a róka szülők bántani!- mondta a kisfiú.
Róka mama aggódva figyelte a rókalyukból az eseményeket. Róka papa jól ismerte a vadászokat, nem bízott bennük, ő is féltette a családja és a maga bőrét is.
-Ne aggódjatok, nem jönnek erre a vadászok! A barátaim nem engedik!-szólt a kölyök róka.
-A kutya és a róka nem lehetnek barátok! De a róka és az ember sem! – mondta róka papa.
-Miért nem? – kérdezte szőrmók.
-Mert a kutya az ember barátja, ő vigyáz a baromfira. –válaszolt róka papa.
-Mi az a baromfi?- érdeklődött a kölyök róka.
-Kakas, tyúk, kacsa, liba! Majd megmutatjuk!- ígérte az apukája.
-De ha nem láttam, tőlem nem kell félteni őket! Akkor lehet a kiskutya a barátom!- vitatkozott szőrmók.
-Jól van, pihenj egy kicsit. És ne mászkálj el egyedül többé!- szólt rá az anyukája.
A kislány és a kisfiú, a szüleikkel együtt meggyőzték a vadászokat, hogy ne keressenek errefelé rókát, mert már messze járnak. A két férfi az autójába ült, és elhajtott.
-Nem is bántottuk a kölyök rókát, az apukája mégis haragudott ránk!- szólalt meg a kislány.
-Mi nem, de más kutya, más emberek, más rókákat már bántottak. Nem tudhatták, hogy nekünk mi a szándékunk.- válaszolt Apa.
-Jó, hogy rájött, hogy mi csak játszottunk a kölyökkel, és így nem támadott meg az apukája!- mondta a kislány.
Elindultak hazafelé. Út közben a kis kölyökrókáról beszélgettek, akivel az ő fehér kiskutyájuk olyan jól eljátszott a réten.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Kovácsné Demeter Monika Iringó meseíró
Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...