Barion Pixel

Vonatot a vadnyugatnak!


http://mocorgohaz.hu/
  • 2023.
    jan
  • 13

Messze innen a vadnyugaton,
Hol fegyver ropog, nincs nyugalom.
Ezen az elzárt, sziklás helyen
Nagy szabadság van, nincs fegyelem.
E hely, mit Messzeségnek hívnak,
Hírnevét tekintve nem túl nagy.
Sokféle népség tanyázik itt,
Út innen már sehová s...

Kép forrása: flickr.com

Messze innen a vadnyugaton,

Hol fegyver ropog, nincs nyugalom.

Ezen az elzárt, sziklás helyen

Nagy szabadság van, nincs fegyelem.

E hely, mit Messzeségnek hívnak,

Hírnevét tekintve nem túl nagy.

Sokféle népség tanyázik itt,

Út innen már sehová se visz.

E földön régen minden megvolt,

Szép virágok, s mosolygó égbolt.

Vidám városlakók csacsogtak,

Az utcák zenétől harsogtak.

Ekkor az élet oly öröm volt,

Minden házban nyugalom honolt,

Távolban pöfékelt a vonat,

Az hordott ételt, italt-sokat.

Ám a banditák kisiklatták,

A vagonokat kifosztották.

Ennek már lassan úgy egy hete,

Mindenkinek ezért fő a feje.

Így vonat ide nem látogat,

Nem visz, nem hoz látogatókat.

Épp ezért zavargások lettek,

Mivel innen ki nem mehetnek.

Régen járt ide lovaskocsi,

De elüldözte Macska Bandi.

Ne tévesszen meg az ő neve,

Nem áll vele szóba senkise.

Zsivány bandita ő, vadmacska;

A várost uralni akarja.

Azonban más család is él itt,

Ám nem csak rosszak, ez nagy tévhit.

Szegények itt is éldegélnek,

Segítséget hiába kérnek.

Csak magukra vannak hagyatva,

Egyre dolgoznak, napról napra.

De így sajnos minden hiába,

Ha gyerek nem megy iskolába.

Nem tud menni, hisz nincsen vonat,

Ezért sok diák otthon ragadt…

Ez történt Peti Egérrel is,

Örült egy picit a kis hamis.

Mindig Veréb Vikivel játszott,

Amíg a Nap az égen látszott.

Édesanyja többször rá is szólt,

Mert nem tanult, s otthon alig volt.

Egy kis lyukban laknak Egérék,

S a szomszédságukban Verébék.

Olyan egymásnak a két család,

Mint egy régen ismert, hű barát.

Sokszor együtt is vacsoráztak,

Beszélgettek; s néha nótáztak.

Így tengették napjaikat,

Ám egy nap örömük elapadt.

A bővizű folyó kiszáradt,

Így elpusztult sok háziállat.

A vetőmagok nem keltek ki,

Egér család is kezdett félni.

Enni-inni keveset tudtak,

Naphosszat hiába dolgoztak.

Peti is azon törte a fejét,

Hogy könnyítse a nép életét?

Arra a véleményre jutott:

Meg kell keresni a vonatot!

Megkeresni, s elindítani,

Így tudna ételt szállítani.

S a tétlenségből elege lett,

Búcsúzott, aztán útnak eredt.

Veréb Viki is vele tartott,

Nem hagyhatta ki e kalandot.

Már több órája gyalogoltak,

És egyre tűzött a fényes Nap.

A város eltűnt hátuk mögött,

Szemük elé lesüllyedt a köd.

Úgy döntöttek, letáboroznak,

Közel hozzá, hol a sínek futnak.

Éjszakájuk félelmetes volt,

Süvítő szél verte fel a port.

A szél esőt nem hozott,

Problémájuk így nem megoldott.

Magukon újra erőt vettek,

Még az éjjel felkerekedtek.

A sín mellett szótlan ballagtak,

Mikor a vonatra bukkantak.

Ennek aztán úgy megörültek,

Alig hittek fáradt szemüknek.

Régi, fekete mozdony ott állt,

Amely egykor sok vágányt bejárt.

Az utolsó két vagon eldőlt,

Ablakaira pók hálót szőtt.

A többi kocsiban még volt étel,

Útonállók még nem vitték el.

Peti s Viki egymásra néztek,

Tekintetük távolba révedt.

Zajokat; hangokat hallottak,

És közeledett három alak.

Ahogy egyre közelebb értek,

Egér és Veréb nagyon féltek.

Hamar bújtak a mozdony mögé,

Mielőtt őket észrevennék.

Egyik Macska Bandi volt maga,

Messze földön híres bandita.

Vonatot, s szállítmányt akarta,

Hogy a hatalmat megragadja.

A másik kettőnek így mondta,

És ezt Peti is jól hallotta.

Gondolkodott, mi tévő legyen;

Városának kellett élelem.

Viki eszébe jutott egy terv,

Veszélyes volt, nem biztos siker.

Ez volt az egyetlen esélyük,

Hogy a vonatot védjék együtt.

Láttak egy vagonban kötelet,

Zsákot, hálót és miegyebet.

Fogta hát a kötelet Egér,

Míg a hálóval felszállt Veréb.

Zsiványok feje felé repült,

Két bandita hálóba került!

Kiszabadulni ők nem tudtak,

Rabságba hirtelen jutottak.

Mire Macska Bandi feleszmélt,

Fához kötve segítséget kért.

Peti Egér kötötte őt meg,

Egész testére kötelet tett.

Petinek nem volt már több gondja,

Úgy érezte, mind megoldotta.

Nyugodtan elindultak volna,

De a vonat nem ment sehova.

A gőzös fatüzeléses volt,

Ám fa vagy épp gally sem volt sehol.

Így útnak eredtek a zord erdőbe,

Hátha akad fa vagy kis rőzse.

A Nap rájuk vígan nevetett,

Észre sem vették, hogy reggel lett.

Rengeteg ággal tértek vissza,

Így a vonat hazáig bírja.

Ezzel a kazánt tele rakták,

A mozdonyt kicsit kipofozták.

Mikor mindennel készen voltak,

Nagy örömmel hazaindultak.

A kis mozdony újra robogott,

Tele lettek a nagy vagonok.

Mert a lopott árut is meglelték,

A vonathoz visszacipelték.

Vígan szelték át a vidéket,

Az út során láttak sok szépet.

Mert a banditák megbűnhődtek,

Így a város ismét a régi lett.

Odaértek az állomásra,

Őket mindenki már nagyon várta.

Nagy örömet hoztak a népnek,

Messzeség szinte újjá éledt.

Ma újra jár végre a vonat,

Elűzve ezzel a gondokat.

Így minden jól alakult végre,

Ha nem hiszed, járj a végére!

Kovács-Csupor Anita, amatőr író

Gyerekkorom óta foglalkoztat a vers és meseírás szépsége, és már akkor rendkívül kedves elfoglaltságom volt ezzel kapcsolatos gondolataim papírra vetése. Mindig is jobb szerettem papírra vetni érzéseim, és a mai napig sem hagytam fel ezzel a jó szokásommal.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!