Kép forrása: flickr.com
Ki az igazi barát?.
Ki az igazi barát?
Mesém szereplője innen messze él,
Ő nem más, mint egy icipici kisegér.
Minden nap szorgalmasan dolgozik,
Mindaddig, míg a nap lenyugszik.
Egyik este, mikor munkából hazaindult,
Éppen egy rettenetes vihar dúlt.
A nagy esőben megázott,
Így teljesen megfázott.
Hazajutni nem tudott,
Bármilyen gyorsan futott.
Eljutott végre régi barátjához,
A Nyuszi takaros kis házához.
Illedelmesen bekopogott,
Résnyire nyílt az ajtó, majd becsukódott.
Csakhogy az egérke kint maradt,
A ruhája is már kiszakadt.
Nem tehetett mást, továbbindult,
Ám a szél egyre jobban fújt.
Szomorúan ballagott tovább,
Amikor meglátta a Pocok otthonát.
Megállt az ajtó előtt, kopogott, bekiáltott,
De a Pocoknál egy lelket sem látott.
Kérlelésére választ nem kapott,
Szemében könnycsepp csillogott.
Reménytelenül indult ismét haza,
Az erdőre fátyolként hullott az éjszaka.
Villám és dörgés kísérte útját,
A sok gyaloglástól a lába is nagyon fájt.
Váratlanul a fáradtságtól összeesett,
Égi háborút érzett a feje felett.
A hidegtől és félelemtől remegett,
Alig látta már az eget.
Másnap méltósággal ragyogott a nap,
Egerünk szeméből kicsalták az álmot a fénysugarak.
Puha ágyban ébredt, meleg szobában,
Mikor megjelent előtte Sünike váratlan.
Süni talált rá, ő hazahozta,
Egész este ő ápolta, gondozta.
Nagyon hálás lett neki Egérke,
Süni belopta magát Egér szívébe.
Legjobb barátok lettek,
Mindig együtt tettek-vettek.
Most már mindig számíthatnak egymásra,
Nagyon jó, ha van valakinek ilyen barátja!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Kovács-Csupor Anita amatőr író
Gyerekkorom óta foglalkoztat a vers és meseírás szépsége, és már akkor rendkívül kedves elfoglaltságom volt ezzel kapcsolatos gondolataim papírra vetése. Mindig is jobb szerettem papírra vetni érzéseim, és a mai napig sem hagytam fel ezzel a jó szokásommal.