Katica iskolatáskával

Katica iskolatáskával.

            A katicaház ablaka nyitva állt. A kora reggeli friss levegő beáramlott, és a legkisebb katicabogár megborzongott, majd jól behúzódott a paplan alá.

            – Ébredj Kiskati, megyünk az erdei áruházba és megvesszük neked az iskolatáskát! – mondta az anyukája, és odalépett az ágyacskájához.

– Még alszom, nem látod? – szólt a kicsi katicabogár.

– Apa most tud minket elvinni a katicaautóval. Később nem ér rá. Gyorsabban elintézzük a vásárlást, ha vele tartunk! – magyarázta az anyukája.

Kiskati úgy gondolta, hogy jobban jár, ha a mamájára hallgat, és morcosan bár, de felkelt. Kellett egy kis idő, mire magához tért, de azután gyorsan elkészült. Hamarosan indulásra készen álldogált az autó mellett. Az apukája beültette a katicabogár gyerekülésre, és már indulhattak is!

– Olyan büszke vagyok rád, hogy iskolába mégy! – fordult hozzá az anyukája.

– Én nem akarok iskolás lenni! – vágta rá Kiskatica.

– Miért nem akarsz? – érdeklődött az apukája.

– Mert nem és kész – válaszolt Kiskatica.

– A testvéreid is iskolások! Mind a ketten nagyon szeretnek az erdei katicaiskolába járni! – győzködte a mamája.

– Azt mondták, hogy egész nap tanulnak! Azután hazajönnek, és otthon is csak tanulnak! Azt hogy lehet szeretni? – ellenkezett Kiskatica.

– Majd meglátod! Előbb próbáld ki, aztán mondd, hogy szereted, vagy nem! – javasolta az apukája, majd mivel megérkeztek az erdei áruházhoz, megállt a katica parkolóban, és mindannyian kiszálltak az autóból.

– Gyertek utánam, megmutatom, hogy hol vannak az iskolatáskák! Én már láttam őket! – hívta az anyukájuk a családját, és elindult.

A papír-írószer osztályon nagyon sokan válogattak a füzetek, színes ceruzák, radírok és tollak között. Szerencsére az iskolatáskák közelében kevesebben nézelődtek. Kiskati először úgy tett, mint akit nem érdekel az egész, de hirtelen meglátta a tarka pillangót egy bordó táskával a hátán.

– De jól áll ez neked! – jegyezte meg önkéntelenül.

– Köszönöm! Akkor ezt választom! – nézett rá hálásan a tarka pillangó. – Van még ebből egy, kérd, ha tetszik! – ajánlotta, majd a szüleivel a pénztárhoz sietett.

– Ezek szerint a tarka pillangó is első osztályba megy szeptemberben! – állapította meg a katica anyuka.

– Megpróbálhatom a bordót? – kérdezte Kiskati.

– Persze! Tessék! – tette a hátára a mamája.

– Majdnem olyan a színe, mint a ruhámnak! – állapította meg a kiskatica.

– Ezt szeretnéd? – érdeklődött a mamája, de közben az apukája hozott egy sárgát, egy zöldet, egy ezüstöt, egy aranyat és egy rózsaszínűt is.

– Olyan vagy, mint egy táskaárus! – nevetett Kiskati.

– Próbáld meg, azután válassz belőlük! – javasolta az apukája. A katicabogárka felszabadultan nézegette a sok szép táskát, mindet felvette egyenként a hátára, végül megállapodott az aranyszínűnél.

– Ezt kérem! – mutatott rá.

– Nagyon szép! – bólintott az anyukája. Kifizették a pénztárnál, majd a parkolóba bandukoltak, ahol már várt rájuk a tarka pillangó család.

– Elvinnétek egy darabon a mi kicsikénket? Most hozta a hírt a kismadár, hogy pillangó nagymama szárnya megsérült, és érte kell mennünk a piacra! – kérte a tarka pillangó mama katicáékat.

– Nagyon szívesen elvisszük hozzánk, oda gyertek érte! – bólintott katica mama.

A pillangó és a katica gyerek az autó hátsó ülésén egyfolytában csacsogott. Beszélgettek a nyárról, a szünidőről, és szóba került az iskola is. Kiderült, hogy a tarka pillangó is tart egy kicsit tőle, de úgy gondolja, hogy olyan sok ismerőse jár oda, és még senki sem panaszkodott, hogy nem lehet az olyan rossz. Amikor megérkeztek a katicaházhoz, mindketten kiszálltak az autóból, a hátukra vették az iskolatáskát, és le sem vették egészen estig. Az aranyszínű és a bordó táska egész nap velük volt, abban játszottak, azzal ültek asztalhoz, és azzal várták a tarka pillangó szüleit, akik még vacsora előtt megérkeztek. Elmesélték, hogy pillangó nagymama szárnya hamarosan rendbejön, de egy néhány napig náluk alszik.

A katica és a pillangó megbeszélték, hogy évkezdésig naponta találkoznak a közeli réten. Amikor a tarka pillangóék elhajtottak, kiskatica letette a szobájába az aranyszínű iskolatáskáját, és alig várta a másnapot, amikor ismét felveheti.

Elalvás előtt még beszélgetett az anyukájával egy kicsit.

– Mehetek a tarka pillangóval az iskolába? – kérdezte végül.

– Igen, persze, meg tudjuk oldani, hogy őt is elvisszük! – felelte az anyukája.

– De jó lesz! – suttogta kiskatica, és lassanként elnyomta az álom.

            Katica mama ült az ágya szélén, és mosolyogva nézte, ahogy kisimult arccal, mélyen alszik a gyermeke. Az iskolatáska vásárlás hozta össze a gyerekeket! Szinte azonnal összebarátkoztak! Remélem gyakori vendég lesz nálunk a tarka pillangó család – gondolta, majd lábujjhegyen kiment a szobából.