Jegeskutyák

Jegeskutyák.

Jegeskutyák – 1. rész

Egy forró júliusi nap reggelén Peti fürgén ugrott ki az ágyból. Ma van a 10.születésnapja! Izgatottan várta ezt a napot és a vendégek érkezését. Sok szép ajándékot kapott: állatos könyvet, különleges mentőjárműveket, kártyát, sőt még azt a szép piros színű furulyát is megkapta a szüleitől, amit annyira áhítozva nézett a kirakatban. Örült az ajándékoknak egytől egyig, de a szíve vágya mégis egy kutya volna. Amint az anyukája megérkezett a szülinapi tortájával, Petinek támadt egy remek ötlete.

-        Azt kívánom, hogy kapjak egy kiskutyát – gondolta magában Peti mielőtt elfújta a gyertyákat a születésnapi tortáján.

Ha ugyanis a gyertyák elfújása előtt a szülinapos kíván valamit magában, akkor az a kívánság teljesülni fog. Peti nem mondta el senkinek, hogy mit kívánt, csak este elalvás előtt a plüss macijának súgta meg a titkot. Jegesmaci jól tudott titkot tartani, arról viszont Peti megfeledkezett, hogy a Mikulás Manói egész évben ott rejtőznek a gyerekek közelében, mindent hallanak és mindent látnak. Így segítenek a Mikulásnak kiválasztani azt az ajándékot, amire a gyerekek a legjobban vágynak. Mindenhol ott van és mindent lát. Hallotta Peti kívánságát és tüstént elindult jelentést tenni a Mikulásnak.

Megnyomta övén a varázsgombot, mire zöld kabátja alól két sebesen csapkodó szárny bukkant elő. A Manó varázsszárnya segítségével egy szempillantás alatt visszaért a faluba, ahol távol mindentől csak a Mikulás lakott segítő Manóival és rénszarvasaival. Elmesélte a Nagyszakállúnak Peti kívánságát és azt is, milyen szófogadó gyerek volt Peti egész évben. Elérkezett december első napja, a Mikulás pedig még mindig azon törte a fejét, hogyan tudná teljesíteni Peti kívánságát. Hiszen olyan jó gyerek volt, sokat segített a szüleinek, mindig megírta a házi feladatát és még a testvérével is megosztotta a játékait. Miközben épp rénszarvasai között osztotta szét a vacsorát a répák hangos ropogása mellett nyüszögő hang ütötte meg a fülét. Megtörölte szemüvegét és akkor pillantotta csak meg a nagy fenyőfák sűrűjéből sántikáló kutyust.

A Mikulás látta, hogy segítségre van szüksége, biztosan eltévedt és nagyon kimerült a hóviharban. A Manók enni adtak neki és a kandalló elé leterítettek egy meleg pokrócot. A kutyus hálás szemekkel nézett megmentőire, majd a vacsora után hamar álomba szenderült.

Pár nap múlva a kutyus megerősödött, de nem volt hova mennie. A Mikulás rögtön tudta kinél találhatna szerető otthonra az ismeretlen bundás, akit december 5. estéjén szánjába ültetett maga mellé és rénszarvasaival együtt elindult, hogy megajándékozza a világ összes gyerekét mire felkel a nap. Ennyi ajándékot lehetetlen lenne egyetlen éjszaka alatt az ablakokba varázsolni, hacsak nem segít neki egy varázslat. A Mikulásnak pedig ott van a zsebében egy kis zsákocska, amiből ha széthinti a benne rejlő varázsport, akkor az idő megáll és az ágyacskáikban békésen szuszogó gyerekek mélyen alszanak tovább. Így a Mikulásnak elég ideje van ezen a csodálatos éjszakán, hogy az égen suhanva minden kis csizmába elrejtse az ajándékot.

Peti lefekvés előtt szépen megtakarította csizmáját, sőt még testvéreinek is segített tisztára törölni kis csizmáikat.

-        Anya! A Mikulás rénszarvasai szeretik az almát? – fordult édesanyjához Peti.

-        Igen, biztosan megéheznek a hosszú út alatt a rénszarvasok is és szívesen elropogtatnának egy almát. – mondta az anyukája.

Peti már rohant is a konyhába két kishúgával a nyomában, hogy megmossanak egy-egy almát a fáradt állatoknak. Csizmáik mellé rakták a kifényesített almákat és izgatottan várták, mikor érkezik a Mikulás.

Másnap reggel Petiék megtalálták a finomságokat az ablakban, de Peti csalódottan nézett ki az ablakon.

-        Nézd milyen sok mogyorót kaptunk! – szólt Petihez egyik kishúga, aki éppen az asztal felé egyensúlyozott két kis csizmájával.

-        Idén is jó gyerekek voltunk és nem kaptunk virgácsot sem! – örömködött a meglepetések láttán másik húgocskája.

Peti is örült, boldogan hámozta az édes narancsot, de mégis lógatta az orrát amiért nem kapott kiskutyát a Mikulástól sem.

Ebben a pillanatban kaparást hallott az ajtónál. Az ajtóhoz sietett és kinyitotta. Ott állt tündöklő kék szemeivel a lábtörlőn az új otthont kereső husky kutya, akit a Mikulás irányított Petiék háza elé azzal a reménnyel, hogy a család szívesen befogadja őt. Peti térdre ereszkedett és azonnal átölelte a magányos kutyust.

-        Ugye megtarthatom? – fordult szüleihez könnyes szemmel Peti.

-        Ha a kutyus is szeretne maradni, akkor lehet róla szó. De a kutyatartásnak vannak feltételei. – folytatta az apukája. Minden nap neked kell őt megetetni, megitatni és sétálni vinni. Megígéred, hogy ezeket megcsinálod minden nap? – kérdezte Petit az apukája.

-        Igen, igen! – ujjongott Peti és már kísérte is be a lányokkal együtt az új családtagot az udvarra. Kell neki egy név! De nem jut eszembe semmi sem. – töprengett. Megvan! – kiáltott fel Peti. Ma reggel az újságban olvastam egy érdekes történetet és a lányt Donnának hívták. Legyen a kutya neve Donna!

Peti betartotta az ígéretét. Minden reggel enni és inni adott Donnának, sokat játszottak és mindenhova együtt mentek. Este elalvás előtt Peti úgy érezte, valóban létezik a karácsonyi csoda, amiről még a nagymamája mesélt neki kiskorában. Lehunyt szemmel a Mikulás láthatatlan kis Manójára gondolt, aki minden nap ott volt körülötte és megsúgta a Mikulásnak a legszebb ajándékot számára. Így tette ezt egészen biztosan a Mikulás többi segítő Manója az összes kisgyermek kívánságával is, hogy boldoggá tegye őket ezen a csodákkal teli napon.