Kedvenc szivárványos ruhám


https://webshop.meskete.hu

            A reggel friss kávéillattal és aranyló napsugarakkal jött el. Egy kislány ébredezett a gyerekszobában.  A paplanhuzatot díszítő tündér letette a varázspálcáját, pihenésre készülődött.
            Apa és Anya megígérte, hogy aznap elmennek az á...

Kép forrása: Mesterséges Intelligencia által generált kép

            A reggel friss kávéillattal és aranyló napsugarakkal jött el. Egy kislány ébredezett a gyerekszobában.  A paplanhuzatot díszítő tündér letette a varázspálcáját, pihenésre készülődött.

            Apa és Anya megígérte, hogy aznap elmennek az állatkertbe. A gyerek már előre örült, hogy ismét találkozhat kedvenc állataival. Nagyon szerette az őzikét és a kiselefántot, és született egy kis vörös panda kölyök, akit még nem látott.
– Gyere le reggelizni! – hallotta Anya hangját, és erre azonnal kipattant az ágyból.
– Mikor indulunk? – kérdezte, miközben a kakaót kortyolgatta.
– Felöltözünk és azután rögtön! – felelte Anya, és ment, hogy előkészítse a ruhákat.
Néhány perc múlva ott termett mellette a kislány.
– A szivárványosat szeretném! Aminek unikornis van a felső részén! – mondta.
– Nézd, mennyi szép kis ruha áll a szekrényedben! Ott van a nyuszis, a virágos, a sellős, a királylányos, az epres. Miért mindig csak egyet hordasz? – kérdezte Anya.
– Mert az a kedvencem, a legszebb, nekem az tetszik! – felelte a kislány.
A ruhák elszomorodva várakoztak a szekrényben. Ezek szerint ma sem mennek sehová. Milyen kár, hogy őket senki sem szereti. A királylány megigazította a fején a koronát, és egy szem epret szedett a mellette függő szoknyáról.
– Úgysem veszi észre senki, ha bekapom! – mondta.
 A nyuszi lelapult fülekkel kucorgott, nézegette a sellőt, aki éppen virágot szedett a szomszédjáról.
–Ugye nem fog hiányozni ez a néhány szál? – kérdezte tőle.
– Sajnos nem néz rám senki! – felelt a virágosmezőt mintázó ruha.

A kislány észre sem vette őket, gyorsan felkapta a kedvencét. Az unikornis elégedetten kihúzta magát, a szivárványszínben pompázó szoknya büszkén intett a többieknek.
– Elmesélem majd nektek, hogy mit láttam az állatkertben! – mondta az otthon maradóknak.
– Nem ittad meg a kakaódat! – szólt fel Apa az emeletre.
A kislány leszaladt a lépcsőn, és gyorsan felemelte a csészét, állva szerette volna felhörpinteni a tartalmát, és közben magára löttyintette. A barna folyadék végigcsurgott az egyszarvún, azután a piros sávon haladt lefelé.
– Így nem mehetek el! – mondta szepegve.
– Ha hazajöttünk, kimosom! – felelt Anya.
– Most mit vegyek fel? Ez a kedvencem! – sírdogált tovább.
– Nem tudnál mégis egy másikat választani? – kérdezte Apa.
– Azon gondolkodom én is, hogy lehetne ma a sellős rajtam! Vagy az epres, esetleg a virágos! – felelte a kislány, azzal visszaszaladt átöltözni. Az összes ruhát felpróbálta, amelyik a fogason függött. Végül a nyuszis mellett döntött. Arra gondolt, hogy az állatkertben megmutatja neki a társait. A tapsifüles boldogan állt talpra, nem lapított már tovább. A többiek is örültek, hogy végre kimegy a szabadba.

A család elindult. Út közben megállította őket a szomszéd néni:
– De szép ruhád van! Nem láttam még rajtad! Nagyon jól áll! – mondta, mire a nyuszi hegyezni kezdte a fülét.
Mire minden kis állatot meglátogattak, eltelt a délelőtt. Találkoztak ismerősökkel, akik megkérdezték Anyát, hol vette a nyuszis ruhácskát. A kislány hallotta, amint azt feleli, hogy az internetről rendelte. Nagyon büszke volt, hogy így felfigyeltek rá.

Otthon a szekrény előtt állva azt kérdezte:
– Anya, az epreset is rendelted nekem?
– Nem, azt Mamától kaptad a születésnapodra! – felelte az anyukája.
– A sellőset ki hozta? – kíváncsiskodott tovább.
– Apa vette a királylányossal együtt, mikor kiküldetésben volt – hangzott a válasz.
– És a virágos honnan van? – kérdezte a gyerek.
– Keresztanyádtól – mosolygott Anya.
– Ó de szép mindegyik! Az összes a kedvencem! Mikor vehetem fel őket? – kérdezte a kislány.
– Amikor szeretnéd. Ha megyünk valahová, kiválaszthatod magadnak, melyikben akarsz jönni! – mosolygott Anya.
– Egy napon mindet is hordhatom? – érdeklődött a gyerek.
– Ha annyira szeretsz öltözködni, akkor természetesen – nevetett Anya.
– Eddig nem szerettem, de már szeretek! Mikor mosod ki a szivárványosat? Az is a kedvencem! Az összes a kedvencem! – lelkesedett a kislány.
– Még ma kimosom, és amint megszáradt, beakasztom a szekrénybe – nyugtatta meg Anya.

A beszélgetést a ruhák mindannyian hallották. Átjárta őket az öröm, hogy hordani fogja a kislány mindannyiójukat. Anya nem sokára beakasztotta a szivárványost is közéjük, amelyik már nem egyedüli kedvenc volt. Boldogan beszélgettek a szekrényben, ezután mindenkinek lett mondanivalója, hiszen felváltva hordta őket a kislány.
   Apa minden alkalommal észrevette, ha átöltözött, így gyakran mondogatta:
– Milyen jól áll neked ez a ruha!
Ilyenkor a kislány büszkébben lépkedett mellette, mint akkor, mikor csak egyetlen kedvenc darabja volt, a szivárványos. 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!