Karácsonyi találkozás a medvékkel


https://webshop.meskete.hu

            A fenyőerdő közepén, egy kis tisztáson állt egy ház, melyben az erdész és felesége élt három gyerekével. Sok évvel ezelőtt költöztek ide, ismertek minden fát a környéken, az itt élő állatok barátaikká fogadták őket. 
            A gyerekek h...

Kép forrása: Mesterséges Intelligencia által generált kép

            A fenyőerdő közepén, egy kis tisztáson állt egy ház, melyben az erdész és felesége élt három gyerekével. Sok évvel ezelőtt költöztek ide, ismertek minden fát a környéken, az itt élő állatok barátaikká fogadták őket. 

            A gyerekek hetek óta nagy izgalommal várták a karácsonyt. Szerették az ünnepi készülődést, a fenyőfadíszítést, a frissen sült sütemény illatát, a meghitt gyertyafényes vacsorát. Egyik este az anyukájuk így szólt:

– Holnap bemegyünk a városba, vásárolunk az ünnepre!

Másnap reggeli után beültek az autóba, és hamarosan a boltban válogatott a család minden tagja. A két kislányt és a kisfiút mindig lebilincselte az áruházban a sok színes papírba csomagolt csokoládé, játék, könyv a polcokon, azokat nézegették, amíg a felnőttek a cukrot, lisztet, vajat és egyéb nélkülözhetetlen dolgokat pakolták a bevásárló kosárba. Az rövid idő alatt megtelt, a pénztárhoz siettek vele, kifizették az árut, majd betették az autóba. Amint kihajtottak a földalatti parkolóból, elállt a szavuk, úgy meglepődtek. Hatalmas pelyhekben, sűrűn hullott a hó, az utca fehérbe borult, amíg ők az áruházban vásároltak. Apa az erdő felé vezetett, egyre nehezebben haladt a hirtelen érkezett hóban, mert az utakat még nem takarították. Már látszott az erdő, a méregzöld tűlevelekre fehér ruhát varázsolt a természet. Hamarosan a ház felé vezető erdei ösvényre hajtottak. Innen még egy félórára volt az otthonuk. Szélvihar keletkezett, a szélvédőre rengeteg havat sodort, nem láttak ki rajta. Megálltak, Apa kilépett, és észrevette a hóbuckát, amit a szél hordott össze. Kivette a csomagtartóból a lapátot, kezdte elhordani, de ha egy lapátnyit elvitt, kettő érkezett helyette.

Medve papa a barlangjában felébredt a zajra. Odacsörtetett az erdészhez, majd így szólt:

– Szívesen vendégül látlak benneteket reggelig! Akkorra eláll a vihar, segítek nektek az utat eltakarítani! De most üljetek a hátamra mindannyian, különben itt fagytok meg!

Apa belátta, hogy a medvének igaza van. Feltette a gyerekeket a hátára, majd Anyának segített, végül ő is felkapaszkodott. Egy perc alatt a védett medve házban teremtek. Medve mama a három kis mackójával már várta őket. Készített nekik forró teát, rakott mellé mézes süteményt. Miután az ital jól átmelegítette őket, a felnőttek beszélgettek, a gyerekek játszottak. Odakint csendesedett a szél, de a hó egyfolytában hullott.

Medve mama megvetette az ágyukat, lefeküdtek és elaludtak. A gyerekek ébredtek fel leghamarabb. Kinéztek az udvarra, a nap már felkelt, a hó szikrázott a sugarak érintése nyomán. Kiszaladtak hóembert építeni. A három kis bocs utánuk kocogott, és hamarosan hógolyókkal bombázták egymást, nagyokat nevettek, pedig az ujjaik már jéghidegek lettek. Medve mama beparancsolta őket, az asztal megterítve és sok finomsággal megrakva várt rájuk. Jóízűen ettek, azután a medve család kíséretében elindultak az autójukhoz. Azt az éjszaka folyamán teljesen beborította a hó, de a mackók segítségével gyorsan kiszabadították alóla. Ezután az útról hordták el a hóbuckát. Kemény munka során sikerült megtisztítani a terepet. Az erdész és a medve család annyira összemelegedtek, hogy nem szívesen váltak szét, de várta őket az otthonuk. Az emberek megköszönték szépen a mackósegítséget, és elindultak az autóval. A bocsok sokáig integettek, még akkor is, mikor már egyáltalán nem látszott belőlük semmi.

Nemsokára eljött a Szenteste. Aznap feldíszítették a fát, Anya sütött-főzött, a gyerekek segítettek neki. Mikor az angyalok megrázták a csengőt, a kicsik beszaladtak a szobába, és a csillogó-villogó karácsonyfa alatt épp azokat az ajándékokat találták, amelyeket az áruházban olyan sokáig nézegettek. A két kisfiú egy-egy távirányítós autót, a kislány egy mosolygós babát kapott, amely lovacskán ült.

         Miközben a gyerekek játszottak a fa alatt, a szüleik beszélgettek.

– Milyen boldogok a gyerekek! Csoda, hogy mindenki éppen azt kapta, aminek legjobban örül! – mondta Anya.

– Igen, az angyalkák biztosan látták, amikor az áruházban vágyakozva nézegették ezeket a játékokat. Azt gondolom, ezen a karácsonyon mégsem ez a legnagyobb csoda, hanem az, ahogy a hóviharban a medvék megmentettek minket – felelte Apa.

– A medvék nagyon segítőkészek és gondoskodóak voltak velünk. Látogassuk meg őket holnap! – mondta Anya.

– Rendben. Viszünk nekik karácsonyi süteményeket is! – mosolygott Apa.

            Másnap a család megrakodva finomságokkal útnak indult, és visszatért az utóbbi idők legizgalmasabb napjának helyszínére. A medve család örömmel és szeretettel fogadta őket, pedig a legmélyebb álmukból ébredtek fel a motorzúgásra.

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!