Kezdődik az iskola!

Kezdődik az iskola!.

Az egyre hűvösebb reggelek is jelezték már Meseföld lakóinak, hogy közelít az ősz.

„Ha ősz, akkor iskola… „– jutott eszébe Makkának. És persze az is, hogy „akkor megint szót kell fogadni, csendben kell maradni, házi feladatokat kell készíteni…„  Na ezektől a gondolatoktól nem lett jobb kedve a mi kis cserfes manólányunknak. „Keressünk valami jót is abban az iskolás életben!” – bíztatta magát Makka.

Rövid gondolkodás után aztán eszébe jutott, hogy mit is szeret az iskolában. Fogta a jegyzetfüzetét és felírt minden gondolatot egy-egy új lapra. Azaz csak írt volna… Néhány betű alakítása, kapcsolása ugyanis nehezen jutott az eszébe.

Ezért az első bejegyzés ez lett: „Mesi nénivel majd gyakoroljuk az írást, olvasást.”

Másodiknak ez került a lapra: „Egész nap együtt lehetek a barátaimmal, hurrá!”

Aztán egyre könnyebben jöttek a jó gondolatok: „Biztos megint lesz sok lekváros derelye a napköziben.” „Ha lesz futóverseny, benevezek és megnyerem.” „Sok új mesét fogok kitalálni Mesi néni segítségével.” …

Újra olvasva a jegyzeteit, egészen vidám hangulata kerekedett:

– Hurrá! Hurrá! Kezdődik az iskola! – kiabálta hangosan.

– Ha ennyire örülsz, akkor nekiláthatnál egy kis rendet csinálni a tanszereid között. Aztán utána elmegyünk együtt Uhu néni boltjába, veszünk neked füzeteket – mondta Manka mama.

Hát eltartott jó ideig, mire minden fiókot, polcot, zeget-zugot átvizsgált Makka. Talált megrágott radírt, törött ceruzát, de még egy kis tízórai maradékot is. Szorgalmasan szétválogatta a holmikat, a haszontalan dolgokat kiselejtezte. Kifaragta a ceruzáit, bepakolt a tolltartójába, szép rendet rakott a szobájában.

– Na ezt már szeretem látni! – dicsérte anyukája. – Örülök, hogy ennyi mindent tudsz még használni a tavalyi tanszereidből. A táskádat, a tornazsákodat majd együtt kitisztítjuk, jó lesz az még egy évig.

Uhu néni boltjában sok ismerőssel találkoztak Makkáék, mindenki az iskolakezdésre vásárolt. Mivel csak néhány füzetet meg új temperafestéket kellett beszerezni a manólánykának, választhatott magának egy apróbb ajándékot is. Nem kellett sokat gondolkodni, hamar megtalálta a vödrös színes krétákat, amire már régóta vágyott. Ugyanis a mesélésen kívül a rajzolást is nagyon szerette.

Aztán a vásárlás után irány a közeli Bodzás park, ott ugyanis szép sima járdák vannak, ahová jól lehet krétával rajzolni. Útközben már meg is született a gondolat, hogy az iskoláját fogja megrajzolni, meg a játszó gyerekeket.

Hamarosan akadtak csodálói is a készülő rajznak, a parkban játszó ismerős és ismeretlen kismanók és tündérkék elismerően dicsérték a készülő művet és az alkotót. Makka két osztálytársát is bevonta a munkába, ők színezhették az apróbb részleteket. Mire ekészültek, bizony a kréták is megfogyakoztak.

Hazafelé néhány szép lapos kavicsot gyűjtött a vödörbe a lányka, hogy otthon folytathassa az alkotást. A tavalyról megmaradt kevés temperával csodás kavicsképeket festett: pillangókat, bogarakat, csigákat, virágokat. Jutott belőle anyának, apának is, a legszebbeket pedig a holnapi évnyitóra szánta Mesi néninek.

A dolgos nap után gyorsan elaludt Makka. Álmaiban vidáman fogócskázott az iskola udvarán  az osztálytársaival.